Tri-guna: a természet három kötőereje I.

Az Ájurvéda az alkati jellemvonások, test-típusok tri-dósa (kapha, pitha, vatha) elmélete (lsd. Kagylókürt 16. szám Ájurvédikus egészségfigyelő – Alkati jellemvonások) mellett a gunák, a természet kötőerőinek különféle, az emberre gyakorolt hatásait is figyelembe veszi a gyógyítás, az étrend és az életmód meghatározásánál. Míg az alkatot meghatározó testi jellemvonások, a dósák gyakorlatilag állandóak egész életünk során, s az egészség megőrzése érdekében csupán egyensúlyban tartásukra kell törekednünk, addig a gunák befolyásán változtatni lehet az életmód és a gondolkodás tudatos alakításával.


Az anyagi természettel kapcsolatba került élőlények, attól függően, milyen fokban állnak annak hatása alatt, mennyire azonosítják magukat az anyaggal (a testükkel, rokonokkal, tulajdonukkal stb.), eltérő pszichikai megnyilvánulásokat mutatnak, a tompultság, az erős aktivitás vagy a kifinomultság különféle jeleit. Az Ájurvéda, összhangban más védikus írásokkal, ezeket a természet kötőerőiként írja le, melyeket tamasz (tudatlanság), radzsasz (szenvedély) és szattva (jóság) néven neveznek.
A három kötőerő hatását legszemléletesebben a Bhagavad-gítá írja le:

„Az anyagi természet három kötőerőből áll: jóság, szenvedély és tudatlanság. Az élőlény alárendeltjévé válik e kötőerőknek, mihelyt kapcsolatba kerül az anyagi természettel. A jóság minősége ragyogó, mert tisztább a többinél, és megszabadítja az embert a bűnös cselekedetek visszahatásaitól. A jóságban élők tudásra tesznek szert, ám ez és a fokozottabb boldogság-érzet megköti őket. A szenvedély minősége vég nélküli vágyból és kéjből születik, ezért az anyagi, a gyümölcsért végzett tettekhez láncolja az embert. A tudatlanság okozza a lények illúzióját. E kötőerőnek zavart elme, tunyaság és alvás az eredménye, s így ejti rabul a feltételekhez kötött lelket.” (Bg. 14.6-8.)

A jóság kötőerejében cselekvő léte megtisztul, s a dolgokat valóságos értékük szerint ismeri fel; a szenvedély minőségében végzett munka szenvedést okoz, kapzsisággal és fájdalommal jár; a tudatlanság tetteit pedig ostobaság, zavaros gondolkodás és illúzió jellemzi. A Védák üzenete az, hogy az ember emelkedjen a gunák fölé, érjen el önmegvalósítást:

„A lelki természetet akkor értheted majd meg, amikor az összes tettben csak az anyagi természet kötőerőinek működését látod, s azt, hogy a Legfelsőbb Úr e kötőerők fölött áll. Ha a megtestesült lény képes túljutni e három kötőerőn, akkor megszabadulhat a születéstől, haláltól, öregségtől és a velül járó fájdalmaktól, s élvezheti a lelki élet nektárját még ebben az életben.” (Bg. 14.19-20.)

Az Ájurvéda tanácsai elsősorban a testi egészség javítását szolgálják, azonban azzal a nem titkolt céllal, hogy ezáltal is megkönnyítsék az ember spirituális fejlődését. Éppen ezért fontos megismernünk, hogy az életben ért hatások, a különféle cselekedetek, életfelfogások, ételek és egyéb körülmények miképpen befolyásolják e kötőerők megnyilvánulását.

Ahogyan az életmódunkat gondosan úgy kell kialakítani, hogy ne boruljon fel a dósák kényes egyensúlya, úgy arra is figyelnünk kell, hogy elkerüljük mindazokat a hatásokat, amelyek megkötöttségünket növelik. Az Ájurvéda ezért javasolja a szattvikus (jóság szerinti) vegetárius étrendet, amely segíti az elme nyugalmát, hosszabb és egészségesebb életet eredményez, s arra int, kerüljük a radzsasz és tamasz (szenvedély és tudatlanság) ételeit, vagyis a húst, a túl csípős, savanyú vagy állott ételeket, mivel ezek a szenvedély és tudatlanság túlsúlyba kerülését segítik, s fájdalomhoz, az önuralom csökkenéséhez, kedvetlenséghez, betegséghez, tompultsághoz vezetnek.

A mai világot főként a tudatlanság és a szenvedély kötőereje jellemzi, s szinte teljesen feledésbe merült az az ismeret, hogy miképpen emelkedjen ki az ember ebből a helyzetből. A modern civilzáció ún. fejlődése sajnálatos módon az ember emberi mivoltának degradálódásához vezet. A fogyasztói társadalom életfelfogása szerint nincs igazi értéke a jóságnak, ami lelki megismeréshez, egyszerűséghez vezet, hanem az önző, kihasználáson alapuló – radzsasz – életeszményt tartja normálisnak. Egy ilyen civilizációnak sajnos szüksége van arra, hogy tömegek legyenek illúzióban, a tudatlanság hatása alatt, hogy elfogadják a minél silányabb produktumokat – mint amilyen a kóla és a hamburger –, amelyeket nyereséggel lehet előállítani. Mindezeket a problámákat életünk minden vonatkozásában felfedezhetjük, legyen az gazdaság, kultúra, egészség vagy vallás. Az vagy, amit megeszel – szól a bölcs mondás, s ezzel pontosan rámutat arra, hogy nem mindegy, mit veszünk magunkhoz, mivel kerülünk kapcsolatba, mert ezek befolyásolják létünket. Az Ájurvéda védikus tudománya kiterjed az élet minden alkotóelemének vizsgálatára, s kijelenti, hogy az egészség nem létezik elszigetelt, testi jelenségként, ahhoz egészséges gazdaságra, kultúrára, vallási felfogásra is szükség van.

A következő részben sorra vesszük életmódunk főbb vonásait, s megvizsgáljuk, mely kötőerő jellemző a különféle ételekre, s az önszigor, a lemondás, a tudás, a cselekedetek, az értelem, a határozottság, az öröm stb. különféle megnyilvánulásaira. Ennek megismerése nagy segítség a gondolkodó ember számára, hogy tudatosabban, a testi és lelki valójára egyaránt figyelve legyen képes teljesebb életet élni.

(Folytatása következik.)

Bányay Géza

1996/23.