Az óind filozófia iskolái 1-2.

1. A logika tudománya (njája)

A njája szó jelentése módszer, eljárás, logikai szabály, mérték, hatalom, példázat, de jelentheti a teljes szillogizmust is, sőt Visnunak is egyik neve. A klasszikus óind filozófiai iskolák alapvető módszertani ága, jellemzője a mélyreható analitikus vizsgálódás, amit több más iskola is átvett. A njája a logika művészi fokú művelése, a gondolkodás törvényszerűségeinek módszertana. Meghatározza a filozófiai diszkusszió és analízis alapjait, az észérvek és a hasonlatok képezik fő módszereit.

A njája a hindu filozófia szenzualista iránya, az érzékelés fontosságát hangsúlyozza, többet foglalkozik az érzékekkel és a külvilággal, mint a többi iskola. A njája főleg a bizonyítandó (szádhja) és a motívum, az indíték (hétu) objektív alapjait vizsgálja. Exoterikus tan, szemben a védánta ezotériájával.

Kialakulása Gautama (i.e. 450 táján?) nevéhez fűződik, aki a Njája-szútrák szerzője. Papi családban született Bihar északi vidékén. A hindu gondolkodás Arisztotelészének tekintik. A Njája-szútra fő kommentárját Vátszjájana írta az V. században, majd további nyolc-tíz jelentősebb magyarázat keletkezett. A njája-irodalom húsz évszázados fejlődés eredménye.

Története:

* régi logika (logika és metafizika együtt) i.e. VI. sz., ánviksikí (mit kell megismerni?)
* klasszikus vagy tiszta logika i.e. III. sz-tól
* heterodox logika (dzsainista i.e. 357- i.sz. 1159 és buddhista i.sz.500-tól)
• újlogika (navja-njája, Navadvípban virágzott, XI-XV. századtól, tárgya nem a metafizika, theológia, etika vagy vallás, hanem lingvisztikai módszereket dolgoz ki a tanok pontos megfogalmazására és más tanokhoz fűződő viszonyának definiálására. Nagy jelentőséget tulajdonít a nyelvtannak, a hangzásnak és a nyelvészeti spekulációnak.)

Célja:

* az üdvösség (mukti) és az ehhez vezető út ismertetése
* vitakészség erősítése (célja az ember lelki előrevitele, nem a meddő vitázás)
* polémia más tanokkal (különféle buddhisták, nihilisták stb.)
•az érzékszervi észlelés és az átman összefüggéseinek vizsgálata (a cselekvés eredményeit Ísvarának tulajdonítja)

Módszertana:

Az ötrészes szillogizmus, melynek elemei: 1. állítás (Ég a domb…); 2. ennek oka (…mert füstöl.); 3. szemléltető példa, nagyobb előtétel (Ami füstöl, az ég, miként a tűzhely is.); 4. kisebb előtétel, az indok alkalmazása (Ez a domb füstöl…); 5. végkövetkeztetés, az állítás igazolása (…tehát a domb ég.)

Kategóriái:

1. a helyes ismeretszerzés eszközei (pramánák: i. észlelés, ii. következtetés, iii. analógia, iv. kinyilatkoztatás); 2. a megismerés tárgya (praméja, ebből 12 van: i. átmá, ii. test, iii. érzékek, iv. azok tárgyai, v. értelem, vi. elme, vii. cselekvés, törekvés, viii. hibák, ix. lélekvándorlás, x. következmények, xi. fájdalom, szenvedés és xii. felszabadulás). A többi 14 nem önálló kategória, hanem az általános érvelés lépcsői: 3. kétely, 4. cél, 5. illusztráció, 6. konklúziók, 7. előfeltételek, 8. vita, 9. igazolás, bizonyítás, 10. vita, 11. pörlekedés, 12. megsemmisítő kritika, 13. hiba, 14. csűrés-csavarás, 15. cáfolat, 16. az ellenfél legyőzése.

Gautama tanítása szerint a világról, az énről, az életről stb. alkotott téves felfogás jelenti minden szenvedés gyökerét. Ez termi a világ iránti hibás vonzódást-taszítást vagy közömbösséget. A téves felfogás szüli a cselekvést, a helytelen cselekvés az érdemet és vétséget hozó törekvést, ez pedig a születés és halál körforgásába kényszeríti az embert, így jár neki büntetés vagy jutalom. E születések számtalan szenvedéssel járnak, ezért a njája filozófia célja a téves felfogás korrigálása.

