Füstölgések és tények — a dohányzásról

Miért dohányoznak annyian? Miért olyan nehéz leszokni a dohányzásról? Miért jogos a nemdohányzók élénk tiltakozása a dohányfüst ellen? Hogyan lehetne megfelelő emberi magatartásformát kialakítani a dohányzással kapcsolatban? Hogyan lehet leszokni róla? — Ezek mindenkit érintő kérdések, hiszen időnként mindnyájan beletartozunk az aktív vagy passzív dohányosok kategóriájába. Vegyük hát végig őket, egymás után, kezdve az elejétől.

A nagy felfedezés

Kolumbuszt és követőit áldjuk a kukorica és a burgonya behozataláért, melyek mára már világszerte nélkülözhetetlenné váltak. A krumplibogár és a svábbogár áthurcolása miatt már sokkal kevésbé lelkesedünk. A dohánynak van aki örül, van, aki nem. Az viszont tény, hogy sok bonyodalmat okozott, nem annyira az átvétele, hanem az eredetitől eltérő, túlzott használata. (Hasonlóan vagyunk korunk amerikai exporttermékeivel is, mint például a McDonald’s típusú gyors éttermek — valójában nem az az igazi probléma, hogy léteznek, hanem az, hogy annyi van belőlük.)

Az indiánok a dohányt a ceremóniáikhoz használták. Az észak-amerikai indiánok békepipája mindenki által ismert, de talán kevesebben tudják, hogy a törzs varázslója többek között a dohányfüst segítségével igyekezett transzba esni, hogy kapcsolatot teremthessen a szellemekkel. Kolumbusz idejében a kubai bennszülöttek dohánylevelet dugtak egyik orrlyukukba, meggyújtották és a füstjét belélegezték. Volt ennek praktikus oka is: elriasztotta az európai szúnyogoknál sokkal vérszomjasabb moszkitókat.

A dohány európai elterjedésében kulcsszerepe volt Jean Nicot lisszaboni francia nagykövetnek — a nikotin névadójának —, aki 1560-ban néhány dohánytövet kapott Floridából, és egy apródja orr-rákját próbálta meggyógyítani vele. A növényt elküldte Medici Katalinnak is, aki latin nevet adott neki.

Franciaországban hamar elterjedt a burnótozás szokása. Spanyolországban a szivar, Angliában a pipa vált népszerűvé. A pipázást és a dohányrágást a harmincéves háború alatt a katonák Európaszerte elterjesztették. Később a cigaretta elterjedése is hasonló eseményhez kötődött, az 1854-es krími háborúhoz. Magyarországon hosszú ideig a pipa volt a legnépszerűbb. A feljegyzések szerint Rákóczi kurucai “kezükben karddal, szájukban pipával” vonultak harcba.

Konfliktusok a csípős füst körül

A dohányzásról már kezdettől fogva megoszlottak a vélemények. Sok országban szigorúan tiltották, Oroszországban például orrcsonkítás járt annak, akit rajtakaptak, hogy dohányzik. VIII. Orbán római pápa 1624-ben egyházi átkot mondott a dohányra, miután a spanyol papok rászoktatták Rómát a tubákolásra.

Akár Csehov Cseresznyéskertjében a kávéivás, a dohányzás is sokáig tilos és megbotránkoztató cselekedet volt a nők számára. Hölgyek társaságában is illetlen dolog volt rágyújtani. A dohányzással szembeni ellenszenvet mutatja az a bizonyos előkelő körökben bevett szokás, hogy pipázás után az urak, ha társaságba készültek, ruhát váltottak, nehogy a füst szagával megbotránkoztassanak másokat.

Korán felfigyeltek a dohányzás káros hatásaira is. A német Johann Neander már 1622-ben felhívta a figyelmet a dohányzás ártalmaira. Tabacologia című könyvében főleg a fiatal és gyermek dohányosok egészségéért aggódik. A dohány “károsítja az agyban lévő nedvek egészséges vegyülését” — írja.

