Az új évezred etikája

Legutóbbi magyarországi látogatásakor beszélgettünk a dalai lámával Budapesten, mikor is régi-új problémákról kérdeztük, melyek egy sok évszázados tradíció távlatából szemlélve is sürgető szükséget jelentenek. Tendzin Gyaco ismert közéleti személyiség, amellett, hogy országának politikai és vallási vezetője is egy személyben.

– Mi a véleménye az oktatás és nevelés jelenéről és jövőjéről? Mennyiben töltik be az oktatási intézmények a reájuk háruló szerepet?

– Az emberiség egyik sajátságos vonása az intelligenciája. Az összes emlős fajban általános jelleg a boldogság iránti vágy, a szenvedések elkerülésének óhaja. De az emberi értelem bámulatos jelenség. Ezért az emberi értelem számára kulcsfontosságú tényező az információ és az oktatás. Amióta önálló oktatási intézmények léteznek – az elmúlt évezredre gondolok – nagyon sokat köszönhetünk ezeknek. Az emberi intellektus, a tudás ápolásáról ezek az intézmények gondoskodtak, míg az emberi lét másik fontos vetületét – a morális aspektust, az emberi érzékenységet, etikát, a meleg szívet – a vallás volt hivatva ápolni. Csakhogy az idő múlásával megváltozott a vallás befolyása, mint ahogy a család szerepe is átalakult. Ezért úgy érzem, bizonyos fajta műveletlenség alakult ki az alapvető emberi értékek terén. A család, a közösség s az egész emberiség boldogsága, életének értelmes, jelentőségteljes volta nagy mértékben függ az alapvető emberi értékektől, nevezetesen a gondoskodástól, az osztozástól, felelősségtől. A világi etikának tehát – függetlenül attól, hogy az adott ember hívő-e vagy sem – lépést kell tartania az emberi tudomány fejlődésével. És ha iskoláinkban az éles ész mellett a jó szív is szerepet kap, még a diákok is boldogabb emberekké válhatnak.

– Nem gondolja, hogy egy eredménycentrikus világban, a versenyhelyzetben egyre kevesebb idő jut az Ön által említett alapvető emberi értékek megélésére?

– Az éles ész, jó intellektus érzelemgazdag szív híján sokszor több galibát okoz, mint amennyi hasznot hajt. Hosszú távon egy boldogabb, humán kvalitásaiban is kiegyensúlyozottabb ember kétségkívül sikeresebb lesz, még ha kezdetben tapasztal is bizonyos nehézségeket. Úgy hiszem a bölcsesség mélyebb tapasztalatokat, mélységesen átérzett emberi értékeket jelent, és ez rendkívül fontos.

– Miben foglalná össze a jelenlegi élethelyzetek súlyponti problémáit? Milyen eszmények köré csoportosíthatók a megoldás lehetőségei?

– Az első a béke. A békéről nagyon sokat beszélnek a politikusok is, de a béke nem csupán a háború, az erőszak hiánya. Ez sokkal mélyebb, komplex jelenség. A béke nem lehet a fenyegetettség, a félelem kikényszerítette moratórium. Az igazi béke belülről fakad és ez nem idézhető elő dekrétumokkal és szerződésekkel, hanem csakis a mélyebb emberi meggyőződés motiválhatja: békesség, meleg szív, béke. Erőszak révén nem lehet megszabadulni az erőszaktól, háborúnak nem vethet véget a háború. És itt a fohász nem elég, mert amíg ember él a földön, nézeteltérés mindig lesz. Ezért oly fontos meglelnünk a nézeteltérések orvoslásának legjobb módját, ami nem más, mint a párbeszéd.

Korábban, amíg az egyes országok érdekei jobban elkülönültek, megoldásnak tűnhetett a háború: mi győzünk, az ellenfél a vesztes. Csakhogy mára teljesen megváltozott a helyzet. Globális világban élünk, minden összefügg mindennel, olyannyira, hogy a szomszéd ország veresége tulajdonképpen saját hazánk veresége is. A belügyekben majd minden ország demokratikus módszereket alkalmaz, míg nemzetközi téren még mindig vannak hívei a fegyveres megoldásnak. Az országon belül béke, szabadság, demokrácia, az országok között pedig a régi módszer: erőfitogtatás, vagy akár légicsapás. Pedig a háborús erőszak teljességgel idejétmúltnak tekinthető. A párbeszéd, a kompromisszum szellemét kell erősítenünk az egyén, a család, a társadalom és a nemzetközi közösség szintjén is. Konfliktusainkat párbeszéden keresztül kell megoldanunk. A szomszéd nép a rokonunk, az emberiség nagy családjának vagyunk mindannyian a tagjai. A katonai kiadások csökkentése csökkenti a háborús veszélyt, komoly megtakarításokat tesz lehetővé s kevesebb terhet ró a környezetre is. Így a katonai gépezet idővel elveszti fontosságát. Ezzel érhető el a tényleges leszerelés. Egyfelől tehát a mélyebb emberi értékek hangsúlyozása, másrészt a problémák tárgyalásos megoldása előbb-utóbb feleslegessé teszi a hadigépezetet.

