A sztúpa metafizikája

A sztúpák eredete a nyugat-ázsiai tumuluszokhoz, illetve a Belső-Ázsiában ismeretes kurgánokhoz nyúlik vissza. Az ősi Indiában a nagy uralkodók földi maradványai fölé emeltek sztúpákat.

A sztúpa feljárata a második szintre

A sztúpa feljárata a második szintre
(A képre kattintva megtekintheti galériánkat.)

Az első buddhista sztúpákat a történelmi Buddha, Sák jamuni eltávozása után építették, méghozzá két okból: a) hogy emléket állítsanak az élete során véghezvitt nyolc kiváló cselekedetnek, és b) hogy eltávozása után egy szentélyt emeljenek a relikviák számára. Buddha eltávozása után földi maradványait elhamvasztották, és a hamut nyolcfelé osztották, s ezeket az ereklyéket különféle hercegek és buddhista közösségek őrizték meg (más hagyományok tíz vagy tizenegy ereklyéről tesznek említést). A legősibb sztúpák Sákjamuni Buddha ereklyéit tartalmazzák.

Később ezekből az ereklyetartókból alakultak ki a mai értelemben vett sztúpák, amelyeknél már nem a síremlékjelleg dominál, hanem Buddha szellemének, illetve tanításának szimbolizálása a fontos. Így a sztúpa a buddhák testének, beszédének és tudatának (különösen a tudatának) szimbóluma. Mindemellett a sztúpák az univerzum plasztikus ábrázolásai is.

A hagyomány több elbeszélést őriz a sztúpák keletkezésével kapcsolatban, az egyik történet így szól: Az első sztúpa megépülése Ánandához, Buddha közeli tanítványához kapcsolódik. Ánanda egy nap elindult szokásos alamizsnagyűjtő útjára. Elérkezett egy családhoz, akik egy sok ajtóval ellátott házat építettek éppen. Az ajtók alakján és számán elcsodálkozva Ánanda arra gondolt magában: „Ezek az emberek talán a Szangha, a Buddha tanítványainak közössége számára építik ezt a házat. De vajon mi a hasznosabb? Egy sztúpát vagy egy szobrot állítani Buddha emlékére, vagy lakóhelyet építeni a Szanghának?” Elfogadta az alamizsnát, majd visszatért Buddhához, és így szólt hozzá: „Láttam néhány embert, akik házat építettek. Eszembe jutott, hátha a Szangha számára készítenek otthont. Vajon mi a hasznosabb: egy hatalmas házat építeni a közösség számára, vagy egy parányi sztúpát építeni?” Buddha azt felelte, hogy a sztúpák építése nagyobb spirituális érdemmel bír.

Egy másik történet szerint Buddha egy alkalommal Rádzsgir-ban beszélt sok száz szerzetes előtt. Az egyik szerzetes a következő kérdéssel fordult hozzá: „A jövőben elkövetkezik az a korszak, amikor nagyon nehéz lesz a Dharmát, a buddhista tant gyakorolni. A hatalmas negatív erők és az akadályok miatt az embereknek igen kevés alkalma és lehetősége lesz a szellemi gyakorlatokra. Milyen tényezők segítik majd elő e negatív erők megbékítését?”

Híres buddhista templom Kalutarában

Híres buddhista templom Kalutarában

Buddha elmagyarázta, hogy ehhez öt tényezőre van szükség, amelyek jelenlétében az emberek mentesülhetnek a romboló erőktől, és elérhetik a megvilágosodást. Ezek a tényezők a következők: i) a Dharma átadása a lények megsegítésének szándékával; ii) az érző lényeknek biztonságot nyújtani a félelemtől; iii) állandóan emlékezni a négy mérhetetlenre (mérhetetlen szeretet, együttérzés, öröm és elfogulatlanság); iv) régi sztúpák újjáépítése és új sztúpák emelése; v) a megvilágosodás szellemének állandó megőrzése (szanszkrtul bódhicsitta: az összes érző lény megsegítése érdekében törekedünk a megvilágosodás elérésére).