Terjedő szenvedély …

Egy XVIII. század közepéről származó tudományos értekezésben az olvasható, hogy a dohányzás átka hamarosan el fog tűnni, mert elképzelhetetlen, hogy az emberek eltűrjék a szájból kiáramló füstfelhőket, amelyek a másik ember szemét, orrát és száját kellemetlenül ingerlik. Kevés jóslat vált ennyire ellenkezőjében valósággá: a dohányzás szokása rövid időn belül világméretekben elterjedt. Miután 1884-ben az Amerikai Egyesült Államokban megkezdték a cigaretta nagyüzemi előállítását, semmi sem tudta megakadályozni, hogy világdivattá váljon.

Ma körülbelül 1100 millióan dohányoznak a világon. Legtöbben Dél-Koreában — a felnőtt férfi népesség 68%-a —, utána Kína következik, a felnőtt férfiak 61%-ával. Ezekben az országokban azonban még ma is alig vannak női dohányosok. Kínában cigarettával kínálni egy nőt a legnagyobb sértés, olyan, mintha prostituáltnak tekintenék. Nálunk a felnőtt férfiak 40%-a, a nők 27%-a dohányzik. Egy főre eső cigarettafogyasztásunkat tekintve Európában a harmadik helyet foglaljuk el, Görögország és Csehország mögött. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban az utóbbi években a dohányzás nagy mértékben visszaesett, az utóbbiban már csupán 26%-ra becsülik a dohányosok arányát.

… szaporodó gondok

Nem tudhatjuk pontosan, hogy világszerte milyen egészségügyi károkat okoz a dohányzás. A különféle becslések évi 3-5 millióra teszik a dohányzás miatt bekövetkezett halálesetek számát. Az összes rákos megbetegedések 30%-a, a tüdőrák 90%-a vezethető vissza a dohányzásra. Az agyvérzés 20-25%-áért, a szívinfarktusnak is legalább a 20%-áért a dohányzás a felelős. Nagyon sokféle betegséget okozhat: emésztési problémákat, vitaminhiányt, hörghurutot, asztmát, szívbetegségeket és még sorolhatnánk.

Vannak, akik azt állítják, hogy a dohányosoknak, ha sokszor közvetett módon is, de szinte minden esetben a dohányzás okozza a halálukat. Ez talán egy kicsit merésznek tűnik, de érdemes belegondolnunk, hány olyan eset lehet, amikor azért történik meg egy halálos autóbaleset, mert a dohányfüst elkábítja a vezetőt (egy személyautó utasterében négy cigaretta füstjének kábító hatása megegyezik egy féldeciével), vagy eltereli figyelmét a kezéből kicsúszó cigaretta, esetleg csak maga a rágyújtás művelete.

Nem csupán a dohányosokat veszélyezteti a cigarettafüst. A dohányzókkal egy légtérben tartózkodó passzív dohányosok egészsége is károsodik. A nemdohányzók között a tüdőrák 20-30%-ban a környezeti dohányfüst miatt következik be. A dohányosok szervezetében lévő nikotinmennyiségnek körülbelül az egyötöd része van jelen a velük egy helyiségben tartózkodó passzív dohányosoknál.

Különösen veszélyeztetettek a magzatok és a kisgyermekek. Évi 200 ezer másfél évnél fiatalabb gyermek betegszik meg légúti bajokban a szülők dohányzása miatt. Sokan nincsenek tisztában vele, hogy a terhesség alatti dohányzás milyen súlyos következményekkel járhat. Ilyenkor a magzat kevesebb vért kap, és a vörös vértesteken belül az oxigén helyét sokszor a szén-monoxid foglalja el. Ez az oka a gyakori magzati halálozásnak, a kisebb súlynak, a gyakori végtag- és záródási rendellenességeknek. A bölcsőhalál 3-4-szer gyakoribb cigarettázó szülők esetében, mint egyébként.

A pipa kevésbé káros?

