Csaitanja Maháprabhu: Nyolc instrukció

„Saját szépségének és bájának valóságába vetve magát Krsna elcsente Rádhárání érzelmeit, és megjelent az ő csillogó fényébe burkolózva, mint Csaitanja Maháprabhu. Megnyilvánult kedvteléseinek utolsó tizenkét esztendejében az együttlét és elválás mélységes érzelmeit élte át. Szívének legbensőbb rezdüléseit legmeghittebb bhaktáival osztotta meg. A Krsnától való elválás gyötrelmében szívéből vulkánkitöréshez hasonlatosan robbant ki az eksztázis, s ajkairól aranyló lávafolyamként tört elő tanítása, a Siksástaka. Leborulok az istenszeretet aranyló vulkánjának, Csaitanja Maháprabhunak a lábainál.” (Szvámí B.R. Srídhar: Préma-dháma sztótram 54.)

1. Szívünk tükrét megtisztítja,
Születések erdőtüzét kioltja,
Lótuszt holdsugárral nyitja,
Bölcsesség úrnőt finoman táplálja,
Örömóceánt duzzasztja,
Lépteinket nektárözönnel áldja
S a lelkeket megmosdatja –
Égig hat a magasztaló név: Krsna!

2. Bírja minden erődet, ezernyi a te neved.
Nem számít, hogy hol vagyok, nevedre, ha gondolok.
Végtelen a kegyelmed, magasságos Istenem;
Szomorú a balsorsom: nevedhez nem vonzódom.

3. Fűszálnál is szerényebben,
Akár a fa, türelmesen
Alázattal, tisztelettel
Dicsérd Urad mindeneddel!

4. Sem vagyont, követőket, sem nőket,
Megbecsülést, Világ Ura, nem kérek.
Vágyam születésről születésre:
Önzetlenül szolgálhassalak téged!

5. Bukott szolgád ne feledd, könyörgöm,
Létóceán örvényében vergődöm.
Nanda király kegyes fiacskája,
Vessél engem szent lábaid porába.

6. Mondd, mikor patakzanak könnyeim,
Dadog szám, s akadnak el szavaim?
Mikor fut végig rajtam borzongás
Szent neved, ha kiejtem susogvást?

7. Örökké tart a pillanat,
Orcámon fut a könnypatak,
Üres lett az egész világ,
úgy hiányolom Góvindát!

8. Öleld lábaid bolondját, vagy tiporj meg,
ha elrejtőzöl, hát megszakad a szívem.
Kényed-kedved szerint cselekedj, te hűtlen!
Mindörökre tiéd egyedül a szívem.

2008/49.