A lélek kilenc arca – Enneagramm

Sokszor szembesülünk azzal, hogy mennyire különböznek tőlünk a többiek. Bizonyos emberektől mintha fényévek választanának el, nem vagyunk tisztában tetteik motivációival, nehezen találjuk meg velük a hangot. Ebben és saját önismeretünk fejlesztésében lehet segítségünkre az enneagramm elmélete.

Mi is az enneagramm? Olyan, kilenc típust megkülönböztető személyiségpszichológiai rendszer, ami magyarázatot ad karakterünkre, rávilágít hiányosságainkra és értékeinkre. Alapvetően Keletről ered, ám a modern pszichológia dolgozta ki és tette számunkra hozzáférhetővé elméletét.

A kilenc típus egymáshoz való viszonyát szemlélteti az enneagramm kilenc szögű szimbóluma:

Ez az ábra a szakirodalom szerint legalább 2500 éves, valahonnan a Közel-Keletről származik. A legendák szerint titkos tudás jelképe volt, mágusok ismerték csupán a jelentését és csak szóban tanították. Az iszlám születését követően egy szufi iskola fejlesztette és hagyományozta szóban tovább az enneagramm ősi tudását.

A világgal ezt a szimbólumot Georgij Ivanovics Gurgyejev ismertette meg a múlt század elején. Barátaival a titkos, elveszett tanítások nyomába eredt, s így bukkant keleti utazásai során az enneagramm jelére, melyet a kozmosz belső dinamikájaként és harmonikus struktúrájának átfogó szimbólumaként használt. Rendszerét szent táncok sorozata segítségével tanította, nem statikus objektumként tekintett rá. Pszichológiai típustanként nem használta.

A bolíviai Oscar Ichazo volt az első, aki az enneagramm ábráját személyiségtípusokkal „népesítette be”: az 1950-es években kidolgozta a „fixációk enneagrammját”. Az enneagramm jeléhez az újplatonikusok által leírt kilenc, az emberi természetben tükröződő isteni tulajdonságot kapcsolt. Típusait a keresztény hagyomány hét főbűne alapján dolgozta ki (melyekhez még kettőt – a félelmet és az ámítást – hozzáadott). Modelljét a Kaliforniában működő Esalen Institute pszichiátere, Claudio Naranjo sajátította el és fejlesztette tovább.

Az enneagramm elmélete szerint valamennyien besorolhatók vagyunk a kilenc típus valamelyikébe. Típusunkat az határozza meg, hogy milyen tapasztalatok, élmények és traumák értek minket koragyermekkorunkban – esetleg már az anyaméhben –, s ezek hatására milyen jellemző hozzáállást fejlesztettünk ki a világ jelenségeihez.

Természetesen több típus jegyeit felfedezhetjük magunkon – mivel állandóan interakcióban vagyunk egymással, így átvesszük egymás stratégiáit és viselkedésmintáit –, ám alapvetően egy bizonyos típusba tartozunk. Személyiségünk fejlődése típusunkon belül történik, típusunk mindig állandó marad.

Az enneagramm körén számmal jelölt pontok jelképezik a típusokat. (Ugyan a számozás 1-től 9-ig terjed, nincs olyasféle hierarchia közöttük, hogy egy magasabb számmal jelölt kategóriába tartozó valaki többet érne egy alacsonyabb számmal jelölt csoportba tartozónál.) Az ábrán belül található egyenes vonalak a karakterek dinamikáját, egymásba való átalakulását jelzik.

A kilenc típuson belül három nagyobb alcsoportot, három triászt különböztetünk meg annak alapján, hogy milyen ösztön vezérli őket cselekedeteikben.

Minden triászon belül van egy gyökérpont – a Hármas, a Hatos és a Kilences –, és ezeknek egy külső és egy belső variánsa. A gyökérpontokra jellemző, hogy nincsenek tisztában hajtóerejükkel, a külső variáns túlzottan kifejezi, a belső pedig elfojtja az adott ösztönt.

A Nyolcas-Kilences-Egyes triászt nevezzük ösztönös vagy düh-triásznak. Az idetartozók közös jellemzői, hogy fő problémáik az idő, a pénz, az élettér körül csoportosulnak. Zsigerből cselekszenek, érzelmeik közül leghangsúlyosabb a düh – illetve az azzal való birkózás. A Kilences nincs tisztában a dühével, nem szembesül vele. A Nyolcas túlzóan fejezi ki, az Egyes pedig küszködik, hogy ne nyilvánítsa ki.

