Vigasz

A szerelmes király, felesége hirtelen halála miatt, vigasztalhatatlan bánatba merült. Amikor semmiképp sem enyhült fájdalma, jelentkezett nála egy remete, s megígérte, hogy szüntelen siratott feleségét feltámasztja, ha a király előteremti neki, ami ehhez szükséges.

– Egy dolog kivételével minden rendelkezésemre áll, ezt az egyet pedig a te királyi hatalmad könnyen előteremtheti.

Amikor azt kérdezte az uralkodó, vajon mi lehet az, a remete így válaszolt:

– Ha a meghalt királyné sírjára felírhatom három olyan embernek a nevét, akinek a családjában még senki sem halt meg, aki soha bánatot és fájdalmat nem ismert, feleséged azonnal életre kel.

A király mindent megtett, hogy találjon három olyan embert, de fáradozása, erőlködése hiábavaló volt. Ekkor a remete így szólt:

– Hát miért gyötröd magad olyan mérhetetlen módon, mintha egyedül csak téged sújtott volna le ilyen nagy csapás? Jól láthatod, hogy senki sincs a világon, akit a bánat és a fájdalom megkímélt volna.

A király belátta, hogy a bánat és a fájdalom az élet velejárója, s amíg csak él, kiegyensúlyozottan, béketűrően kell viselnie a boldogság és boldogtalanság váltakozását.

2000/28.