B. V. Szádhu mahárádzs életrajza

Raj Kumar Anan Singh, egy nagy múlttal rendelkező királyi dinasztia utolsó tagja, aki beleszületett a jólétbe és hatalomba. Ma már szerzetes. Vrndávanban egy igen lemondott helyen lakik a családi templom területén. A templom vezetőjeként ő irányítja az odaadó imádat napi rítusait, és templomának kapui nyitva állnak a szent városba zarándoklók előtt.

Életem úgy kezdődött, hogy arany evőeszközökkel etettek, palotában laktam és húsz saját személyes szolga vett körül. Krsna mindent megadott anélkül, hogy nekem bármiért is erőfeszítést kellett volna tennem. Ez a múltbeli szamszkárámnak tudható be, bizonyára valami jót cselekedtem előző életemben. Az iskolában nagyon sokan akartak a barátaim lenni, mivel mindenem megvolt. (Nyolc saját autóm volt, köztük egy Rolls-Royce, amit minden évben újra cseréltem.) A főiskolát a tudományok baccalaureusa címmel végeztem el, és utána átvettem a családi üzletet. Nagyon nehéz volt megértenem az anyagi világot. Csak élveztem a helyzetet, amibe kerültem, és még több üzletbe fogtam bele. Minden gazdagságom és örömöm ellenére szívem mélyén mégsem éreztem magam elégedettnek. Megnéztem a családom idősebb tagjainak életét, lelki gyakorlataikat, amikkel én is kapcsolatban voltam a családi templom vezetőjeként. Mindannyian nagyon boldognak tűntek, így aztán kérdezgetni kezdtem őket arról, amit csináltak.

Egy nap elhatároztam, hogy felhagyok minden üzleti tevékenységgel, és csakis az istenszeretet kutatására teszem fel az életemet. Ez húsz éve történt. E szeretetet lelki tanítómesteremben, Srí Srí Rádhá-Góvinda Dász Bábádzsí Mahárádzsban találtam meg. Amikor találkoztam vele, azonnal magával ragadott viselkedése, finomsága és szeretete. Teljesen meghódoltam, és a hit fogságába estem. Lelki tanítómesterem azt mondta, hogy már látja azt a napot, amikor a világ másik részén szeretettel prédikálok az embereknek, és ők szeretni fognak engem. Nem, mondtam neki, nem vagyok én képes semmi ilyesmire, mivel a lelki életem nagyon szegényes. Megáldott kegyével, és megmutatta a megértés útját.

Lelki tanítómesterem Szvámí Prabhupádhoz küldött. A Szvámí megkérdezte, ki vagyok, majd miután meghallgatott magához ölelt és elmondta, hogy ő meg a nagyapám régen jó barátok voltak. Szvámí Prabhupád további útmutatással látott el. Amikor elmeséltem neki, mivel foglalkoztam eddigi életemben, arról a sok gondról, ami az üzlettel járt, csak annyit kérdezett: miért vesztegetem az időmet. Emlékeztetett nagyapámra, aki kötelessége végzése mellett őszinte odaadó lelki életet élt. Ez nagyon mellbe vágott, és életemet még inkább az odaadás felé terelte. Az a valóság, amikor megérted a szíved. Nem egyszerűen ez a test vagyunk; többek vagyunk pusztán az anyagi testnél.

1995-ben meghívtak Amerikába, és Kolumbiában prédikálni kezdtem az embereknek. Megszerettek és megértettem, hogy eljött a szannjász rendbe lépés ideje. Miamiba mentem 1996-ban, hogy letegyem a fogadalmat, és ez örökre megváltoztatta az életem. Nem azért lettem szannjászí, hogy nagy ásramokat építsek, mivel korábban már sok ásramom volt. Régen légkondicionált szobák kényelmét élvezhettem, így nem vágytam többé ilyesmire. Most az emberiséget szolgálom azzal, hogy szívből segítek az embereknek, mert megértettem, hogy ez az életem igazi tökéletessége.

2001/30.