Paradigma-váltás

– Mit érthetünk paradigmaváltás alatt? Milyen paradigmákkal találkozhattunk eddig az emberiség történelmében?

– A paradigma szó legáltalánosabban elfogadott értelmezését Thomas Kuhn adja meg, e szerint a paradigma gondolkodási modell, a korszellem által meghatározott gondolkodás, mely meghatározza világképünket, s alapjául szolgál mindennapi döntéseinknek. Tulajdonképpen világnézetnek is lehetne nevezni, a világról és önmagunkról alkotott elképzelések összessége. Az emberiség történetét paradigmák történeteként is lehet értelmezni, minden korszak egy-egy paradigmát jelent.

A történelem előtti kor embere a természettel egységben, harmóniában élt, a bioszférának majdnem ugyanolyan része volt, mint a többi állat, mivel környezetéből csak annyit vett el, amennyit mindenféle technika nélkül képes volt, illetve  amennyi “adatott”. A természet úgy gondoskodott róla, mint a többi élőlényről. Hogy mit képzelt magáról a világról, ezt nem nagyon tudjuk rekonstruálni.

Az első paradigmaváltás a mezőgazdasági forradalommal, a letelepedésekkel egyidőben volt. Ennek a lényege az, hogy az ember kezdte felismerni, hogy az élete biztonságáról maga is gondoskodhat. A termeléssel a saját fizikai biztonságát tudja növelni, és minél többet termel, annál nagyobb biztonságban van. Így valamelyest függetleníteni tudja magát az “égiektől”, és a természet viszontagságaitól. Tehát termelőtevékenységbe tért át, és ezzel elkezdte a természetet átalakítani, s birtokba venni. A termelőmunka a társadalom érdekeinek alárendelten működött, és ezeket a kultúrákat szakrális világkép jellemezte.

A második nagy paradigmaváltás az ipari forradalom idején történt, amikor a világ “deszakralizálódni” kezdett. Egyre inkább kialakultak azok természettudományos kutatásokon alapuló nézetek, mely szerint a világ működését Isten nélkül is meg lehet magyarázni. A transzcendens világ jelenségei, Isten és maga az igazság fogalma is háttérbe került, tehát mindazok a fogalmak, melyekkel a természettudomány nem tudott mit kezdeni. Az uralkodó ideológia szerint a Világegyetem, a Naprendszerünk és benne az élet s az ember véletlenek sorozataként jelent meg. Viszont ami véletlen, annak nem lehet célja, ebből az elgondolásból az következik, hogy az emberi életnek sincsen célja. Ez az elképzelés döntően befolyásolta a nyugati világ gondolkodását, mely szerint az élet értelmét a fizikai javak birtoklása jelenti, illetve a minőséget a fizikai kényelem határozza meg. A világról a nyugati ember nagy általánosságban úgy gondolja, hogy a természet értünk van, bizonyos mértékig harcban állunk vele, le kell győzni, erőforrásait ki kell aknázni, s a saját fizikai kényelmünk növelésére kell fordítani. Ebben a paradigmában a gazdaság uralja a társadalom minden tevékenységét, illetve a cselekedeteink nagy részét is. A piac lett a “mindenható”.

– Melyek a legfőbb veszélyei a fogyasztás mítoszának?

A nyugati kultúrában élők többsége elveszítette spirituális tudását, és ezzel együtt elveszítette azt a biztonságérzetet is, amely képes lenne megtartani a világban. Nézete szerint az élete a születéstől a halálig tart, nincs különösebben megfogalmazható célja: éljünk kényelmesen, fogyasszunk, amennyit csak lehet.

