Levitáció és parajelenségek – Misztikus képességek

„Oly boldog vagyok, apus! Valósággal a föld fölött járok, annyira szeretem és ő is szeret!” Lányregények utolsó oldalán is állhatna ez a mondat. Boldogságában az ember néha szárnyal, álmában röpül, LSD-mámorában „utazik”. Az extrém sportok korában a levegőbe emelkedés teljesen természetesnek számít: repülőgép, hőlégballon vagy motoros sárkányrepülő, netán vízisí-ugrás vagy hódeszka, de akár heveder-ugrás segít bennünket. De segédeszköz nélkül…? Ezt hagyjuk a szellemeknek és a spiritiszta médiumoknak! „A besötétített szobában némaság honolt. A feszült, dermesztő várakozástól fülünkben dobolt a szívverésünk. Lassan, finoman ütött az óra, s ekkor kinyílt a szomszéd szoba ajtaja: belépett, vagy inkább besiklott a médium – egy megtermett nőszemély. Besiklott, mert nem a földön járt.”

Az ember röghöz kötött lény. Lóra szállása ugyan más mozgásteret nyitott előtte, dimenziót mégsem váltott. Hajóival a hullámok hátán lovagolt, s ez már más közeget nyújtott, de a levegő meghódítása komoly kihívást jelentett. Erről álmodott Leonardo, aki agyafúrt repülő masinákkal kísérletezett – nem sok eredménnyel. Leonardo korában a repülés még ismeretlen volt, illetve csak a boszorkányok gyakorolták. A kétes praktikát a boszorkányszombatra utaztukban űzték, bakkecskén, kutyán, disznón, fekete lovon, boton, kemencelapáton, söprűnyélen vagy piszkavason lovagoltak. Otthonukból többnyire a kéményen át távoztak, ritkábban az ajtón vagy ablakon át, de a repüléshez és átváltozáshoz boszorkánykenőcsre volt szükségük. Ezek a boszorkányok „segédeszközei”.

A levegő, mint meghódítható dimenzió azonban nem csupán fekete praktika vagy természettudományos technika kérdése. Spirituális erő is lehet a légi utazás hajtóanyaga. Az angyalok leszállása az égből, vagy az égbe ragadtatás, a mennybemenetel mind spirituális légi utazásra utal, hacsak nem szentségtörő módon ufonautákat látunk a prófétákban és angyalokban. Az ősi iratok repüléstörténeteit mitikus köd lengi be. A Mahábhárata egyik hősének, Judhisthir királynak még a kocsija is a föld fölött járt egy arasszal, annyira tiszta életű és igazmondó volt. S ezzel már közelebb kerültünk Indiához és a misztikus jógíkhoz, akikről feltételezik, képesek repülni, vagy legalábbis levitálni.

A levitáció a nehézkedési erő tudományosan vitatott felfüggesztése vagy megszűnése, melynek során az emberi test vagy valamely objektum külső segítség nélkül a levegőbe emelkedik. Úgy tartják, a levitáció a figyelem összpontosításával és felfokozott akaraterővel érhető el, s elsősorban transzmédiumok, pszichikusok és fakírok gyakorolják. Egyesek Assisi Szent Ferencnek is ilyen képességet tulajdonítottak.

