M. K. Gandhi: Az erőszaknélküliség
Aki erőszak nélküli akar lenni, annak nem szabad haragot éreznie a megsértője iránt. Nem szabad rosszat kívánnia neki. Nem szabad átkoznia. Nem szabad testi sértést okozni neki. Nyugodtan el kell fogadnia minden rosszat, amit üldözője alkalmaz vele szemben. Az erőszaknélküliség teljes hiánya minden rosszakaratnak, bármi vagy bárki iránt, ami, vagy aki csak él. Magába foglalja az emberinél alantasabb fokon álló életet is, és még a vadállatokat, és kártékony férgeket sem zárja ki. Nem arra való, hogy pusztító indulatainkat táplálja. Ha ismernénk Teremtőnk szándékait, az említett élőlények számára is felismernénk az őket megillető helyet a teremtés művében. Az erőszaknélküliség tehát alkalmazásában nem egyéb, mint jóakarat minden élettel szemben. Tiszta szeretet. Fölleltem a hinduk szent írásaiban, a Bibliában és a Koránban.
Az erőszaknélküliség a tökélynek egyik állapota. Jelenti a célt, amely felé az emberiség természettől fogva, ha talán öntudatlanul is halad. Az ember nem válik istenivé, ha eléri azt a fokozatot, hogy hibátlanság megtestesítője lesz. Talán csak akkor válik igazán emberré. Azon a fokon, amelyen ma állunk, részben emberek, részben állatok vagyunk és tudatlanságunkban s önhittségünkben azt állítjuk, hogy mivoltunk céljának híven megfelelünk, ha az ütést ütéssel viszonozzuk, és az ehhez szükséges haragot forrni engedjük. Mi hitünknek valljuk, hogy a megtorlás a lét törvénye, holott a szent írásokban azt találjuk, hogy a megtorlás soha sincs előírva számunkra, legfeljebb megengedhető. Önmagunk legyőzése, ez az előírás. Létünk törvény önmagunk legyőzésében áll. Enélkül nem lehet elérni a tökély legmagasabb fokát. E szerint a szenvedésben találjuk meg az emberi faj legfőbb jellemző vonását.
A cél pedig egyre távolodik előlünk. Minél nagyobb a haladás, annál nagyobb mértékben ismerjük meg fogyatékosságunkat. Az elégtétel a törekvésben rejlik, nem az elérésben. A legnagyobb rendű törekvés jelenti a legnagyobb diadalt.
És ha világosabban, mint valaha felismerem is, mily messze vagyok még a céltól, a tökéletes szeretet törvénye akkor is létem törvénye marad. És minden ballépésnek csak annál erősebben kell törekvésemet sarkallnia. …
E törvény bizonyos alkalmazása politikává válik, ha térben és időben megvalósítják. A legmagasabb rendű politika tehát legtökéletesebb megvalósításában állna. A becsületesség, mint gyakorlati politika, alkalmazásának ideje alatt miben sem különbözik a belső meggyőződésből fakadó becsületességtől, ugyanoly mértékkel mér s ugyanazt a minőséget ugyanazon az áron adja, mint az a kereskedő, akinek szívében gyökerezik a becsületesség. A különbség kettőjük közt az, hogy a politikából becsületes kereskedő felhagy a becsületességgel, mihelyt ez nem hoz hasznot, míg a meggyőződésesen becsületes kitart mellette akkor is, ha mindenét elveszítené is miatta. …
Az erőszaknélküli eszközökkel elért önkormányzat tehát nem jelent valami középállapotot a káosz és az anarchia között, sőt, ellenkezőleg, az erőszaknélküliség útján elért önkormányzat inkább valami lépésről-lépésre haladó, békés forradalom kell, hogy legyen, amelyben a hatalomnak egy zárt testület kezéből a nép képviselőinek kezébe való átmenetele oly természetes módon megy végbe, mint ahogy az érett gyümölcs lehull az egészséges fáról.
M. K. Gandhi
(1920. március 9.)
2002/32.