Miután a buddhizmus Tibetben meghonosodott, a sztúpák építése a szellemi élet szerves részévé vált. A sztúpák szimbolizmusa rendkívül összetett és bonyolult. A sztúpa kívülről látható részei egyenként specifikus jelentőséggel bírnak, és ez még csak a felszín, hiszen a sztúpa belsejében írások, mantrák és ereklyék rejlenek, meghatározott rendben. Mivel egy buddha fizikai testének minden egyes elemét a megvilágosodott tudat tiszta energiája hatja át, a nagy mesterek elhamvasztott testét szakrálisnak tekintik. Az egyik jele annak, ha egy mester valóban megvilágosodott volt, az, hogy a hamvaiban apró, gyöngyszerű relikviákat találnak (tibeti: ringszel), amelyek általában fehérek, vörösek vagy barnák. Ezeket az ereklyéket a sztúpákban szokás elhelyezni.

A sztúpa alakja Buddhát jelképezi, ahogy meditációs pózban egy oroszlános trónuson foglal helyet. A sztúpa emellett az öt elemet (föld-víz-tűz-levegő-tér) is jelképezi, valamint ezek kapcsolatát a megvilágosodott tudattal. A teljes megvalósítást elért személy lényegi jellemzői a sztúpa alakjának viszonylatában a következők: a sztúpa alapja a föld-elemet és az elfogulatlanságot, a kupolája a víz elemet és az elpusztíthatatlanságot, a csúcsa a tűz elemet és az együttérzést, a csúcsa feletti rész a levegő elemet és a mindent beteljesítő cselekvést, a legteteje pedig a teret és a mindent átható tudatosságot szimbolizálja. A sztúpa egy mandala, vagyis szakrális alakzat, amely mindeme nyolc megvilágosodott jelleget magában foglalja. A sztúpák tetején látható Nap-Hold alakzat az együttérzés és bölcsesség egységét szimbolizálja, vagyis az együttérzés mindent beteljesítő tevékenységét egyesíti a bölcsesség mindent-átható tudatosságával.

A sztúpáknál szokás felajánlásokat (mécses, füstölő, pénz) tenni, valamint az is bevett gyakorlat, hogy a sztúpát az óramutató járásával megegyező irányban körbejárják, ezzel kifejezve tiszteletüket a megvilágosodás jelképe előtt. Úgy tartják, hogy a sztúpa – az elemek kiegyensúlyozása révén – segít elhárítani a természeti katasztrófákat és a háborúkat. A sztúpa természeténél fogva megalapozza a békét és a harmóniát, míg legyőzi az olyan negatív erőket, mint a háború és az éhínség. Segít a betegségek megelőzésében, és összhangot teremt a természeti erőkkel. Emellett az egészség és a jólét áldásában részesíti a közösséget. Az alakjától függetlenül, a megfelelően megépített és felszentelt sztúpa áldást és szellemi menedéket nyújt a világ számára.

A régi templom oszlopai

Ahhoz, hogy egy sztúpa valóban betölthesse feladatát, négyféle dolognak mindenképpen jelen kell lennie a belsejében. A négyféle relikvia a következő: i) a Dharmakája ereklyéi: ez a dharanikra, vagyis a Buddha által tanított mantrákra utal; ii) a buddhák, bódhiszattvák és kiváló mesterek ereklyéi; iii) a buddhák, bódhiszattvák és kiváló mesterektől hátramaradt hajszálak, ruhadarabok, stb.; iv) olyan különleges „pirulák”, amelyek természetfeletti módon, más ereklyékből nyilvánultak meg.

A világ egyik legnagyobb és egyben legősibb sztúpája a nepáli Kathmanduban áll, és Bodhnáth Sztúpa néven ismerik. Évente ezrek keresik fel ezt a helyet a világ minden tájáról. Úgy tartják, hogy a hinduk és a buddhisták által egyaránt nagy becsben tartott Kasjapa maradványai is e sztúpában találhatók.

A másik leghíresebb sztúpa szintén Kathmanduban látható, s a neve Szvajambhunáth Sztúpa. Az elnevezés „önmagától létező buddhá”-t jelent.

Hazánkban is található egy sztúpa, amelyet a Tiszteletreméltó Láma Ngawang és Láma Csöpel szellemi vezetésével működő Karma Ratne Dargye Ling nevű buddhista közösség tagjai építettek a Nógrád megyei Tar községben, s naponta több tucatnyi látogató keresi fel, hogy a sztúpa áldásaiban részesüljön.

Erdődy Péter

2008/49.