Bhágavata-purána 10. Ének, harmadik fejezet

Szólt Suka :

És akkor elérkezett a legkedvezőbb, áldásos pillanat, amikor a Róhini csillagkép (amelyre Brahmá felügyel) emelkedőben volt, a többi csillagzat és bolygó állása pedig igen szerencsés és békés volt. Az égbolt minden irányban kiderült (annak ellenére, hogy az esős évszak még nem ért véget), s az éjszakát megszámlálhatatlan csillag tiszta fénye ragyogta be. A Föld sok városával, falvaival, legelőivel és bányáival igen kedvező, szerencsét hozó képet mutatott.

A folyók kellőképpen megduzzadtak, a tavakat gyönyörű lótuszok ékesítették. (Napközben) az erdők virággal borított fái különféle madarak szent zsoltárhoz hasonló, csodálatos énekétől és méhek zümmögésétől volt hangos. Édes illatot hordozó, kellemesen hűsítő szellő fújdogált; a kétszer születettek (bráhmanák) házaiban a szent tűz (magától) fellángolt. A jámborok szívét öröm töltötte el, miközben a mennyei régiókban megszólaltak a Születetlen alászállását jelző üstdobok. És akkor (a mennyek különféle lakói,) a kinnarák és gandharvák énekelni kezdtek, a sziddhák és csáranák gyönyörű fohászokat szavaltak, a vidjádharák hölgytagjai pedig az angyalokkal együtt táncba fogtak. Az örvendező félistenek és bölcsek virágszirmokat szórtak, s a robajló óceánhoz hasonlóan a vízzel teli felhők szelíden mennydörögtek. S amikor elérkezett a teljes sötétség órája, az éjfél, az Úr Visnu, a minden lények szívében lakozó megnyilvánult teljes formájában az istennőhöz hasonló Dévakín keresztül, akár a keleti horizonton felbukkanó telihold.

A csodálatos, lótuszhoz hasonlatos szemű, négykarú gyermek (az isteni jelvényeket,) kagylókürtöt, lótuszvirágot, harci diszkoszt és buzogányt tartott a kezeiben. Mellét egyetlen aranyló szőrszál (az ún. srívatsza, Visnu jellegzetessége), nyakát a kausztubha ékszer, csípőjét öv, csuklóit és bokáit pedig szebbnél-szebb karkötők és kösöntyűk díszítették. Az esőfelhő színéhez hasonló, szépséges testét sárga selyem borította; dús fürtjei koronájának, valamint a vaidúrja kövekkel ékesített fülbevalóinak fényétől csillogott.

Vaszudéva csodálattól tágranyílt szemekkel szemlélte fiát. Egész lényét elárasztotta a rajongó öröm; s hogy Krsna alászállását, e boldog és szerencsés eseményt méltóan megünnepelje, gondolatban sok ezernyi tehenet ajándékozott a bráhmanáknak. Óh, Bharata sarja, amikor végre Vaszudéva felfogta, hogy a sötét helyiséget beragyogó gyermek maga a Legfelsőbb, Visnu hatalmának tudatában teljesen megszabadult minden félelemtől, két kezét összetéve, testét meghajtva dicsőíteni kezdte Őt:

Szólt Vaszudéva:

Uram, tudom, te vagy a transzcendentális Legfelsőbb Személy, aki független az anyagi természettől (prakrtitől)! Te vagy a Felsőlélek, minden lélek értelme, kinek transzcendentális, örök, tudatos és örömteli formáját csak a lelki tudás által lehet felfogni. Te vagy ugyanaz, akinek teremtő energiája (a májá) a kezdetben létrehozta a három kötőerőből (gunából) álló univerzumot. Úgy tűnik, a teremtés után behatoltál e világba, holott valójában te (mindig megmaradtál) kívülállónak. Csakúgy, mint a teremtés előtti, változatlan alapelemek (mint a mahat-tattva, ahankára stb.) jelen is vannak e világban, de ettől függetlenül is léteznek. Ezek az alapelemek (a Legfelsőbb felügyelete alatt) tizenhat elemre (öt anyagi elem: föld, víz, tűz, levegő és éter; tíz indrija: szem, orr, fül, nyelv és bőr, illetve látás, szaglás, hallás, ízlelés és tapintás; valamint az elme) osztódva vesznek részt a fizikai világ teremtésében. Az a nézet tehát, hogy akkor teremtődtek, nem lehet igaz, mivel már annakelőtte is léteztek; ezek alkotják az anyagi teremtés gyökerét. (Hasonlóan,) bár te az érzékek által felfogható tárgyak (világában is) létezel, (az érzékek számára) mégis felfoghatatlan vagy; miután a te lényed feltételek nélküli, mindent-átható és végtelen, azaz te vagy minden, s a mindenben lakozó, ezért a te esetedben a kívül vagy belül (létező) fogalma nem alkalmazható. (Hát hogyan hihetnek egyesek Dévakí szülöttjének?)

Tudatlan az, aki az érzékelhető anyagot veszi valónak, s nem a lelket, (ugyanis) a világot tanulmányozva megérthetjük annak ideiglenes és illuzórikus természetét. Ezért minden bizonnyal ostoba az, aki különálló valóságnak véli a valótlanságot. Óh, mindent-átható Úr! A bölcsek azt mondják, hogy az univerzum teremtése, fenntartása és megsemmisülése mind az anyagi kötőerők (gunák) felett álló, vágyak nélküli és változatlan személyedtől függ. Benned nem található ellentmondás, (holott) te vagy a mindent-átható Brahman, (s egyben) a Legfelsőbb Személy. A kötőerőknek tudható minden anyagi tett, ám a gunák végső alapja te vagy. Suklamnak (fehérnek; ez a tiszta jóság színe) is hívnak téged, mert mint Visnu, Te tartod fenn a három (felső, középső és alsó) bolygórendszert, (ugyanakkor sohasem kerülsz azok befolyása alá). A vörös szín (a szenvedély színe) Brahmára, teremtő energiád megszemélyesítőjére utal, a sötét (a tudatlanság kötőerejének színe) pedig Sivára, akire a kozmosz megsemmisítésének feladatát bíztad. Óh, mindennek irányítója, azért szálltál alá szerény hajlékomba, hogy megmentsd a Földet. (Tudom,) idővel seregeikkel együtt meg fogod semmisíteni a magukat nemesnek mutató, sok-sok démoni uralkodót. Óh, istenek ura! A gonosz Kansza, akinek már előre megjósolták születésedet, sorra legyilkolta bátyáidat! (Bizonyosra vehető, hogy) szolgái nemsokára értesíteni fogják, s akkor azonnal ide fog rohanni támadásra emelt fegyverekkel!

Szólt Suka:

Dévakí előzőleg rettegett Kanszától, de most boldog mosollyal kezdte dicsőíteni fiát, akiről látta, hogy az a Legfelsőbb Személy minden jellemzőjével rendelkezett.

Szólt Dévakí:

Te vagy Visnu maga, a Legfelsőbb Személy, az értelem és az érzékek megvilágosítója, a leírhatatlan Valóság, akiről a Védák mint megnyilvánulatlan ősokról írnak. Tiszta tudat vagy te, a Legfelsőbb Brahman, az anyagi kötőerők felett álló, nem-változó, maga az abszolút lét, anyagi vágyak, tettek és tulajdonságok nélküli. Amikor a két parárdha (Brahmá élettartama) végén az idő hatására feloszlik az univerzum, a fő anyagi elemek belemerülnek őseredeti formájukba (az ahankárába), az ahankára az eredeti anyagi energiába (a mahat-tattvába), a mahat-tattva pedig a megnyilvánulatlanba (a pradhánába, ami végül is visszatér beléd), te maradsz egyedüli létezőként, ezért téged Sésának (maradvány, reziduum) is hívnak. A bölcsek kijelentik, hogy az imént említett, különféle egységekre oszló (kezdve a szempillantásnyi nimésától a dviparárdháig, az univerzum élettartamáig), a világ ciklikus létezését, megsemmisülését és újrakeletkezését irányító hatalmas és végtelen idő csupán a te isteni kedvtelésed kelléke. Óh, prakrti ura, nálad, a biztonság hajlékánál keresek menedéket én!

