Ájurvédikus álomfejtés

Az ájurvéda szerint sok betegség – elsősorban a krónikus reuma, az allergia, de alkalmanként a rák is az elégtelen alvásból eredeztethető. A mélyalvás rendkívül fontos az immunrendszer regenerálásában. Ha az ember alvászavarokkal küzd, azt az immunrendszere is megsínyli, ami könnyen öngerjesztő immun-rendellenességekhez vezethet. Így tehát a valóban pihentető, ún. mélyalvás feltételeinek megteremtése igen fontos gyógyászati tényező. Idegrendszeri és mentális problémák kezelésében elengedhetetlen, de a többi betegségen is hatásosan segít a megfelelő mélyalvás, a nyugalom terápiája.

Manapság sokan szenvednek a mélyalvás hiányától. S ez nem azt jelenti, hogy nem alszanak eleget, sőt ellenkezőleg, az ember általában többet alszik a kelleténél. Csakhogy ez az alvás nem kellően pihentető, nem jutunk el az álomtalan mélyalvásig, hanem megragadunk az álmok szintjén. Gyakran előfordul, hogy nem a megfelelő időben pihen le az ember, vagy nem készül kellőképpen elő az alváshoz. A megterhelő esti étkezés, az éjszakázás, a felfokozott mentális tevékenység, idegi terhelés, a későig elhúzódó munka, a túlfűtött levegőjű hálószoba vagy a környezeti zajok mind-mind csökkentik a mélyalvás lehetőségét, ami pedig oly fontos az ember egészségéhez.

A mélyalvás hiányát, illetve pillanatnyi, mulandó jellegét pszichikai és élettani tényezők is előidézhetik, ám a pszichés problémák a gyakoribbak. Az asztráltest(1) energiájának stagnálása vagy zavara megakadályozza, hogy ezen a finom síkon is fölülemelkedve eljussunk az oksági testig, s a mélyalvás állapotába kerüljünk. Ennek oka többnyire érzelmi tényezőkben keresendő. A feldolgozatlan érzelmek és a ragaszkodás különféle fajai asztrális síkon megakasztják energiáinkat. Ugyanezen tényezők teszik lehetetlenné a magasztosabb, lelki töltésű álmokat, amiket csak akkor tapasztalhatunk, ha a magasabb szférákkal is kapcsolatban állunk. Így hiányt szenvedünk az asztrálenergiákban is, s a szépség, szeretet vagy inspiráció magasztos élményeiben sem bővelkedünk, s a tiszta álmok híján elménk terméketlen és gépies, szívünk pedig üres marad.
Alkati típusok – és álmaik
Az ájurvéda szerint az ember alkatát s egészségét három fő biológiai elem, vitálenergia határozza meg: az életlevegő (vata), a biológiai hő (pitta) és a biológiai nedv vagy nyirok (kapha). E három faktor mint alkati tényező határozza meg testi-pszichikai mivoltunkat, és befolyással van a betegségek kialakulására is. A három tényező egyensúlyi helyzete jelenti az egészséges állapotot, ám ha egyik vagy másik túlsúlyba kerül, az különféle betegségeket válthat ki. Mindegyik vitáltényezőnek megvannak a maga tipikus álomképei és alvási rendellenességei.

Pszicho-fizikai felépítésünk, alkati típusunk meghatározásához gyakran előforduló álmaink vizsgálata is hozzásegít. Sőt, az álmok rávilágíthatnak a kapha-vata-pitta egyensúlyának felborulásából származó rendellenességekre is, legyenek azok akár fizikálisak, akár lelkiek.

Az alváshoz elegendő kapha szükséges a szervezetben. A kapha felel a pihenésért és a táplálkozásért. Ez az alapja és támasza a másik két vitáltényezőnek, amik élénkebb természetűek. Az alacsony kapha-szint, ami általában együtt jár a vata és pitta túlsúlyával, gyakran okoz alvási rendellenességeket. Az általában kapha típusú túlsúlyos emberek ezért hajlamosak a több alvásra, míg a vata típusú soványabbak gyakran küzdenek alvászavarral.