A njája szerint a dolgok objektíve léteznek, s mindaddig fönnmaradnak, amíg elmúlásuk feltételei teljesedésbe nem mennek. A lét a dolgok legigazibb, legáltalánosabb vonása. Isten (Ísvara) mindentudó és kegyelmes, jótevő atyaként létezik, akarata folytán az örök atomokból formálta a világot, így a világ okozat. Isten akarata örök, az egyéni lelkek karmájával összhangban teremt, tart fönn és semmisít meg. A teremtés kezdetén Ő teremtette a Védákat. Isten mellett az egyéni lélek és a világ a teremtés további szereplői. A njája ismeri az ok-okozati viszonyt, s elfogadja az üdvösséget, mint az emberi lét célját.

2. A megkülönböztetés tudománya (vaisésika)

A vaisésika filozófiát a njája-logika kiegészítéseként is ismerik. Alapítója Kanáda, aki Démokritoszhoz (i.e. V. sz.) mérhető, lévén mindketten atomelméletet dolgoztak ki a világ magyarázatára. Négyféle részecskét említ: föld-, víz-, tűz- és levegő-atomokat. Fő műve a Vaisésika-szútra (i.e. 250 táján?), amit Prasasztapád értekezése (VI. sz. eleje) múlt felül. Ezt egészen a XII. századig tanították, kommentálták, mígnem a XV. században az iskola beleolvadt a Gangésa által jegyzett njája új változatába.

Keletkezése: pre-buddhista, a njája-rendszernél jóval régebbi, a Védánta-szútra és a Csaraka-szanhitá (orvosi kézikönyv i.sz. 80.) hivatkozik rá, ez utóbbi egészségtanát a Vaisésika-szútra természettudományára alapozza. A njája logikai módszertana itt is használatos.

Témája: A vaisésika logikai műveletek helyett a világ természetének, fizikai dimenzióinak – tér, idő, okság, anyag, tulajdonságok, cselekvés stb. – vizsgálatával foglalkozik. Elsődleges az anyag és lélek különbségének felismerése: visésa megkülönböztetést jelent. Alapvetően materialista, de a természettudományon túl metafizikai kérdésekkel is foglalkozik, későbbi szakaszában pedig Isten létét is vizsgálja. Isten a világ megformálója, aki örök részecskékből (kana) teremti azt.

Minden fizikai tárgy örökkévaló atomokból áll; az atom az anyag végső, parányi állapota, ezek aggregációja alkotja a világot. Az atomi mozgások oka a Védák szellemében végzett cselekményekből adódó “láthatatlan erő” (adrsta). Jóllehet a Védákat emberfölötti alkotásnak tekinti, Kanáda nem említi Ísvarát, így ateista, illetve nem-theista (csakúgy, mint a késői mímámsza). Prasasztapád már beszél a Paramátmáról, aki a lélek mellett, de attól külön létezik.

Végcélja a szenvedések beszüntetése, a felszabadulás. Ezt a helyes tudás adja, amit az írások tanulmányozásával és a vallás-törvény tökéletes művelésével lehet elérni. A tettek s a dolgok tisztasága vagy tisztátalansága szüli a szenvedélyeket. Az erény-becstelenség születéshez és halálhoz vezet. A felszabadulás a lélek ténykedése folytán következik be.

A szútra célja a rend (dharma) taglalása. Dharma az, ami felvirágoztat és megvilágosít, megadja a végső célt. Témája a látható (drsta) és a láthatatlan (adrsta):

Drsta: a jelenségvilág a létező dolgok hat fundamentális kategóriájából áll: i) lényeg, állomány, az atomi kombináció eredményei (dravják: föld, víz, tűz, levegő, éter, továbbá: idő, tér, lélek, elme); ii) tulajdonság, minőség (huszonnégy guna); iii) tett, mozgás (karma); iv) egyetemes fajtajelleg; v) sajátosság, egyediség; vi) egység-elv, kapcsolatrendszer és vii) nemlét, aminek sem tevékenység, sem minőség nem tulajdonítható, de a létezéstől függ.

Adrsta: a metafizika tényei, működése, tapasztalati úton nem megmagyarázható jelenségek. A természet minden különleges működését ennek tulajdonítják, így ettől függnek az életjelenségek, az atomkombinációk, a világ kiformálódása, a tűz vertikális és a szél horizontális mozgása, a halál és újjászületés, az anyagi ragaszkodás, a tű vonzódása a mágneshez, az elme működése, az emésztés, az embrió fejlődése, az egyéni szerencse vagy a filozófiai érdeklődés tárgyai stb.

A természettudomány terén a vaisésika fizikai-kémiai-biológiai nézetei filozófiai alapon fogalmazódtak meg. Vizsgálja a tér és idő fogalmát, ismeri a háromdimenziós tér geometriai koncepcióját. Különösen figyelemre méltó a hő- és fénytan, miszerint a kémiai reakciókhoz szükséges eltárolt energia forrása a napsugárzás hője. A hőenergia a fénnyel együtt apró parányokból áll, amik felfoghatatlan sebességgel sugároznak minden irányban, egyenes vonalban. A hő-korpuszkulák a tárgyak pórusain behatolva megváltoztatják annak színét. Ez a magyarázata a hővezetésnek, a víz forrásának. A fény-részecskék áthatolnak egy átlátszó közegen, illetve elhajlanak, megtörnek, visszaverődnek. A hőhatás bombázó hatása képes lebontani egy adott atomkombinációt, ami minőségváltás után újjárendeződhet.