Ezzel a materialista szemlélettel elérhetünk egyfajta fizikai biztonságot (van egy pénztárcám, bankszámlám, lakás, autó…). Azonban nem ad spirituális biztonságot, ugyanis a lélek biztonsága hiányzik, és ez olyan szorongást eredményez, ami elől az ember menekül. A fogyasztásban keres pótcselekvést, egyre nagyobb mértékben. Nem csak az élvezeti szerek, drogok túlzott fogyasztása jellemző, hanem általános a munkaalkoholizmus (dolgozom, hogy ne kelljen gondolkodnom létem alapvető kérdésein), komputermánia és egyéb szélsőséges esetek.

Nyilvánvalóan ez a gondolkodás számos negatív következményt hoz maga után. Egyre gyorsabban nő a fogyasztás, és a világ népessége is rohamosan nő. A gazdaság pedig feléli a természeti erőforrásokat. Nos, a természeti erőforrások pedig nem más, mint maga a Természet, amely az emberiség létfenntartó rendszere. Nagyfokú környezetszennyezést okozunk ezzel, várható klímakatasztrófát, de a gazdasági és társadalmi rendszerek is egyre súlyosabb gondokkal küzdenek pl. növekvő munkanélküliség, világgazdasági válság, hatalmi kiéleződések stb. A természet mértéktelen kihasználása miatt a Föld tűrőképessége, dinamikus egyensúlyi állapota lassan veszélybe kerül, bolygónkat a biztonságos emberi életre alkalmatlanná tesszük.

– Ezek szerint időszerű a paradigmaváltás, de vajon hol tartunk az időben?
Elkezdődött-e már valamifajta tudati átalakulás?

Úgy tűnik, hogy ez a növekedés-elvű gazdasági szemlélet nem tartható fenn. A Föld véges rendszer, és ebben a rendszerben végtelen gazdasági növekedés nincs. Mind az elméleti modellek, mind az említett problémák jelzik, hogy az eddigi gondolkodási modellt át kell alakítani. Ha tovább folytatjuk ezt a növekedésre épített teóriánkat, akkor ez katasztrófális problémákat fog eredményezni, melynek egy részét már így sem tudjuk kikerülni – legalábbis sokan így vélik a tudósvilágban.

Ez a tudati váltás, illetve az erre való törekvések már évtizedekkel ezelőtt elkezdődtek. Ezt jelezték a hatvanas, hetvenes évek tudományos kutatásai, politikai törekvései, a hippimozgalom, a keleti vallások, filozófiai iskolák, az ökológiai tudatosság, különböző öko-irányzatok megjelenése, a biogazdálkodás stb.

– Mi a felelőssége a korunk emberének, van-e felelőssége?

A nyugati gazdaságról senki nem gondolja, hogy a döntések, a fejlesztési projektek ötletszerűen, véletlenül születnek – nem, nagyon megfontolt, előrelátó, piackutatásokon és egyéb felméréseken alapuló tudatos döntéseken nyugszanak.

Végsősoron tehát velünk van a baj, a világot mi tettük olyanná amilyen, méghozzá tudatos döntések által. Akár a politikusok, akár a közgazdászok, akár mi a hétköznapjainkban, hihetetlen mennyiségű döntést hozunk. A kor nagy feladata, hogy átérezzük a felelősségünket, ismerjük fel döntéseink következményeit, és képesek legyünk helyes, hosszú távra is érvényes döntéseket hozni.

A történelem korábbi időszakaiban az egyén döntési szabadsága – a tradíciók, a társadalmi keretek által – sokkal korlátozottabb volt mint a mai nyugati kultúrában. Ma dönthetünk arról, hogy hol és hogyan élünk, de kisebb döntéseket is hozunk. Eldönthetem, hogy melyik boltba megyek be, mit veszek, mit eszem-iszom, milyen munkahelyem van, kikkel barátkozom, milyen filmet nézek meg a moziban, mit nézek a TV-ben, bekapcsolom-e egyáltalán, és elhiszem-e azt, amit a médiák közvetítenek. Nagyon nehéz felismerni azt, hogy ezzel a szabadsággal felelősség is jár.