A Kettes-Hármas-Négyes az érző vagy imagetriász. Az idetartozók központi kérdése, hogy szeretve érzik-e magukat, és a szeretet megszerzéséhez különböző életstratégiákat dolgoznak ki. Elsősorban az érzelmeikkel azonosítják magukat. A Hármas van a legkevésbé tisztában azzal, amit érez, a Kettes túlzottan, a Négyes épphogy túl kevéssé fejezi ki az érzelmeit. Az ebbe a triászba tartozók többnyire simulékony természetűek.

Az Ötös-Hatos-Hetes a gondolkozó vagy félelem- triász. Mivel gyermekkorukban félelmet tapasztaltak, énjüket a fejükbe helyezték át, a gondolatok embereivé váltak. Központi kérdésük a biztonság keresése. A Hatosok sokszor hősiesnek tűnnek, ők vannak a legkevésbé tisztában a félelmükkel. A Hetesek virtuózan csaponganak, hogy ne szembesüljenek félelmükkel, az Ötösök pedig általában visszahúzódnak egyfajta megfigyelő-szerepbe.

Érdekesség, hogy a három triász különböző érzékelési rendszereket részesít előnyben. Az ösztönös triászba tartozók főleg kinesztetikusan (mozgáson alapulva), az érző triász tagjai leginkább vizuálisan (látványon keresztül), a gondolkozó triász pedig főleg auditívan (hangok hallatán) érzékeli környezetét. A beszédmód is eltér: a kinesztetikusok mély hangon, lassan beszélnek, a vizuálisok magas, gyors hangon, mivel fejükben kergetik a képeket, az auditívokra pedig az egyenletes légzés, esetleg a félrebiccentett, „hallgatózó” fejtartás a jellemző. A 1970-es években fejlődésnek indult új tudományág, a Neurolingvisztikus Programozás (NLP) gyakorlatának alapja a különböző érzékelési rendszerek használatának tudatosítása.

Bővebben a típusokról

A Nyolcasok kihívóak, erősek és rámenősek. Magabiztosak, tudják, mit akarnak. Úgy érzik, nekik kell irányítaniuk környezetüket. A gyengék oltalmazói, ám a velük egy súlycsoportba tartozókkal keményen bánnak. Nemigen engedik közel magukhoz a többi embert, nincsenek gyöngéd megnyilvánulásaik. Könnyen zsarnokoskodnak mások felett. Legjobb formájukban hősiesek és nemes szívűek. Gyermekkorukkal kapcsolatban közülük sokan arról számoltak be, hogy általában kénytelenek voltak korán felnőni, és az életben maradásukról gondoskodni – gyakran elárultnak és elutasítottnak élték meg magukat.

A Kilencesek kényelmesek, békések, elfogadóak, nyugodtak. Kedvesek és segítőkészek. A konfliktusmentességre törekednek mindenekelőtt – emiatt nagyon passzívak is lehetnek, előfordul, hogy sokáig halogatnak valamit, illetve, hogy megmakacsolják magukat. Nagyon jó békebírók lehetnek, mert mindenféle szemponttal képesek azonosulni. Gyermekkoruk során el kellett fojtaniuk haragjukat, vágyaikat, önálló kezdeményezéseiket, és meg kellett tanulniuk a háttérbe húzódva élni.

Az Egyesek idealisták, elveik vannak, melyekhez az életüket igazítják. Etikusak, lelkiismeretesek, tökéletesség- mániásak. A világ jobbításán dolgoznak, következetesek, igényesek és rendszeretők. Előrelátás jellemzi őket. Dühüket nem fejezik ki, sok türelmetlenség gyűlhet fel bennük. A kis Egyes volt a jó gyerek az iskolában: családjától sok elvárást észlelt, és próbálta őket beteljesíteni. Saját magának állított fel olyan követelményeket, amelyek fölülmúlták az apjáéit – mintha a saját maga apafigurájává vált volna.

A Kettesek gondoskodóak, melegszívűek, barátságosak. Lehetnek nagylelkűek és önfeláldozóak, de van, hogy érzelgősek és hízelgőek, és cselekedeteiket az motiválja, hogy mások felé tett gesztusaikért hatalmas bókokat zsebeljenek be. Saját szükségleteiket elhanyagolják. Tipikus példa a hatalmas szatyrokat cipelő háziasszony, aki hazaérve veszekszik a gyerekeivel, mert azok tévéznek, amíg ő bevásárolt. Azáltal próbálják kivívni mások szeretetét, hogy gondoskodnak róluk – s megsértődnek, ha környezetük tudomásukra hozza, hogy esetleg másra van igényük. Gyermekkorukban azt élik meg, hogy ki kell érdemelniük mások szeretetét, és nem mutatkozhatnak önzőnek – már kiskorukban pátyolgatják testvéreiket.