A halál kígyója elől rémülten menekvő halandó az egész világot bejárva sem fog biztonságos, félelem nélküli helyet találni. Ha azonban váratlan jószerencsében (azaz a szentek indokolatlan kegyében) részesül, s így eljut lótuszvirág lábadhoz, óh, Elsődleges Lény, akkor valóban békét ér el, sőt ezután maga a halál fog elfutni előle. Te vagy az, aki híveidet minden félelemtől megszabadítod; oltalmazz bennünket, szerény szolgáidat is, mert félünk Ugraszéna szörnyű fiától (Kanszától)! (Ezenkívül) könyörgöm, ne fedd fel isteni formádat, a lelki meditáció tárgyát a tudatlan emberek szemei előtt! Óh, Madhu démon legyőzője, nagyon féltelek téged Kanszától, ezért kérlek, ne tudhassa meg az a gonosz születéséd hírét! Óh, világnak lelke, kérve-kérlek, ne mutatkozz ezen isteni formádban, kezeidben a lótusszal, kagylókürttel, buzogánnyal és harci diszkosszal!

Az emberek képtelenek lesznek felfogni, hogy te, a Legfelsőbb Személy, aki a kozmikus éjszaka végén a teljes világmindenséget magadba fogadod, az én méhembe kerültél.
Szólt a Legfelsőbb: Óh, hűséges aszony! (Tudd meg, hogy) egyik (a múlt születésed előtti) életedben – Szvájambhuva Manu korában – te voltál Prsni; bűntelen férjed, Vaszudévát pedig akkor mint Szutapa ősnemzőt (ismerte a világ). Amikor Brahmá arra utasított benneteket, hogy nemzzetek utódokat, érzékeiteket uralmatok alá hajtva szigorú vezeklésbe fogtatok. (Panasz nélkül) viseltétek az évszakokkal járó különféle nehézségeket, az esőt, a viharokat, a tűző napsugarat és a dermesztő, havas-jeges hideget, s így, valamint a légzésszabályozást gyakorolva elméteket megtisztítottátok (minden anyagitól). Táplálékotokat száraz falevelek, (később pedig csak) a puszta levegő jelentette. Vágyatok teljesítésére várva tántoríthatatlanul, békés lélekkel imádtatok engem. Tizenkétezer felsőbb bolygóbeli év telt el, miközben ti elméteket rám összpontosítva kíméletlenül szigorú vezeklést végeztetek. Óh, bűntelen, mert szívetekben szüntelenül hittel, odaadással és lemondással meditáltatok rajtam, nagyon elégedett voltam veletek, ezért ugyanebben a formámban megjelentem előttetek, hogy teljesítsem vágyaitokat. Én, a legfőbb áldást osztó akkor azt mondtam nektek, kérjetek bármit, s én teljesíteni fogom azt. Ti azt óhajtottátok, hogy hozzám hasonló fiatok legyen. Habár addig még egyikőtöknek sem volt része nemi élvezetben, (tehát) gyermeknélküliek voltatok, mégsem azt kértétek tőlem, hogy felszabadulhassatok (az anyagi világból), mivel az isteni májá energiám illuzórikus hatása alatt voltatok. Óhajotok teljesítésére igéretet tettem, majd eltüntem szemetek elől, ti pedig belefogtatok az érzéki élvezetekbe. Így születtem meg a ti fiatokként, akiknek lelki tulajdonságokban nem volt párjuk e világban. (Attól kezdve) az emberek Prsnigarbha (Prsni-fia) néven is ismernek engem.

