Partra vetett drogosok

Azokat a kémiai anyagokat, melyek módosítják pszichikai és testi működésünket, kábítószereknek nevezzük. Ezek lehetnek természetes és szintetikus szerek, legálisak vagy illegálisak, de csoportosíthatjuk őket hatásuk alapján is.

Ősidők óta előszeretettel használnak a sámánok bizonyos füveket és gombákat, melyek egy másik világba röpítik őket. Más anyagokat azért fogyasztanak az emberek, mert jólesik, vagy ünnepélyesebbé akarnak tenni bizonyos alkalmakat.

Története

Kr.e. a VIII. században a görögök már mákot termesztettek. Hipokratesz leírta jóindulatú hatásait, de arra is figyelmeztetett, hogy nagy mennyiségben méreg. Az Odüsszeiában szó szerint fájdalomcsillapító méregnek hívják. Használták köhögéscsillapításra, nyugtatónak, altatónak, érzéstelenítőnek, sőt szerelmi ajzószernek is. Hérodotosz a szkítákról írva említést tesz gőzfürdőjükről, ahol izzított kőlapra kendermagot dobtak, amitől füst és gőz keletkezett, melyben az emberek rendkívül vidáman és sikítozva ugrándoztak a temetési szertartások befejezéseként.

A kokaint Dél-Amerikában egyetemes szerként használták, ami a nagy magasságban élő emberek keringését és oxigénfelvételét is javította. Az inka birodalomban a fogyasztást és termesztést a papok ellenőrizték. Az előző néhány kultúrtörténeti példa is azt bizonyítja, hogy a klasszikus kultúrákban a kábítószer élvezete még nem tiltott. Ennek feltehetőleg az az oka, hogy a szerhasználat közös, és csak bizonyos rituális alkalmakhoz kötődő tevékenység volt.

Az emberi kíváncsiság, kísérletező kedv és sok esetben a jó szándék, (pl. mikor az orvoslás a cél) kiszakította kulturális környezetéből ezeket a szereket. A XVIII. századtól a természetes anyagokat félszintetikus szerekké alakítják át, illetve megjelennek olyan szintetikus szerek, amelyek eredetileg gyógyszerként kezdték pályafutásukat. Utóbbira jó példa a század végén érszűkítésre kitalált amfetamin, ami ilyen módon nem vált be, de hatására a betegek sokkal élénkebbé váltak.

Magyarországon az elmúlt tíz évben minden kábítószer elérhetővé vált, vásárlásuknak legfeljebb áruk szab határt. A szerhasználat, mely elsősorban a fiatalabb korosztályt érinti, jellemző a vidékre, a fővárosra, a jó és rossz tanulókra, szegényekre, gazdagokra, az alacsony és magas iskolázottságú szülők gyerekeire egyaránt. Különbség legfeljebb a használt szer minőségében mutatkozik. 1995-ben és 1999-ben reprezentatív felmérés készült Magyarországon, mely a 16 évesek drogfogyasztási szokásait vizsgálta. A 4 év alatt a marihuána fogyasztás  mely hazánkban a legközkedveltebb illetve legelterjedtebb szer  négyszeresére, az amfetaminok használata a nyolcszorosára emelkedett.

Milyen személyiség?

Természetesen nem kell azt képzelni, felesleges aggodalom azt hinni, hogy minden fiatal kipróbáló, alkalmi fogyasztó vagy szenvedélybeteg. Az előzőekben használt fogalmak nem fedik amúgy sem egymást. Kipróbálás és szenvedélybetegség nagyon messze esik egymástól. Ugyanakkor minden szenvedélybeteg egyszer próbálkozó volt. Általában a kábítószerekkel való első ismerkedés a kamaszkorban történik. Ez a viselkedés a serdülőkor normalitásához sorolható. A közvetlen kiváltó ok lehet a kockázat keresés és vállalás, a kíváncsiság, továbbá a kortársakhoz fűződő erős kötődés igénye. Azonban mindezek az okok kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy valaki rendszeres használóvá váljék. Sokszor hallani elsősorban hozzátartozóktól olyan véleményt, hogy a rossz társaság vitte bele pl. a kábítószerezésbe a fiatalt. Természetesen kell egy olyan közeg, ahol az anyag elérhető, de a függőség kialakulásának mélyebb okai vannak. Az igazi okok a személyiségben keresendők. A szenvedélybeteg ember gyenge és esendő. A fogalmakat nem erkölcsi értelemben használjuk. A drogproblémával küzdők rossz vagy hibás önértékeléssel rendelkeznek, önbizalmuk csekély, nincsenek céljaik, az életben adódó problémákkal nehezen birkóznak meg, és nehezen teljesítik a mai korra jellemző egyre nagyobb elvárásokat és követelményeket. Ahhoz, hogy elboldoguljunk a világgal és a világban, a családnak jelentős szerepe van. Még akkor is, ha soha nem látott mennyiségű hatás éri a környezetéből a mában élő embert. Azok a képességek, melyek segítségével helyesen látjuk a reális és valós életet, szüleink segítségével alakulnak ki. Szeretetteljes, intim, az időt nem sajnáló együttlétekben. A magunk körül látott szokások és magatartásformák mind rögzülnek bennünk. Adott helyzetben óhatatlanul is tovább visszük és alkalmazzuk azokat. Ha az alkohol vagy más kábítószerek jelen vannak a családban, akkor feltehetőleg mintaként a gyermek szokásai közé is bevonulnak. A család nemcsak nevelési színtér, nemcsak viselkedési sablon a gyermek számára, hanem genetikusan is determinál. A szenvedélybetegségre való hajlam öröklődhet.

A terápiás kapcsolatokban a betegek többsége szeretetlenségről, kevés együtt töltött időről, alkoholista apáról vagy anyáról, szétesett és rendezetlen családokról, otthoni megoldatlan, hosszan tartó feszültségekről számol be. Természetesen attól még nem válik valaki szenvedélybeteggé, hogy elváltak a szülei, és attól sem, ha problémák vannak a családban. Ez utóbbi az együttélés velejárója. A halmozott feloldatlan problémák viszont kockázati tényezői lehetnek a drogprobléma kialakulásának. Tökéletes szülő nem létezik. Elég jó szülő az, aki a gyermeke szükségleteiből kiindulva, egyszerűen csak szereti gyermekét.

A szenvedélybetegségből van visszaút. Akadnak olyanok, akik spontán felhagynak vele, mások képesek kontrollálni szerhasználatukat, és sokan válnak absztinensé a segítőhálózatban. A gyógyulás folyamatát a környezet, elsősorban a család jótékonyan befolyásolhatja.

Hay Éva

2001/30.