A Hármasok a sikert hajszolják. Megnyerők, vonzóak, energikusak. Ambiciózusak, céltudatosak. Sokat foglalkoznak azzal, hogy mit gondol róluk a többi ember. Munkamániások, versengők. Gyermekkorában a kis Hármast szülei nem önmagáért értékelték, hanem a produkciójáért – az Egyestől eltérően, aki önnön belső késztetéseinek tesz eleget, a Hármas a dicséretért, a vágyott tapsviharért cselekszik.

A Négyesek befelé fordulók, érzékenyek, visszafogottak, csendesek. Nagyon erősen figyelik önmagukat. Kerülik a szokványos dolgokat, különlegesek akarnak lenni. Sok problémájuk eredője nárcisztikus hajlamuk és önsajnálatuk. Legjobb állapotukban ihletettek és kreatívak. Gyermekként azt élték meg, hogy a szüleik eltaszították őket maguktól, s nem érezték magukat hozzájuk hasonlónak.

Az Ötösök tudásvágyók, éberek, kíváncsiak, vizsgálódóak. Bonyolult elméleti rendszerek szakértői. Függetlenek, esetleg elszigeteltek, különcködők. Legjobb formájukban úttörők, megelőzik korukat. Gyermekkorukban valamelyik szülő túlságosan is behatolt az életterükbe, ezért a fejükbe húzódtak vissza, s a többi gyerekkel sem szeretnek játszani, magányos kívülállók. (Ötös barátaim általában Kettes mamáról számoltak be, aki „agyongondoskodta” őket.)

A Hatosok elkötelezettek, lojálisak. Biztonságra törekednek, felelősségteljesek. Hajlamosak szorongásra és határozatlanságra, óvatosak és gyanakvóak. Csapatjátékosok. Szeretik egy közösséghez tartozónak érezni magukat. A kis Hatos önállósodási folyamata közben nem kap elég biztatást, és ez okozza bizonytalanságát. Mai társadalmunkban talán ez a típus a leggyakoribb.

A Hetesek sokoldalúak, spontánok, optimisták. Játékosak, virgoncak. Élményhajhászok, kaotikusak és fegyelmezetlenek. Esetleg impulzívak és felületesek. Virgonckodásuk fakadhat abból, hogy valamilyen fájdalmas érzést próbálnak meg önmaguk elől is elrejteni. Gyermekkorukban úgy döntöttek, hogy maguk fognak gondoskodni magukról – mivel valami, talán egy másik testvér születése elvonta szüleik figyelmét róluk.

A kilenc típus mindegyikének három további altípusa, ösztönvariánsa van – aszerint, hogy melyik ösztönterület domináns a számára. Megkülönböztetünk létfenntartó, szociális és szexuális altípusokat. A létfenntartó altípusba tartozókat elsősorban a fizikai biztonság és a kényelem, a szociális típusba tartozókat a többiek általi elfogadás, a szexuális altípusba tartozókat pedig a partnerkapcsolat foglalkoztatja. Egyes elméletek szerint valamely altípusba tartozunk a típusunkon belül, más elméletek szerint hol egyik, hol másik számunkra a hangsúlyos ösztön.

A típusoknak színezetei vagy szárnyai is vannak. Minden pontot színez valamelyik szomszéd, bizonyos elméletek szerint mindkét szomszéd pont. Ez azt jelenti, hogy a szomszéd típus jellegzetességei is megjelennek egy adott típusban valamilyen mértékben. (Így például egy Hetes lehet Nyolcas szárnyú vagy Hatos színezetű – előbbi valószínűleg tettrekészebb és határozottabb az utóbbinál, akinél a félelem a hangsúlyosabb).

Az enneagramm ábráján belül egyenes vonalak találhatók. Ezek a típusok dinamikáját jelzik. Minden pont két másikba kapcsolódik. Az egyik az integráció, a másik a dezintegráció iránya. Integrációnak azt nevezzük, mikor egy karakter jó állapotban van, szárnyal, kibontakozik. Dezintegrációnak, mikor rosszul van, szenved. Az integrációt jelző nyilak pont az ellentétes irányba mutatnak, mint a dezintegráció nyilai. Így például a Kettes rossz állapotban a Nyolcas egészségtelen tulajdonságait is megjeleníti, azaz dühöng és kiabál. Ám a Nyolcas, ha jól van, a Kettes jó tulajdonságait is megjeleníti, gondoskodó és önfeláldozó lesz. Az integrált Hatos megkapja a Kilences nyugalmát és lelki békéjét, a dezintegrált Hatos kapkod, teljesítményben kezd gondolkozni.