A jóga misztikájában sziddhi-nek nevezik a természetfölötti képességeket, ezek között szerepel a levitáció. A nyolc fő misztikus képesség az alábbi: 1. zsugorodás, parányivá válás (animá), aminek révén az atomok világába nyerhet bepillantást az ember; 2. terjeszkedés (mahimá), melynek folytán a kozmikus folyamatokat ismerheti meg; 3. súlytalanság (laghimá), ami a levitációt és a páratlanul gyors utazást teszi lehetővé; 4. megközelítés vagy birtoklás ereje (prápti), amivel a jógí távoli dolgokat is elérhet és megragadhat; 5. ellenállhatatlan akaraterő (prákámja), ami az akaratátvitelt és mások befolyásolását teszi lehetővé; 6. uralom (vasitá) a természeti erők vagy az élőlények fölött; 7. fenség és teremtő képesség (ísitá), ami már-már isteni hatalmat biztosít; végül 8. a kívánságok beteljesülése (káma-avaszájitá) pusztán azok fölmerülése révén.
Az első három képesség a testtel kapcsolatos, a negyedik, a birtoklás ereje az érzékszervekkel függ össze, az ötödik a mentális-intellektuális erővel, a hatodik a természet erőinek uralásával, a továbbiak pedig az anyagi természet köztes erőinek manipulálásával lehetővé váló szinte akadálytalan akaratérvényesülést jelzik. A kozmikus hierarchia magasabb szintjein ezek a képességek nem természetfölöttinek, hanem természetes adottságnak számítanak.

A jóga előírásainak szigorú követése és figyelmes gyakorlása efféle emberfölötti képességeket eredményezhet. A jóga útján az első lépés az erkölcsi tisztulás, a tiltások és a szabályok követése. A morális tisztaság nélkülözhetetlen előfeltétele a tényleges lelki fejlődésnek. A magasabb gyakorlatok – a koncentráció, meditáció és transz – eredménye az intellektuális tisztánlátás, mint például a múlt, jelen és jövő ismerete, bepillantás az előző születésekbe, mások gondolataiba, a test és a kozmosz titkaiba.

Misztikus képességei birtokában a jógí képes akaratlagosan befolyásolni testi működéseit, s érzékelése különösképpen kifinomul – megértheti az állatok nyelvét, hallhatja akár a fű növését, beleláthat a csillagokba, olvashat az emberi gondolatokban és szívekben, de a sorsokban is. A testi erő, a rendkívüli állóképesség és a kiváló egészség a jóga közönséges áldásai közé tartozik. A jógí akár a levegőbe emelkedhet, utazhat éteri és asztrális síkokon, sőt, saját halálának pillanatát is megválaszthatja.

A légi utazás nemcsak a legendás ókori jógík kiváltsága. A mítoszok szereplői sokszor a levegőben szállnak, vagy akár űrutazáson vesznek részt. A földi lét köréből kijutó lélek a spirituális szökési sebesség – a megtisztulás – energiájával jut magasabb szintekre. Ha csupán szimbolikusan értelmezzük, akkor is a természet erőinek legyőzésére, a léleknek az anyag fölött aratott győzelmére utaló részletek ezek.

Az ősi indiai feljegyzések beszélnek olyan jógíkról, akik a víz alatt meditáltak, a vízen jártak, vagy a levegőbe emelkedtek. Céljuk természetesen nem a közönség elkápráztatása volt, inkább levitációjuk is lelki gyakorlataik részét képezte. India és Tibet egyes vidékein mai nap is gyakorolják a levitációt, és több keletkutató beszámolt a gyorsfutó, vagy repülő lámákról. Alexandra David-Neel egy alkalommal megfigyelt egy ilyen szo katlan képességekkel rendelkező lámát. A buddhista szerzetes húsz-harminc méter magasan repült a Chang Tang fennsík fölött. Néha el-elrugaszkodott a földről, akár egy labda, s ismét a levegőbe emelkedett. Tekintetét mintha egy fényes nappal is ragyogó távoli vezérlő csillagra függesztette volna, amit csak ő láthatott.

A levitáció az európai misztikában sem volt ismeretlen. A misztikus képességeket gyakorló, művelő jógíkkal, fakírokkal és lámákkal szemben azonban az európai levitálók nem végeztek különleges előgyakorlatokat. Vallásos elragadtatásuk egy bizonyos pillanatában egyszerűen a levegőbe emelkedtek.

Megbízható források szerint Szent Teréz karmelita apáca a középkor egyik első európai levitáló misztikusa volt. Levegőbe emelkedésének kétszázharminc katolikus pap volt a szemtanúja. Teréz 1565-ből való önéletírásában megemlékezik különös ajándékáról, jóllehet ő maga sohasem vágyott efféle képességekre. Órákon át tartó elkeseredett imádságban kérte Istent, vegye el tőle ezt a kegyet, ami végül meg is történt.