A pipa füstjét általában kevésbé tartják kellemetlennek, mint a cigarettájét, és pipázáskor nem kerül a szervezetbe kátrányanyag sem. Mégis hiba lenne azt hinni, hogy a pipázás nem káros, sőt, olyan veszélyei is vannak, amelyek a cigarettázáskor nem lépnek fel. Ilyen az állkapocs feszülése miatt jelentkező fájdalom, vagy a pipaszár túlmelegedésének kellemetlen következményei. A mechanikai feszültség és a túlmelegedés együtt még rákot is előidézhetnek.

A füsttel együtt a dohánylé is bekerül a szervezetbe, ami irritálja a nyálkahártyát, és emésztési zavarokat, gyulladást vagy rákot okozhat.

A szivar mítosza

Egy nagy íróasztal mögött, széles bőrfotelban ül és szivarozik a tévéfigura, és mindnyájan értjük, hogy egy nagyon gazdag és befolyásos embert személyesít meg. Egyes előkelő éttermekben szivaros termek vannak, és sokfelé működnek szivaros klubok, amelyeket George Sand Társaságnak hívnak, így emlékezve egy hölgyre, aki szivarozott.

Egyes országokban a fiatalok körében újra terjed a szivarozás, abból a tévedésből adódóan, hogy az kevésbé ártalmas, mint a cigaretta. Bár nem szívják le a füstjét, mégis gyakori a tüdőrák a szivarozóknál. Mivel a nikotin jelentős részben a száj nyálkahártyáján keresztül szívódik fel, a nyálkahártya irritációja következtében gyakran alakulnak ki vörös vagy fehér foltok, duzzanatok, daganatos elváltozások az ajkakon. Állandó hányinger is jellemzi a szivarozókat, amit a lenyelt dohánylé okoz.

Az első cigaretta

Az emberek többsége tisztában van azzal, hogy a dohányzás káros. Miért szoknak rá mégis?

A fiatalok leginkább a felnőtté válásukat szeretnék demonstrálni a dohányzással. Nagy szerepe van a csoporthoz tartozásnak is. A szülők dohányzása is meghatározó szerepet tölt be, egyrészt mint modell, másrészt mint az, aki rákényszeríti gyermekét, hogy belélegezze a dohányfüstöt. A gyermek ugyanis passzív dohányosként is rászokhat a cigarettára — akár már magzat korában is —, s alig várja, hogy lehetősége legyen rágyújtani.

Bár a dohányzás kezdetben nem kellemes, mégis meglepően sokan kerekednek felül a természetes viszolygásukon, s jutnak el abba a stádiumba, amikor már szervezetük hozzászokott a nikotinhoz, és az elvonási tünetek rákényszerítik őket, hogy újabb és újabb szálra gyújtsanak rá. Hogyan lehetséges ez? Sokan úgy gondolják, ők nem válnak a cigaretta rabjává, csupán akkor gyújtanak rá, amikor akarnak. Az a gond, hogy az ember nem tudatos róla, mikor válik nikotinfüggővé. Egyszer csak azon veszi észre magát, hogy már nemcsak társaságban gyújt rá, ha kínálják, hanem hazafelé menet kedve szottyan beugrani a közértbe egy doboz cigarettáért, és otthon, a négy fal között is eregeti a füstöt.

Reklámok és értékrendek

A cigarettareklámok nem kis mértékben járulnak hozzá a dohányzás terjedéséhez. Igyekeznek úgy beállítani a dohányzást, mintha az a sikeres emberek életének része lenne. (Valójában Nyugaton már csupán a kevésbé iskolázott társadalmi csoportokra jellemző a dohányzás.) Speciális reklámok készülnek az egyes korosztályok és rétegek — úgymint fiatalok, nők, a könnyebb, vagy éppen az erős, “férfias” cigaretták kedvelői — számára, de leginkább a fiatalokat próbálják megnyerni a dohányzásnak, hiszen most vannak kialakulóban az egész életükre szóló szokásaik, vagyis bennük új, hosszútávú partnerekre lelhetnek a dohánymonopóliumok. Azok, akik az óriásplakátokat látva rágyújtanak, talán nem sejtik — vagy még ha hallottak is róla, igyekeznek elfelejteni —, hogy David Millar, a Marlboro reklámfigurája is a dohányzás áldozata lett: gégerák okozta korai halálát.