Hiba volna az enneagrammot saját viselkedésünk visszaigazolására használni (hát persze, hogy paranoid vagyok, hiszen Hatos vagyok, sőt, az apám is az volt…), éppúgy, mint bármilyen más karakterológiai rendszert. Ugyanígy azzal sem használunk senkinek, ha másokat skatulyázunk be és címkézünk fel.

A legjobb, ha az enneagrammot önismereti munkánk során használjuk. Ha azonosítottuk típusunkat (csak el kell olvasnunk valamilyen enneagramm-könyvet, és könnyen magunkra ismerhetünk), megtalálhatjuk, hogy mi a karakterünk mozgatórugója, és hol vagyunk elakadva. Mert ha nem látjuk, nem tudatosítjuk a karakterünket, akkor negatív viselkedésmintáink könynyen ismételni kezdhetik magukat, s mi csak azt veszszük észre, hogy nem vagyunk jól, és ennek okát valamilyen külső körülménynek tulajdoníthatjuk. Az enneagramm típusjellemzéseit úgy tudjuk önismeretre és személyiségfejlődésre használni, hogy felismerjük és tudatosítjuk magunkban „zsákutcáinkat”, előre nem vivő magatartásformáinkat és tevékenységeinket.

Ezek a felismerések segítenek átalakítani, lebontani karakterünket, különösen, ha kiegészítjük belső munkánkat olyan eszközökkel, mint a meditáció és a különböző transztechnikák, amelyek segítenek feltárni a tudatunk karakteren túli, mélyebb területeit. A másik nagy segítség, ha találunk olyan embert, aki minta tud lenni számunkra, illetve képes tisztán visszatükrözni az elakadásainkat.

Minden enneagramm-könyv kiemeli, hogy lényegünk nem a személyiségünk vonásaiban, hanem a mögötte rejtőző identitásunkban van. Minden karakternek egyaránt célja, hogy harmóniában, szeretetben legyen önmagával és másokkal.

A megértett, megváltott karakterű személy is magán viseli valamennyire saját típusának erényeit, a típusra jellemző képességeket, tehetséget. A megváltott típusokat hívjuk magasabb oktávnak.

A Nyolcas magasabb oktávja a Harcos, aki az igazság képviselője, nyitott ártatlansággal lép a többiek elé, és őszinteségével, erejével inspirálja őket.

A Kilences magasabb oktávja a Szent, aki nem tesz különbséget az emberek között, képes mindenkivel azonosulni, feltétel nélkül szeretni és ezt céltudatos cselekvésben kifejezésre juttatni.

Az Egyes magasabb oktávja az Uralkodó, a tökéletesség, a rend, a magasabb erkölcsiség hordozója. Erős, független gondolkodó, aki pontos, szorgalmas munkával megvalósítja az ideáit.

A Kettes magasabb oktávja az Istennő, útja a szelíd megadáson és alázaton keresztül vezet a szabadság megvalósulásához.

A Hármas magasabb oktávja a Varázsló, aki a látomásait követi és képes az ihlet erejét anyagi formába önteni és ezen keresztül kifinomultságot, harmóniát megjeleníteni a világban.

A Négyes magasabb oktávja a Művész. Képes érzékelni és kifejezni az érzelmi energiák megfelelő arányait, az igazi, mély lelki egyensúlyt, s a világ ezen nyugvó egységét.

Az Ötös magasabb oktávja a Misztikus Filozófus. Ő a mindentudás eszméjének hordozója. A kötődések feladásával a nagyobb, szélesebb tudásba való kapcsolódás útját mutatja meg nekünk.

A Hatos magasabb oktávja a Hős, a család, a közösség egységének védelmezője, az egymásba vetett hit, a hűség, felelősség képviselője.

A Hetes magasabb oktávja a Mágikus Gyermek. Magasfokú integratív és szervezőkészség jellemzi, képes egy önmagánál nagyobb célért dolgozni, örömtelien, játékosan, teljes jelenléttel.

Bár mindannyian egy bizonyos típusba tartozunk, a megváltott karakterek lehetőségei, képességei mind bennünk szunnyadnak. A saját karakterfixációink lebontásával ezek a képességek felszabadulnak, és értékes, kiteljesedett életre tesznek képessé bennünket.

Lendvai Paula

2003/34.