Felelős vagyok önmagamért, életfeladatom felismeréséért és a körülöttem levő világért. Ez a világ pedig ma már a teljes Föld, mivel a globális rendszerek összekötnek bennünket, és minden mindennel összefügg. A kövek, a növények, állatok, emberek, a vizek, a légkör és minden létező egy hatalmas összefüggő rendszert alkot, amelynek részei vagyunk. A bolygó egyik élőlénye vagyunk, alkalmazkodnunk kell hozzá, hisz a természet erői sokkal hatalmasabbak, mint mi. A világgazdaság is nagyon bonyolult rendszer, így aztán gazdasági döntéseink hatással vannak a világ más részén élők életére és döntéseire.

– Elegendő-e, illetve megvalósítható-e önmagában a felelősségünk felismerése, az ökológiai tudatosság a globális gondolkozás kialakítása, vagy szükséges a spiritualitás területén is lépéseket tenni?

– A jelenlegi paradigmaváltás többet jelent, mint az eddigiek. Nemcsak új értékrendet, világnézetet jelent, hanem azt is, hogy a tudásunkhoz máshogyan jutunk hozzá, mint eddig nagyrészt tettük. Ez a tudat forradalma.

Rendkívül bonyolult jelenségről van szó. A modern természettudományok, elsősorban a részecskefizika és annak filozófiai következtetései megváltoztatják a világnézetünket. Kiderült ugyanis, hogy a világ alapvetően energia-természetű, az energia hozta létre az anyagot, és minden jelenség, anyagi létező mögött energia van. Tehát a materialista világkép tudományosan már nem állja meg a helyét.

A modern tudomány egyre több transzcendens jelenségre tud választ adni, így az ősi tudás is igazolást kap. Az ősrobbanás nyugodtan azonosítható a teremtéssel, ahol hatalmas mennyiségű energia és információ jelenik meg, amely aztán létrehozza a fizikai világot. A tudatunk pedig az agy által dekódolt energia. Ezek a forradalmian új gondolatok alapvetően megváltoztatják a világról és önmagunkról alkotott elképzeléseinket.

Napjaink paradigmaváltását szokás a tudat forradalmának is nevezni. Ez egyrészt azt jelenti, hogy forradalmian új módon gondolkodunk a világról és önmagunkról, másrészt pedig agyunkat forradalmian új módon használjuk a hagyományos gondolkodás mellett. Ez több jelenséget is takar. Az egyik a két agyfélteke harmonikus használatát jelenti. A nyugati kultúra embere nagyrészt a bal agyféltekét használja, amely a logikai megismerés, gondolkodás tere. Háttérbe szorult az intuitív, érzésekre építő, és szimbólumokban való gondolkodás, amit most tudatosan fogunk korrigálni. Ennek következtében árnyaltabban és nagyobb szeretettel fogunk gondolkodni a világról, a természetről és embertársainkról.

A másik tartalom az, amit módosult tudatállapotnak hívnak a kutatók. A módosult tudatállapotot kezdettől fogva ismeri az emberiség. Ez az a transz-állapot, amely segítségével az égiekkel kapcsolatot lehet tartani. Ezt minden kultúra gyakorolta, a legkülönfélébb módszerek segítségével. Ami fontos, hogy meghatározott alkalmakkor, eseményekkor, meghatározott helyszínen, rítusok keretében egy kiválasztott és beavatott személy (pl. varázsló, sámán, pap) élhetett ezzel a tudással.

Úgy tűnik, hogy a jelenlegi paradigmaváltás során egyre több ember sajátít el különféle módszereket ennek a tudatállapotnak az elérésére. Újra nagy szerepet kap életünkben a bölcsesség, amelyre igen nagy feladat hárul: a technológia fejlődése által uralt világban egyensúlyt kell teremteni. A tudományra és a technológiai fejlődésre szükség van, de a bölcsesség kontrollja nélkül óriási veszélynek tesszük ki magunkat.

– …tudomány?