A természet három gunája(2), köteléke szintén befolyásolja az álomtípusokat, mivel ezek határozzák meg az elme milyenségét. Az alvás nélkülözhetetlen előfeltétele a tamasz, vagyis a tehetetlenség gunája. Tudatlanság, tompaság és negativitás jellemzi a tamasz kötelékében lévőket, akiknek általában több alvásra van szükségük és nehezebb fönnmaradniuk. A radzsasz, vagyis a természet aktív gunája csökkenti az alvásidőt és nyugtalan álmot eredményez. A radzsasz, a szenvedély kötelékében lévőket zaklatottság, düh és bizonytalanság jellemzi. Ők kevesebbet alszanak, ám az elalvással problémáik vannak, s álmaik is gyakran zaklatottak. A tisztaság vagy jóság (szattva) határozott megnyilvánulásakor, az elme szellemi tisztultsága esetén, nincs szükség sok alvásra. A tiszta jóság minőségében az elme olyasfajta módon pihen, mint a mélyalvás esetében. Az ilyen ember számára is elegendő a kevés alvás, s zaklatott álmok helyett inkább profetikus, látomásszerű álmaik vannak.
Vata álmok
A levegő (vata) alkatú emberek kifejezőkészsége jó, kreatívak és élénk képzelőerővel rendelkeznek, gyorsan reagálnak mindenre, ami éri őket. Ugyanakkor idegesség, nyugtalanság, sőt, hiperaktivitás is jellemzi őket, gyakran szenvednek aggodalomtól, rettegéstől. Termetük magas, vagy éppen ellenkezőleg, alacsony. Testalkatuk szikár, bőrük száraz, energiájuk, emésztésük és keringésük változékony. Nem bírják a hideget, a szelet és a szárazságot. Éber állapotukhoz hasonlóan álmaik is aktívak, nyugtalanok. Az álmatlan mélyalvás az ő esetükben ritka, gyakrabban álmodnak, mint mások, s legfőképp náluk fordul elő álmatlanság. Álmaikra a felfokozott fizikai aktivitás jellemző, sokszor álmodnak utazásról, futásról, repülésről. Álmaik gyakorta összefüggéstelenek, szaggatottak, zaklatottak. Rossz, sőt lidérces álmok kerítik hatalmukba őket, s néha a félelemrohamok miatt nem jön álom a szemükre. Szellemileg az összes alkati típus közül ők a legaktívabbak, így túlzott számítgatás, aggodalom vagy zavaros gondolkodás tölti ki álomszüneteiket.

Bármilyen szervrendszerben kerüljön is túlsúlyba a vata, az könnyen vata típusú álmokat eredményez, még akkor is, ha alapvetően nem ez az elem jellemző ránk. Túlhajszolt munka, vagy sok utazás esetén könnyen adódnak vata álmok. A magas vata-arány klasszikus tünete az aggódó, zaklatott elmeállapot, a nyugtalan vagy nyomasztó álom, illetve az álmatlanság. A vata-álmokat más vata-tünetek is kísérhetik, például étvágytalanság, székrekedés, gyönge vitalitás, reszketés. Különösen magas vata-arány esetén az álmok is hevesek: hangos lárma, baleset, zuhanás vagy éppen halál a jellemző álomkép.

Számos hatásos ájurvédikus gyógynövény segít legyőzni a magas vata-arányból adódó álmatlanságot vagy hánykolódó alvást. Említhetjük az asvagandha növényt (Withania somnifera), a dzsatamanszit (Nardostachys jatamansi) vagy pedig a közismert valeriángyökeret. A szezámolajos masszázs – főként a fejen és a lábon – szintén igen hatásos.
Pitta álmok
A tűz alkatú emberek általában heves vérmérsékletűek, magabiztosak, bátrak és határozottak, sőt, gyakran agresszívak. Beszédük határozott, könnyen indulatba jönnek, szenvedélyesek s gyakran vannak konfliktusaik. Termetük átlagos, étvágyuk jó, sok folyadékot fogyasztanak, keringésük élénk, pirospozsgásak, de hajlamosak a lázas és fertőző betegségekre, illetve a vér rendellenességeire. Álmaik is hevesek, színesek, tisztán kivehetők, sokszor erőszakosak, szenvedélyesek vagy konfliktusokkal terheltek. Fény, tűz, hő gyakran szerepel álmaikban. A pitta alkatúak szervezetében túl sok a hő, illetve a harag, ami könnyen álmaikat is zaklatottá teszi. Ez akár álmatlansághoz is vezethet, hiszen a pihenéshez hűvösre van szükség.