– A hadiiparhoz nemcsak gazdasági érdek fűződik, hanem az emberi erőszak egyik szervezett megnyilvánulási formájának is tekinthetjük, amit igencsak nehéz leküzdeni.

– Igen, ezért kétféle leszerelésről beszélhetünk, külső és belső fegyvertelenségről. A belső leszerelés azt jelenti, hogy az ember igyekszik erősíteni az alapvető humánus értékeket, a szeretetet, megértést, elfogadást. Fontos az őszinteség, az egyenesség. Meg kell értsük, a másik embernek s a másik nemzetnek is éppúgy joga van a boldogulásra és a szenvedések elkerülésére, mint magunknak. Ezzel csökkenthető a gyűlölet érzése. A gyűlölet vagy a heves düh erőszakot eredményez. Ez tehát a belső, szellemi leszerelés, ám emellett a külső leszerelés éppoly fontos. A fegyverkereskedelem, az atomtöltetek, vegyi és biológiai fegyverek – szörnyű fenyegetést jelentenek. De egyetértek, ha nincsenek ilyen tömegpusztító fegyverek, az ember képes egy követ, az öklét vagy a körmét használni. Csakhogy ezek pusztító hatása nyilvánvalóan sokkal kisebb. Fegyvertelenül az ember akkor sem okozhat túl nagy bajt, ha kijön a sodrából. Ugyanakkor kár minden hibát másokra, a politikusokra hárítani, hiszen ők a társadalom tagjai, képviselői, s ha a társadalom egésze békétlenséggel küzd, hogyan várhatnánk a politikusoktól, az üzletemberektől vagy bárkitől, hogy személyes életében mentes legyen ugyanazoktól a hiányosságoktól? Az alapvető emberi attitűd legyen a nyugalom, a békesség, az együttérzés. Az őszinte együttérzés belső önbizalmat is eredményez, s a felelősség, az együvé tartozás, a gondoskodás képes lebontani a falakat ember és ember között. Csak így lehet nyílt az ember viszonya embertársai iránt, ami igen megkönnyíti az őszinteséget, nyíltságot, egyenességet. De ha valaki nem nyílt, hátsó szándék vezérli, akkor a világra is így tekint, mintha az őszintétlen volna. Ennek az eredménye pedig fokozódó bizonytalanság, félelem, kétszínűség és képmutatás. Az őszinte embernek nincs szüksége álnok szavakra.

– Ez a gondolat átvezet egy másik kérdéshez, az értékválság, az etikai rend változásához. Milyen lehetőségeket lát az erkölcsi értékek őrzésében, van-e kiút az értékválságból?

– A tapasztalat nagyon sokat jelent, mert ennek alapján el tudjuk dönteni, mi az ártalmas és mi a tartalmas. Így pedig lehetséges átalakítani az ember gondolkodásmódját.
A jövőre pedig készülni kell, mert a jövő bizonyos mértékig tőlünk is függ. A világ békéje ezért függ az egyén, a család és a társadalom békéjétől. Az erőszak, a békétlenség úgy érzem, idegen az ember természetétől. Az orvostudomány szerint az egészségnek is fontos tényezője a békesség. Nyugodt elmeállapot mellett a szív ritmusa is normális, nincs gond az alvással, az emésztéssel, míg a zaklatott ember szíve össze-vissza kalimpál, álmatlanságtól szenved vagy altatókon él és az emésztése is rendellenes.

Ha például a szomszédunk ellenséges és igazságtalan velünk szemben, a helytelen tettei ellen jogosan léphetünk fel, de mint emberi lény iránt, tisztelettel, megbecsüléssel kell viseltetnünk. Különbséget kell tennünk a tett és a cselekvő között. Így magunknak is könnyebb megőriznünk a lelki békénket. Mert ha vége a türelmünknek s elvész az együttérzés, mi több gyűlölet támad bennünk, a szomszéd máris elérte a célját. Ő boldog, mi pedig bánkódunk. Több aggodalom, zaklatottság, több ősz hajszál, állandó rosszkedv, még a barátaink is elkerülnek s a végén magányossá válunk. Így teljesedik be a rossz szomszéd terve.

