Karma-mímámsza iskola

A védamondatok értelmezési módjai:
i) a külön-külön még nem értelmes mondatokat együttesen kell értelmezni
ii) ha a különálló mondatok önmagukban is értelmesek, nem szabad összekötni őket
iii) hiányos mondatok esetén a közvetlen megelőző mondatokból kell odaemelni a megfelelő szót
Mímámsza-szútra
Dzsaimini műve, Sabara kommentárjával (i.e. I. század, rászletek)

Tárgykör: A tudakozódás fölvetése
1.1.1. Nos ezért következzék a dharma (kötelesség) iránti tudakozódás.
1.1.2. Dharma az, amit a Véda a legfőbb jó elérése érdekében hasznosnak mond.
Tárgykör: A dharma nem ismerhető meg érzékszervi észleléssel és hasonlókkal
1.1.4. Mikor a személy érzékszervei kerülnek kapcsolatba az érzéktárgyakkal érzékszervi észlelés néven ismeretes, és nem alkalmas a dharma megismerésére, mert csak a pillanatnyilag létező dolgok kötik le.
Magyarázat: … a dharma még várat magára, eljövendő, s még nem létezik a megismerhető jelen időben … azért az érzékszervi észlelés nem lehet a dharma megismerésének eszköze.
Tárgykör: A dharma szóból ismerhető meg
1.1.5. A szó s jelentésének kapcsolata eredendő; instrukció a (dharma) megismerés eszköze; csalhatatlan mindazzal kapcsolatban, ami felfoghatatlan; hiteles ismeretforrás, mert Bádarájana szerint független.
Magyarázat: Eredendő jelentése itt állandó, s valójában a létezést, a jelenlétet nevezik itt képletesen eredetnek. Valójában ez a szó s jelentése közötti elválaszthatatlan összefüggésre utal. A szó lesz a dharma megismerésének eszköze, mely dharma például az agnihótra tűzáldozat s a többi, melyek érzékszervi észleléssel s egyebekkel nem felfoghatóak. „Hogyan?” Az instrukció folytán, ami nem más, mint bizonyos szavak sorrendisége. (A dharma megismerésének) eme eszköze csalhatatlan, vagyis az így szerzett ismeret sohasem bizonyul hamisnak…
Védikus áldozati kellékek:
„Az áldozati szertartásokhoz az alábbi kellékekre van szükség: virágok, levelek, fűszálak és áldozati oltár. Az áldozatot alkalmas időben (tavasszal) kell bemutatni.
Szükség van ezenkívül különféle eszközökre, gabonafélékre, tisztított vajra, mézre, aranyra, földre, vízre, a Rg-védára, a Jadzsur-védára, a Száma-védára és négy papra, hogy bemutassák az áldozatot. (áldozópap – hótá, mantra recitáló pap – udgátá, tűzgyújtó pap – adhvarju és felügyelő szerpap – brahmá)

Szükség van még arra is, hogy a kívánt cél elérése érdekében a megfelelő folyamatot követve az adott írások alapján – bizonyos himnuszokkal s az áldás viszonzásának fogadalmával – segítségül hívják a félisteneket.” (Bhágavata-purána 2.6.24-26.)

Védánta iskola
Védánta-szútra
Első szútra: Itt az ideje, hogy Brahman felől tudakozódjunk!
Utolsó szútra: Aki eljut Isten birodalmába, annak sohasem kell visszatérnie a szanszárába az Úr bizonysága miatt, aki eljut Isten birodalmába, annak sohasem kell visszatérnie a szanszárába az Úr bizonysága miatt.
(A Védánta-szútra további verseit lásd a Kagylókürt 29. számában!)
Bhagavad-gítá:
Szólt a Magasztos Úr Krsna: Én minden szívben ott lakozom. Tőlem jön az emlékezet, a tudás és a feledékenység. Én vagyok az, akit az összes Véda közül ismerni kell, hiszen Én vagyok a Védánta szerkesztője és a Védák ismerője. (Bg. 15.15.)
A különféle bölcsek a Véda könyvekben (főleg a Védánta-szútrában) írnak a tettek ismerőjéről és a tudásról, amely a tettek mezejéről szól, s ezt nagyon logikusan ok és okozatként mutatják be. (Bg. 13.5.)

Sankara: Ki az üdvösségre kvalifikált ember?
i) aki az összes Védát végigtanulmányozta, kiegészítéseivel együtt (nyelvtan, lexikális ismeretek stb.), birtokolja ennek teljes tudásanyagát
ii) aki ebben vagy előző életei valamelyikében:
•csak a kötelező védai szabályokat követte (nitja-karma, pl. napi fohászok);
•a nem kötelező, de előírt tetteket is végezte (naimittika karma, pl. fiúgyermek születési ceremóniája);
•elkerülte az önző vágybeteljesítő tetteket (kámja-karma, pl. mennybejuttató áldozatok)
•nem végzett tiltott cselekedetet (nisiddha-karma, pl. gyilkosság), s így elméje minden jó és rossz tettől megtisztult.
iii) rendelkezik a négy erénnyel, amivel elméjét a védánta tanulmányoknak szentelheti:
•– képes felismerni, mi az örök s a mulandó
•– nem akarja élvezni a földi vagy a mennyei életet
•– megundorodott az élvezetektől s buzgó a tudás iránt
•– uralja érzékeit, így csak a tudásért cselekszik.
A kontroll elemei:
•felsőfokú figyelem = érzékei sosem csábulnak anyagi élvezetre (uparati)
•tűrőképesség (hideg, meleg)
•az elmét csak a helyes tudás megszerzésére használja
•hit a tanítóban és az Upanisadokban
•buzgó vágy az üdvösségre.
iv) tanulmányozza az Upanisadokat, vitával erősítve meggyőződését; jógameditációval felismerve meg az igazságot.
Bhakti-védánta
Az önmegvalósítás egyéb módozatait radikálisan elvető, s a vágybeteljesítő rituális tettek (karma) vagy a meddő filozofálás (gjána) helyett az áhítatos önátadás és szerető szolgálat szerepét hangsúlyozó bhakti iskola irodalma élesen szól a klasszikus filozófiai iskolákról:
„A balgák beléhullottak a hat tan kútjába ([advaita] védánta, mímámsza, szánkhja, jóga, njája és vaisésika), mint kötélen vezetett barom – ők sem ismerik fel a valós igazságot.
A Véda és a szanszára tengerében hányódnak; a (szanszára gyötrelmeinek) hat hulláma megragadja és elnyeli őket; logikájuk alaposan félrevezette őket.
A Véda és Puránák ismerője, ha nem bírja a fölismerést, álszent, és nincs több haszna a szent szövegekből, mint a varjúnak, amely azokat meghallgatja.” (Garuda-purána)

2002/32.