Biológiai tétel a foganás atomelméleti magyarázata, miszerint a csíra- és petesejt a föld-elem izomer változatai. Megtermékenyítéskor a hő determinált alkotó atomokká bontja a molekulákat, amik az anya véréből való tápanyag atomjaival kombinálódva létrehozzák a sejteket és szöveteket.

Szöveggyűjtemény

Közismert indiai logikai szállóigék és magyar szólás-mondás párjaik:

A varjú és a kókuszdió. – Derült égből villámcsapás. Mikor a varjú a pálmaágra ült, hirtelen egy kókuszdió esett a fejére és halálra zúzta. Nem várt, kellemes vagy kellemetlen eseményt jelöl.

Ahol tűz van, ott füst is van. – Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Két dolog vagy személy szükségszerű együttjárása, ahol A, ott van B is, ha nincsen B, A sincs.

A vízkerék vödrei. – Egyszer lent, egyszer fent. A vízkerékre erősített egyes vödrök vízzel tele fölfelé tartanak, mások éppen kiürülnek, megint mások pedig üresen mennek lefelé. A világi lét viszontagságait jelöli.

Lisztet visz a malomba. – Dunába vizet hord. Fölösleges munkát, haszontalan erőfeszítést végez, mint az az ember, aki finomlisztet visz a malomba őröltetni.

Sár lemosása. – Jobb félni, mint megijedni. Jobb, ha az ember nem pottyan bele a kátyúba, minthogy beleesik a sárba, aztán megmosdik. Vagyis jobb elkerülni a veszélyt, semmint elébe menni, s aztán kikecmeregni belőle.

Verebet fogó világtalan ember. – Vak tyúk is talál szemet.

Egy szem rizs. Ha a fazék rizsből egy szemet kiveszünk és az megfőtt, akkor az egész fazék rizs megfőtt. Ezt a mondást akkor használják, ha a teljes egész állapotára a rész állapotából következtetnek.
A tű és az üst. Ha két feladat áll az ember előtt, előbb a könnyebbet végezze el. Ha például valakinek egy tét és egy üstöt kell készítenie, előbb a tét csinálja meg, ami sokkal egyszerűbb feladat, mint az üstkészítés.

Pálca és sütemény. Ha egy pálcára süteményt kötöznek, és azt mondják, a pálcát elvitte és megrágta a patkány, természetesnek vesszük, hogy a süteményt is elvitte és megette, mert oly szorosan összetartozik a kettő. Két szorosan összefüggő dolog egyikéről nyilatkozva azt általában a másikra is értik.

Vaisésika-szútrák:

1.1.1. Most hát beszéljünk a dharmáról!
1.1.2. A dharma az, ami elősegíti a boldogságot s a legfőbb jót.
1.1.3. A Védák hitelesek, lévén Annak [Istennek] szava.
1.1.4. A Legfőbb Jó a dharma szülte tudásból származik. Ez az állag, a lényeg, a tulajdonság, tevékenység, fajtajelleg és egyediség, valamint a kombináció hasonlóságait és különbségeit tárja fel.
1.1.5. Föld, víz, téz, levegő, éter, idő, tér, lélek és elme a szubsztanciák.
1.1.6. Tulajdonság a szín, íz, illat, tapintás, számosság, méret, egyedüliség, kapcsolatosság, ellentétesség, elsőbbség és utóbbiság, tudat, gyönyör és kín, vágy és irtózat, valamint az akarat.
1.1.7. Felfelé és lefelé, összehúzódás, kiterjedés és mozgás a cselekvés.
1.1.10. A szubsztanciák szubsztanciákat eredményeznek, a tulajdonságok újabb tulajdonságot.

Az ok-okozati viszonyról

1.2.1. Nincs következmény ha nincsen ok.
1.2.2. Ám az okozat hiányából nem következik az ok hiánya.
3.1.10. Egy következmény lehet oka egy másik következménynek. (Ha sok eső esik, elszaporodnak a békák, következésképpen a kígyók is.)
3.1.11. Egy nemlétező egy vele ellentétes létének, (Mivel nincs itt kígyó, sok a béka.)
3.1.12. egy létező egy vele ellentétes nem-létének, (Mivel itt kígyó lakik, nincs sok béka.)
3.1.13. vagy egy létező egy másik létének. (Azért van itt kígyó, mert sok a béka.)

A Vaisnava Akadémia munkatársainak összeállítása

2001/30.