Egy másik hírneves repülő ember Giuseppe Desa volt, egy vallásos dél-olasz család sarja. Gyermekkorától fogva szigorú önsanyargatásban élt, majd a ferences rendhez csatlakozott. Elragadtatott pillanataiban gyakran a levegőbe emelkedett, egyszer éppen VIII. Orbán pápa audienciáján. A rend főnöke rángatta vissza a földre. A tudósok Giuseppe több mint száz levitációs esetét figyelték meg, amiket hivatalos jegyzőkönyvekben dokumentáltak. A megbotránkozások elkerülése végett 1653-ban egy istenháta mögötti kolostorba küldték Giuseppét, de innen három hónap múlva továbbküldték, majd onnan is tovább. Ugyanis a környékbeliek közt hamar híre ment a csodatévő szerzetesnek, s a népek a kolostor falainál várták, hátha látják repülni. Végül 1663-ban Osimo kolostorában halt meg, négy évvel később pedig kanonizálták.

A XIX. század leghíresebb levitálója Daniel Douglas Home (Hume-ként ejtendő) volt. Első lebegését így írták meg az újságok: „Home hirtelen emelkedni kezdett, ami teljességgel elképesztette a szobában lévőket. Mintegy egy lábnyival a föld fölött lebegett. Láthatóan elakadt a hangja a kínos meglepetéstől, amit a félelem és az elragadtatás keltett a tudatában. Később leereszkedett, majd újból lebegni kezdett. Harmadik alkalommal egészen a mennyezetig emelkedett.” Később Home elsajátította az akaratlagos levitációt.

Ezrek láthatták lebegéseit, köztük William Makepeace Thackeray, Mark Twain, III. Napóleon, továbbá híres doktorok, tudósok és politikusok. Sosem vádolták szélhámossággal.
A misztikus képességeknek azonban megvan a veszélye is. Patanydzsali, a jóga atyamestere egyenesen a tiszta észlelés akadályainak nevezi őket. A csodatévőket és mágusokat a megvilágosodott mesterek nem sokra tartják, nem tekintik őket igazi adeptusoknak, mert ha a jógí kívánja és használja a természetfölötti képességeket, könnyen megfeledkezik eredeti céljáról, s megakad az úton. Hírnév, haszon, presztízs csábíthatja, ami kikezdi erejét, s fokozatosan veszít képességeiből, akár teljesen vissza is eshet.

A kételkedők persze nem hisznek a természetfölötti képességekben. Okkultizmusnak, önszuggesztiónak, vagy egyenesen csalásnak tartják a jelenségeket, amik minden természettudományos alapot nélkülözni látszanak. Vagy csak meghaladják a természet törvényeit? Egyes magyarázatok szerint a levitációt az emberi agyból kisugárzó mentális energia, a biogravitációs mező, illetve annak megváltozása okozza.

A szkeptikusok meggyőzésére egyes jógík, fakírok vagy aszkéták látványos bemutatókat, kísérleteket tartanak, ahol például a jógít élve eltemetik, majd hetek múltán kiássák és felélesztik.

A gyakorlatok célja azonban nem l’art pour l’art a természetfölötti képességek elnyerése, még kevésbé fitogtatása. A jógí a tökéletesedés, az üdvösség reményében indult el. Gyakorlatai, például egyes ülőtartások a „végső üdvösség kapuját nyitják meg”, teljes szabadulást eredményezhetnek vagy legyőzhetővé teszik a sors körforgását. Az igazi csoda az, ha valaki képes gyökeresen változtatni életén, s a rossz, káros szokások, valamint az illúzió, a tévhit helyett pozitív mentalitású, felsőbbrendű tudatú emberré válik. A végső sziddhi ezért a szabadulás a születés-betegség-öregség-halál útvesztőjéből, s az isteni kegy elnyerése.

Erdei Levente

2006/43.