– Mi a véleménye a globalizációról és a környezetvédelemről?

– Számomra a környezetvédelem viszonylag új téma, amíg Tibetben éltem, fogalmam sem volt ennek fontosságáról. A környezeti problémákkal szorosan összefügg a népességnövekedés, valamint a javak elosztásának kérdése. A szegény országokban emberek tömegeinek rendkívül nehéz a mindennapi élete. Ha pedig e tömegek is a nyugati nívón élnének, igencsak kétséges, meddig tartanának a Föld erőforrásai. A szegények és gazdagok közötti szakadék egyre tágul s ez nemcsak morálisan helytelen, hanem gyakorlati feszültségforrás. A boldog világ és az egészséges környezet rendkívül fontos tényező az ember számára, amit minden fórumon igyekszem hangsúlyozni. A globalizáció pedig tény, akár tetszik, akár nem. Sokan megfogalmazzák fenntartásaikat, óvatosak a globalizációt illetően, de lehet én vagyok tudatlan, nem érzem ezt komoly veszélynek, elvégre egy közös családnak vagyunk mindannyian a tagjai. Persze nem mindegy, milyen értékeket hordoz ez a folyamat. Úgy érzem, bizonyos esetekben a globalizáció is lehet hasznos, mondjuk a szélesebb látókör kialakításában, ami csökkenti az izoláltság veszélyét. A másik pólus a kultúra, a sajátságos kulturális örökség, életmód, melyhez a vallási hagyományok is hozzá tartoznak. Az idejétmúlt dolgokat elsöpri a változás, de ha az ember gazdag kulturális örökség részese, ami a mindennapokban is hasznosnak bizonyul, segít az élet mélyebb megélésében és igaz meggyőződésre vezet, akkor azt mindenképpen érdemes megőrizni, még ha élvezzük is más kultúrák hasznos hatásait. Ugyanez igaz az emberek különböző vallási meggyőződésének esetében is. A megélt vallásosság segít a más hívőkkel folytatott párbeszédben, könnyebb tanulni másoktól, ha nem csupán felszínes megszokás a vallásosság.

– Jó, hogy ön említette a vallásosságot. Hogyan látja a jelenkor spirituális alternatíváit? Mi a vallásosság jövője? Egyáltalán fontos-e a ma emberének a vallás?

– Én a valláshoz hozzákapcsolnám a nemzetiség kérdését is. Az egyén számára fontos az egy igazság – egy vallás nézet, mert ez segít az ember világnézetének egészséges alakulásában, hitének megerősödésében. Az egész emberiség vonatkozásában azonban inkább a több igazság – több vallás nézet érvényes, hiszen tény, hogy több világvallás létezik. Ezek mindegyike nagy segítség lehet az egész emberiség számára. Az áttérést nem igazán érzem egészségesnek, hiszen a gazdagabb társadalmakban az emberek hozzászoktak dolgaik újabbra cseréléséhez: új autó, új bútor – új vallás?! Ez nem volna helyes. Ha valaki a tradicionális vallásosságában nem leli a helyét, akkor alapos megfontolás után választhat más vallást, de ez semmiképpen sem lehet divat vagy kíváncsiság kérdése.

A kölcsönös megbecsülés alapján lehet eljutni a vallások valódi harmóniájához. Az extrém fanatikus hozzáállás azonban – az egyén őszintesége mellett is – komoly problémák forrása lehet. A nacionalizmus is hasonló jelenség. Az ember természetesen szereti a családját, a közösségét, a nemzetét. Ha a nemzetek boldogok, a világ is boldogabb lesz. De a világ boldogsága nem valósulhat meg nemzetek vagy családok boldogságának feláldozása árán. Kiegyensúlyozott hazafiság, hazaszeretet, a nemzeti kultúrák ápolása nagyon helyes. De a szélsőséges hozzáállás itt is problémák forrása lehet. Föl kell ismerjük, hogy az országok, de még a kontinensek is kölcsönös kapcsolatban, összefüggésben állnak. Hiszen minden ember hasonló. Minden embernek megvan a lehetősége a jóra, vagy akár a rosszra. Ám a tudat változása az észérvektől, a gondolkodástól remélhető, nem pedig az erő által. Elemeznünk kell, mi a helyes és mi az ártalmas cselekvés, majd pedig alapos megfontolás után önként, meggyőzédésből kell törekednünk a negativitás csökkentésére és a pozitív értékek erősítésére. Jóllehet ez időigényes, de nem reménytelen.

(2001)

2001/29.