A dohánygyárak mindent megtesznek, hogy kipuhatolják, hogyan befolyásolhatnak minél nagyobb embertömeget. Pszichológusok, PR-szakemberek tömege vizsgálja ezeket a kérdéseket. Kanadában az egyik legnagyobb dohánygyár arról készíttetett egy terjedelmes és bizalmas tanulmányt, milyen eszközökkel lehet kihúzni a dohányellenes aktivista csoportok alól a talajt, hogyan lehet elködösíteni a dohányzás ellen szóló egyértelmű tényeket.

A harmadik világ országaiban különösen nagyméretű a reklámhadjárat, hogy a dohánygyárak le tudják kötni azt a kapacitásukat, ami felszabadult a dohányzás népszerűségének csökkenése miatt a fejlett országokban. Ezekben az országokban arra építenek, hogy a gazdag országokhoz való felzárkózás jelképe legyen a dohányzás. Kampányaik nagyon sikeresek, hiszen mint ahogy előbb is láthattuk, a dohányosok aránya a harmadik világ egyes országaiban a legnagyobb. Már a világ minden táján lehet cigarettát kapni. Még Pápua Új-Guinea hegyeinek mélyén is beletartozik a cigaretta — a tea, cukor, só és hasonlók mellett — az alapvető raktárkészletbe.

A cigaretta fogságában

Érdekes, hogy amit a fiatalok a szabadság és felnőtté válás szimbólumának tekintenek, a későbbiekben éppen az korlátozza a rászokók szabadságát. A cigaretta dupla bilincse egyrészt a nikotinfüggőség, másrészt pedig a rágyújtás szertartásához és az orális örömhöz való ragaszkodás. Nem könnyű megszabadulni egyiktől sem. Márpedig aki le akar szokni a dohányzásról, annak egyszerre kell megküzdenie ezekkel az ellenségekkel. A dohánygyárak pedig gondoskodnak arról, hogy ez minél nehezebb legyen.

A Reuter hírügynökség híradása szerint a Philip Morris cég három volt munkatársa egy bírósági tárgyalás során eskü alatt vallotta, hogy a cég manipulálja a cigaretták nikotintartalmát. Mivel a cigaretták íze nem elegendő ahhoz, hogy a dohányosok szokásuk rabjai maradjanak, a gyártásuk során a legfontosabb szempont az, hogy a cigaretták annyi nikotint tartalmazzanak, hogy biztosítsák a rászokást. A cég gyáraiban ezért óránként ellenőrzik a nikotinszintet, és ha nem felel meg a normáknak, akkor a dohányt újra feldolgozzák, több nikotint keverve hozzá. A dohánygyárakban különféle adalékanyagokat is szoktak adni a dohányhoz, amelyek tovább növelik az orális élvezetet.

Mint ahogy a csecsemő megnyugszik, amint szájában érzi cumiját, a felnőtt dohányos számára is kapaszkodópont a cigaretta. Az orális inger mellett a rágyújtásához kapcsolódó szertartás és a füsteregetés is biztonságérzetet ad, azt sugallva, hogy ebben az állandóan változó és bizonytalan világban van valami, ami mindig ugyanúgy történik. Gyakran találkozunk a tévében olyan bújtatott reklámokkal, ahol a film főhőse egy nehéz helyzetben rágyújt egy cigarettára, majd megnyugodva, hideg fejjel cselekedve felülkerekedik a nehézségeken. Az ilyen jelenetek tovább növelik a dohányzási kedvet, és az emberek egyre kevésbé ismerik fel, hogy mint a csecsemőnél a cumi, a felnőttnél a cigi sem pont az, amire eredetileg szükségünk volt…