Ha a pitta a felszíni szövetekben (plazma vagy vér) kerül túlsúlyba, álmunkban az agresszor szerepét játsszuk. Ha viszont a mélyrétegű szövetekben, például az idegszövetben halmozódik fel, akkor inkább áldozatai vagyunk az álombéli erőszaknak, bár valamiképp igyekszünk visszavágni.

A pitta alapú álmatlanság ellenszerei a gotu-kola, vagy brahmi (Centella asiatica), a szantálfa, vagy a keserű idegerősítők, például a szenvedélyvirág, illetve a komló. Szantálolajos fejmasszázs is használ.
Kapha álmok
A kapha, vagyis víz alkatú emberek általában nyugodtak, higgadtak, könnyedek, ám ugyanakkor hajlamosak a letargiára, reagálásuk lassú, ragaszkodásuk erős. Testalkatuk inkább túlsúlyos, étvágyuk állandó, egyenletes, de nem túl nagy, anyagcseréjük lassú. A víz típusú és nyirokbetegségekre általában hajlamosak. A három alkati típus közül ők álmodnak a legritkábban, s általában nem emlékszenek álmaikra. Ritka álmaik is víz típusúak, gyakran egyenesen vízzel kapcsolatosak. Érzelmes, szentimentális vagy éppen romantikus álmaik általában barátaik, családjuk köré csoportosulnak.

A kapha túlsúlya hosszas alvást, napközbeni sziesztázást eredményez, de az alvás nem pihentető, nem frissíti fel az energiákat. Ennek ellenére kapha eredetű alvászavar is létezik. A túl sok nyirok elzárja a szervezet keringési rendszereit, és az egész testműködés lassulását, stagnálását okozza. Ha a kapha a finomabb rendszereket – például az idegrendszert – akadályoztatja, az álmok zavarossá válhatnak és alvászavar lép föl. Így az elme nem képes visszahúzódni a fizikális testből a finomabb csatornákon keresztül. A sok nyirok bánatos, szomorú álmokat is eredményezhet, éppen a túlzott ragaszkodás, a kapzsiság, a birtoklásérzet okán.

A kapha eredetű alvászavar jó ellenszere a vacsha, az orvosi kálmos (Calamus), a kardamom és a gyömbér egy kis mézben elkeverve. Torna, testedzés, esti aerobic szintén sokat segíthet.
A dósa-álmok szubtilis formái
A három biológiai vitáltényező nemcsak a fizikális szervezet része, hanem az elme alkotóeleme is. Mentális szinten persze finomabb formában vannak jelen. A vata mentális formája a prána, vagyis a fő vezető, irányító életenergia. A pitta mentális alakja a tédzsasz, a szellemi világosság, ragyogás. A mentális kapha pedig az ódzsasz, az ember legfőbb vitálenergia tartaléka. Ezek gyarapítása, valamint egyensúlyuk fenntartása nemcsak az egészség, de a lelki fejlődés záloga is. A valóság finomabb rétegeinek vagy a jóga magasabb megvalósítási szintjeinek megtapasztalása érdekében gyarapítanunk kell prána, tédzsasz és ódzsasz készleteinket. S minél előbbre jut az ember lelkileg, annál több ilyen vitálenergiája lesz.

A prána típusú álom gyakran repüléssel, levitációval vagy alakváltoztatással kapcsolatos. Újfajta mozgás-élmények, a tér új dimenziói, mennyei hangok, éterikus zene tárulnak föl benne. Ugyanakkor hiányzik a vata túlsúlyából származó aggodalom vagy félelem.

A tédzsasz uralta álmok színesek, víziószerűek és érzékletesek, sűrűn szerepelnek benne geometriai alakzatok, jantrák vagy mandalák. Szívmelengető jó érzés, barátságos, szeretetteljes vagy könyörületes érzelmek jellemzik az ilyen álmokat. A pitta jellegű álmok haragja, indulata, konfliktusa viszont nincs jelen.

Az ódzsasz jellegű álmok békések, higgadtak, odaadóak, a mélyalvás hosszas, ugyanakkor éber állapotába is elvezethetnek. Viszont a kapha-álmok rossz oldala, a tétlenség, stagnálás hiányzik belőlük.