A tudomány is felismeri a paradigmaváltás korát. Egyre több olyan kutatási eredmény, megfigyelés, bizonyíték kerül elő akár az evolúcióval, a tudatkutatással, a kozmosz keletkezésével vagy a transzcendens jelenségekkel kapcsolatban, amelyek már nem férnek bele az eddigi tudományos szemléletbe. A paradigmaváltás az emberi tevékenység valamennyi területére kiterjed, tudományra, világgazdaságra, mindennapi életünkre egyaránt.

– Beszélhetünk megoldásról?

A tudatosodás folyamatában felismerjük, hogy létünk értelme több, mint amit jelenleg a fogyasztói társadalom elvár tőlünk. Belső fejlődésünk eredményeképp csökken és megszűnik a birtoklásvágy, önzés, agresszivitás, és a fogyasztásunk nem lépi át jelentősen a szükségletek valódi mértékét. Erre a felismerésre a Földnek is nagy szüksége van, hisz nem képes biztosítani hatmilliárd ember nyugati életszínvonalát. Ehhez három bolygóra volna szükség. A fejlődés során felismerjük és átéljük, hogy egyetlen élő rendszert alkotunk itt a Földön, és ha ez így van, akkor együtt kell élni harmóniában mindannyiunknak. Ez a magyarázata annak, hogy az ökológiai és spirituális tudatosság végső soron ugyanaz. A fejlettebb tudatosság megszünteti a szorongást, a kényszert, azt hogy pótcselekvésekbe meneküljünk, ugyanis helyreáll az emberi lét harmóniája: a fizikai és a spirituális szint egyensúlya.

A paradigmaváltás a történelem során mindig hosszú folyamat volt, azonban egyre rövidebb idő alatt ment végbe. A jelenlegi váltás már elkezdődött, kb. az 1960-as évek elejétől lehet számítani. Minden embernek más életútja van, így tehát mindenki másképp éli meg a változást. Egyre intenzívebb a spirituális utak keresése, alternatív életformák vállalása, akár városban, akár falun. Ökofalvak keletkeznek, terjed a biogazdálkodás, egyre nő az igény a biológiailag teljes értékű táplálkozás iránt. Egyre több ember meditál, jógázik, sajátít el különböző módszereket a belső fejlődéséhez, és tűz ki nemesebb célokat maga elé.

Intézményi szinten is megjelent a paradigmaváltás a világban. Az ENSZ és intézményei, a Római Klub, a Worldwatch Institute és sokan mások évtizedek óta foglalkoznak ezekkel a problémákkal, a Rio-i konferencia 1992-ben megfogalmazta a fenntartható fejlődést, amely egy alapvetően minőségi jellegű fejlődés, a Föld eltartóképességének határain belül biztosítva a Földlakók szükségleteit.

– Milyen szerepe van az oktatásnak a paradigmaváltásban?

A korábbi paradigmaváltásoknál generációkra volt szükség, most úgy tűnik, hogy felgyorsul, mégpedig sok-sok ok miatt. Az információs társadalom hihetetlen mennyiségű információt tesz hozzáférhetővé bárki számára. Így a paradigmaváltás tudásanyaga igen rövid idő alatt közkinccsé válhat.

Az oktatásban igen lassú a megjelenés. Az intézményi rendszerek változása nagyon lassú folyamat. Tanárok generációjának gondolkodása lassan megy végbe. De egyéni vagy intézményi kezdeményezések egyre nagyobb számban találhatók. Az egyetemeken új kurzusok jelennek meg, új témakörökkel bővülnek a régiek, egyre nagyobb a téma szakirodalma, még magyarul is. A diákok számára pedig sok olyan egyéb előadás, vitakör van, ahol információkat lehet szerezni a paradigmaváltásról.

Akiben a belső késztetés megvan, megtalálja a forrást, a tudást. Ez már azonban belső út, és alapvetően a megtapasztalásra épül.

Faust Imola

2001/30.