Az azt követő születésetekben Aditi és Kasjapa volt a nevetek; akkor is fiatokként szálltam alá e világba – akkor az Upéndra (Indra öccse), illetve Vámana („alacsony termetű”) néven váltam ismertté. És most isteni formámban harmadszorra is fiatokká válok, mert mindig betartom adott szavamat én, óh, jámbor asszony!

Ezen isteni (Visnu) formámat csakis azért tártam fel előttetek, hogy emlékeztesselek benneteket előző születéseimre (más szóval, ha egyszerű csecsemőként jöttem volna a világra, nem ismernétek fel engem); különben földi halandó nem ismerheti meg valódi lényemet. (Tudom,) mindig úgy fogtok rám gondolni, mint saját fiatokra, ugyanakkor mint a Legfelsőbb Brahmanra, s el fogtok halmozni gyengéd szeretetetekkel, (ezért) mindketten el fogjátok érni (a lelki élet) legfelsőbb célját (a velem való szeretetteljes örök kapcsolatot és a lelki világban való létet).

Szólt Suka:

Így szólt a Legfelsőbb, majd elhallgatott, és szülei nagy csodálkozására azon nyomban egyszerű csecsemővé változott. Ezek után Vaszudéva (kinek bilincsei hirtelen lehullottak) az Úr ösztönzésére úgy érezte, ki kell juttatnia fiát a palota börtönéből. Ugyanebben az időpontban született meg Gókula falvában Nanda feleségének is a leánygyermeke, (a Legfelsőbb lelki energiája,) Jógamájá, akit Adzsá („megszületetlen”) néven is ismernek. Az ő hatására az őrök (ideiglenesen) élettelenné váltak, a város lakói mind mély álomba zuhantak, a hatalmas, vaspántokkal és láncokkal erősített ajtók pedig megnyíltak a Krsnát (kis kosárban) fején cipelő Vaszudéva előtt, mint mikor a felkelő Napnak utat enged a sötétség. Odakint halkan, kellemesen dörögtek a felhők, zuhogott az eső. A sok fejű Sésa kígyó Vaszudéva nyomába szegődött, és esernyőként a feje fölé magasodva védte őket a záportól. Habár a Jamuná folyó igencsak megduzzadt – Indra, az eső ura ugyanis szakadatlanul zúdította alá a felhők áldását –, tajtékos hullámai magasra csaptak, sebes folyama pedig megannyi veszélyes örvényt teremtett, (Krsna és apja) előtt azonban szétvállt, utat engedve nekik, akárcsak az óceán tette a régmúlt időkben Rámának. Amikor Vaszudéva megérkezett Nanda falujába, Vradzsába, a tehénpásztorokat mind mély álomban találta. Fiát Jasódá mellé helyezte az ágyba, majd Jógamáját ölbe véve visszatért a palotába. A börtönben előbb az újszülött kislányt Dévakí ágyába fektette, aztán a bilincseket visszatette magára. Jasódát a szülés nagyon megviselte; minden ereje elszállt, emlékezete ködössé vált, így képtelen volt megjegyezni gyermeke nemét.

Így végződik a dicsőséges Bhágavata Purána, más néven Paramahansza Szanhitá tizedik énekének harmadik fejezete, melynek címe: Krsna születése.

(A személy és helységnevek több változatát használjuk. A fontosabb szanszkrt szakkifejezéseket megtartjuk, mert sok esetben nincs magyar megfelelőjük, csak körülírással lehetne lefordítani őket. Ezek elsajátítása igen hasznos dolog, mert a különféle nemzetközi kiadványok, fordítások is ragaszkodnak a szanszkrt szakszavak, kifejezések megtartásához.)

1990/2.