Amikor a dósák durvább formája kitisztul az elméből, finomabb, szubtilis alakjuk válik aktívabbá. Ezek teszik lehetővé a finom fizikai valóság, az asztrális birodalom megtapasztalását s az ottani aktív tevékenységet. A dósák alapformái, durvább megnyilvánulásai csak erősen énközpontú élményeket, tapasztalatokat nyújtanak, ami kizárja a közvetlen asztrálkapcsolat lehetőségét. Ilyenkor az álmok nem a tényleges asztrálvilágot tükrözik, hanem csak a fizikális világ keltette benyomások finomabb, de ugyanúgy fizikális vetületét. Asztrális értelemben tehát tétlen és alvó marad az ember, legföljebb olyan mozgástere van magasabb létsíkon, mint mondjuk egy növénynek.

Ha a prána, a tédzsasz és az ódzsasz felszaporodik és stabilizálódik, megszűnik az asztrálszféra iránti vonzalom, és a formát nélkülöző tudatosság oksági birodalmába kerülhetünk. A tudatosságon keresztül közvetlenül is megtapasztalható a valóság, s tényleges jólétünk nem függ a formáktól.

A prána fokozásának legjobb módja a pránájama vagy légzésszabályozás, különösen a jógalégzés, ami a beszívott levegőt a gerincoszlopban tartja, és a harmadik szem központja felé tereli. Az ily módon összegyűjtött prána alvás közben is érezteti hatását. Erőt ad ahhoz, hogy átlássunk az elme keltette illúzión, és megváltoztassuk álmainkat. Asztrális szinten a megszokott érzelmi sémák lerázása is lehetővé válik.

A tédzsasz fokozásának eredményes eszköze a koncentráció és vizualizálás. E gyakorlatokat egyszerű dolgokkal kell kezdenünk, próbáljunk például gyertyalángra koncentrálni. Magasabb szinten jantrák ábráit is használhatjuk figyelmünk összpontosításához. A tédzsasz szaporításának leghatásosabb eszköze azonban az örök és a mulandó dolgok elkülönítése, a gjána-jóga, ám ennek gyakorlása meglehetősen magas követelményeket támaszt. A tédzsasz teszi lehetővé az aura észlelését, vagyis az embereket, dolgokat övező finom energia-mezők tapasztalását. Sőt, be is hatolhatunk eme finomabb szférákba, ahol az energiák s jelenségek mögötti szín-sémák gyökereznek.

Az ódzsasz fokozásának legjobb eszköze a némaság és tétlenség, hiszen minden tett végrehajtása energiaveszteséggel jár. Mindamellett a hit és az odaadás, a vallási ünnepségeken való részvétel, az ima, az egyéni vagy közösségi mantrameditáció(3) könnyebb és hatásosabb eszközök. A cölibátus, vagyis a nemi önmegtartóztatás szintén nagyon fontos, s ennek valamilyen mértékű gyakorlása nélkül sosem lesz elegendő ódzsasz a szervezetünkben.

A vitálenergiák ezen finomabb, önfegyelmezéssel, meditációval és lelki tettekkel végzett megerősítése nagyobb jelentőségű, mint bármilyen, testgyakorlatokra, diétára és gyógyhatású szerek bevitelére alapozott egészségmegőrzési program, mert a lelki fejlődés, megújhodás révén létrejövő harmónia a testi egészség igazi alapja.

1. Az ájurvéda – összhangban a Védákkal – háromféle testet ismer: a durva fizikai (hús-vér) testet, a finomfizikai (asztrális) testet, amit az elme, értelem és a testi lét által befolyásolt tudatosság jellemez, valamint a nem anyagi (transzcendentális) lelket, amely maga a személy, az élő lény, akinek jelenléte nélkül a fizikai burkolat halott.

2. A gunákról részletesen írtunk a Kagylókürt 23. és 24. számában.

3. A mantrameditáció – a hari-náma, vagyis az Isten neveinek (mint Hari, Krsna, Govinda stb.) transzcendens erejét hordozó hang-formák segítségével végzett lelkigyakorlat – két formája ismeretes: az egyéni, halkan folytatott kántálás (dzsapa) és a közösen, hangosan, esetleg hangszerekkel kísért, lelkes éneklés (kírtan).

David Frawley
1998/26.