A nagyravágyó szolga

Egyszer régen élt egy szolga a királyi palotában, akinek a feladata egyszerűen csak az volt, hogy söprögessen, és tisztán tartsa a palotát. Egy nap, mikor munkájától elfáradt, a király elé ment, és panaszkodni kezdett:


– Kedves királyom, oly régóta szolgállak hűségesen. Nagyon keményen dolgozom, de a fizetésem mégis csak a betevõ falatomra elég. Másrészt, látom, hogy a főminisztered is szépen szolgál téged, és keményen dolgozik, de nem dolgozik nálam többet. Éppen ezért, nem értem, miért fizetsz neki sokkal többet, mint nekem.

A király meglepetten kérdezte:

– Egyenlőnek tartod magad a miniszterrel?
– Igen, úgy gondolom, egyenrangú vagyok vele. Azt hiszem, ugyanolyan képességeink vannak.
– Jól van, akkor próbára teszlek – válaszolta az uralkodó. – Hozzatok ide egy elefántot!

Amikor teljesítették parancsát, a szolgához fordult:

– Vidd ezt az elefántot a városba, de ne gyere vissza, amíg meg nem tudod a súlyát!

így a szolga elhagyta a palotát, bejárta az egész várost, hogy találjon egy mérleget, ami elég nagy ahhoz, hogy megmérje az állatot. Sok-sok óra múlva, amikor már nagyon elfáradt, visszatért a palotába, s így szólt a királyhoz:

– Nagyon sajnálom, de nem tudom, mekkora az elefánt súlya, mivel a városban senkinek sem volt elég nagy mérlege ahhoz, hogy megmérjem.

Hallva ezt a király, hívatta a miniszterét:

– Kedves miniszterem, kérlek, mérd meg ezt az elefántot. Meg tudod tenni?
A miniszter azonnal beleegyezett, egy röpke óra múlva már vissza is tért:
– Az elefánt súlya 12 000 font.

A szolga megdöbbenve kérdezte:

– Kedves uram, én képtelen voltam megmérni az elefántot. Kérlek, mondd meg, te mit tettél?
– Egyáltalán nem volt probléma. Először is odavittem az elefántot egy tóhoz és betettem egy óriási csónakba. Miután a csónak elmerült, az oldalán bejelöltem, hogy mennyit emelkedett fel a víz. Azután kivettem az elefántot, és megtöltöttem súlyokkal a csónakot, amíg ugyanannyira el nem merült újra. Ily módon könnyedén megállapíthattam az elefánt súlyát.

Megértve a helyzetet a szolga nagyon alázatossá vált, és szó nélkül visszatért kötelességéhez, a palota söpréséhez, és ezúttal nagyon jól végezte munkáját, mert tudta, hogyan tegye.

2001/29.