A szabadulás kulcsa: a tudatosság

Vannak, akik csak a halálos ágyukon döbbennek rá: én nem ezt akartam! Szerencsére vannak olyanok is, akik idejében elkezdenek töprengeni: vajon tényleg helyesen cselekszenek? Szembenéznek a tényekkel, hogy a dohányzás milyen mértékben teszi tönkre szervezetüket, és ráébrednek arra is, hogy betegek, nikotin-függővé váltak. Aki eddig eljutott, és úgy határoz, hogy felhagy a dohányzással, a nagyobbik lépést már megtette a siker felé. Minden betegség legjobb ellenszere a páciens gyógyulni vágyása.

Segít a leszokásban, ha tisztázzuk, vajon valóban mi ragaszkodunk a dohányzáshoz? Valóban az az igazi énünk, aki a reklámok hatása alá kerül, és az érzékei irányítják? Professzor Tandavan ájurvédikus orvos ezt az énünket egy három éves gyermekhez hasonlítja, aki még nem képes függetleníteni magát a külső befolyásoktól. Ez a gyermeki — vagy más megfogalmazás szerint állati — énünk kell hogy uralkodjon rajtunk, felsőbbrendű énünkön?

Hogyan szokjunk hát le a dohányzásról? Először is tisztázzuk magunkban, hogy bár a szervezetünk várja a nikotin-utánpótlást és a kezünk már nyúlna a cigarettáért, mi nem akarunk rágyújtani. Úgy döntöttünk, hogy ezentúl nem leszünk rossz berögződéseink, szokásaink rabja, hanem szabadon fogunk cselekedni. Alsóbbrendű énünk továbbra is adja az ötleteket: “Most igazán rágyújthatsz, ez egy ritka kivételes alkalom!” Egyszer sem szabad engednünk neki, hiszen akkor azonnal átveszi a vezetést. Lassan kinyílik számunkra a világ. Szabadabban lélegzünk, több időnk lesz, s nem kezdünk el fészkelődni egy érdekes beszélgetés közepén, azon törve a fejünket, vajon hogyan gyújthatnánk rá. Kezdetben a csábító helyzeteket azzal a gondolattal vészelhetjük át: milyen nagyszerű, hogy legyőztük önmagunkat! Az sem nagy baj, ha kezdetben egy kicsit büszkék vagyunk magunkra, majd elmúlik! Ha tíz percen belül már a huszadik — tiltott — cigarettareklám jön velünk szembe az úton, alkalmazhatjuk a “kutyaharapást szőrével” technikát, és mondogathatjuk, sőt, kiabálhatjuk, hogy gyermeki énünk is kénytelen legyen meghallani és tudomásul venni: “Nem dohányzom, nem dohányzom!” Még jobb, ha valami magasabb szintű tevékenységgel foglaljuk le magunkat.

Valójában a dohányzás csupán pótcselekvés. Valami hiányérzet van bennünk, de magunk sem tudjuk, mi hiányzik igazán. Ha elég figyelmet szentelünk a felsőbbrendű énünknek, előbb-utóbb ki fog derülni. Talán a füsteregetés helyett boldogabbá tesz minket egy kis lelki gyakorlat, s ha szertartásra van szükségünk, talán találunk olyat, amely nem betegít meg minket, hanem ellenkezőleg, felsőbb régiókba visz.

Felhasznált irodalom:

Szakmai tanulmánykötet a dohányzással kapcsolatos kormányzati intézkedések megalapozásához — Felelős szerkesztő: dr. Kolláth György — NEVI, 1996
Dr. Tandavan cikksorozata — Hinduism Today, 1995. január-június
Etikett — Társasélet — Protokoll. A hazai és nemzetközi érintkezés szabályai egykor és ma — Minerva, 1960
Lélegzet, 1996. július-augusztus

Mikola Klára

1997/24.