Kundaliní sakti és lelki élet

Egy sötét szobában egyedül üldögél egy ember. Testét görcs rángatja. Talpából leírhatatlan fájdalom fut végig lábán, hátán, egészen a nyakáig. Koponyája majd szétrobban. Feje zúg és füle sípol, ég a keze, testét mintha szétszaggatnák. Aztán hirtelen felnevet, és boldog örömöt élvez.

Pszichotikus epizód? Lee Sannella szerint nem. A kundaliní megtapasztalása című könyv szerzője több száz ilyen és ehhez hasonló eseményt jegyzett fel, amit kundaliní ébredésnek, egy pszicho-fiziológiai jelenségnek tekint. Véleménye szerint csak azért látszik ez kóros esetnek, mert a szimptómákat nem az eredménnyel, egy fizikálisan átalakult emberrel kapcsolatban értelmezik. A kundaliní kétségkívül szerepet játszik az elme-test evolúciójában, de vajon van-e valami köze a lelki folyamatokhoz?

Interjú Lee Sannella orvosdoktorral

Georg Feuerstein, Clarion Call, Vol.3.No.1. 1990.

– A kundaliní megtapasztalása című könyve meglehetősen sikeresnek mondható, hiszen több mint 35.000 példányban kelt el. Fölöttébb szuggesztív jelenségnek, a kundaliní saktinak, vagyis a kígyóerőnek ad egészen új értelmezést. Ezt az erőt vélik felfedezni minden fizikális és lelki folyamat mögött, a szervezet biológiai működése mögött is. Sok kérdést szeretnék ezzel kapcsolatban feltenni, de először is mondja el, miképpen került ön, mint gyakorló orvos kapcsolatba ezzel a meglehetősen homályos területtel?
– Egy távol-keleti utazással kezdődött, talán 1973-ban, vagy ’74-ben. Itzak Bentov barátommal utaztunk Japánba, hogy Hiroshi Motoyama laboratóriumában folytassunk kísérleteket. Bentov kísérleteit szerettük volna megismételni, amikben akcelerométerével az emberi szervezet mikromozgásait mérte. Motoyamának igen jól felszerelt laboratóriuma volt, ami pontosabb méréseket tett lehetővé, különösen a fej kétoldali mozgását illetően. Bentov annak a kevés embernek volt egyike, aki akaratlagosan is képes volt előidézni az úgynevezett rezonanciaállapotot. Ő volt a mi tengerimalacunk, neki kellett rezonanciaállapotba kerülnie, hogy aztán mi elvégezhessük méréseinket. Legnagyobb megdöbbenésünkre azt tapasztaltuk, hogy Bentov fejének bal oldala nagyobb amplitúdójú mozgást mutatott, mint a jobb, ami közismerten a kundaliní aktivitás egyik jele.

Meglátásom szerint – Bentov példáját is ismerve – a kundaliní felélesztése a rezonanciaállapotnak köszönhető. Ez az állapot vagy spontán módon vagy hosszas lelki gyakorlatok, például meditáció révén érhető el. Bentov igazolta, hogy a szív-aorta rendszer körülbelül 7 Hz frekvenciájú rezgést idéz elő az egész szervezetben, így a koponyában is. A koponya rezgése akusztikus hullámokat kelt, ami több kiloherzes frekvencián visszhangzik az agyban. A koponya állóhullámai lüktető mágneses mezőt gerjesztenek, amelyek Bentov feltevései szerint kölcsönhatásba kerülnek a környezet elektromágneses mezőivel. Különösen mélymeditációban gyakori az úgynevezett ritmusos bezáródás, mikor is a meditáló körülbelül 7 Hz frekvenciájú szinuszos mozgásba jön, ami a planetáris légkör rezgésszámához köti őt. Bentov pszichológiai modellje többek között arra is választ ad, miért tapasztalható olykor a kundaliní hatás olyan személyek esetében is, akik nem meditálnak, de mechanikai behatásoknak, például hangos, állandó zajnak vannak kitéve.
Nos, utazásunk során Bentov, aki azóta már eltávozott közülünk, teljes kundaliní aktivitást mutatott, amint azt később azonosítani tudtam. Víziói és önkéntelen mozdulatai voltak, amiket a jógában krijá-nak neveznek. Mikor pedig meditálni kezdett, ezek a tünetek csak erősebbé váltak. Többször felriadt éjjelente, s arról panaszkodott, hogy Shakti istennő tartja a hatalmában. Szóval első kézből szerezhettem tapasztalatot a kundaliní-jelenségről.

Ezt követően bukkantam rá egy cikkre a kung busmanokról, ami kundaliní élményeikről számolt be. Nagyon felcsigázta érdeklődésem, hogy Indián és Kínán kívül is ismerik ezt a jelenséget. Komolyabban is foglalkozni kezdtem a kundalinível, de akkor még nem volt szándékomban könyvet írni róla. Bentovról kiderült, őt inkább a kundaliní kozmológiai vonatkozásai érdeklik, semmint orvosi, kulturális vagy pszichológiai vonzatai. Akkoriban még nem ismertem senkit, aki ezekkel a területekkel foglalkozott volna, ezért kezdtem dolgozni azon a kéziraton, ami később a Kundaliní megtapasztalása formájában öltött testet.

– Könyvében számos férfi és nő esettanulmányát írja le a kundaliní felélesztésével kapcsolatban. Hogyan találta meg ezeket a személyeket?
– Természetesen Bentov volt az első eset. Aztán a felesége, aki meditációs gyakorlatainak köszönhetően szintén igen erős kundaliní aktivitást mutatott. Míg a Távol-Keleten tartózkodtunk, sok ember megosztotta velünk élményeit. Mikor aztán visszatértünk az Egyesült Államokba, rájöttem, hogy sokan kábítószerek segítségével élesztették fel a kundalinít.

– Pszichedelikus szerekkel is kísérletezett, de gurut is keresett magának. Ez meglehetősen szokatlan lépés egy orvos részéről.
– Már az ötvenes évek közepétől kezdtem felkeresni tanítómestereket. Mindig is érdekeltek a lelki kérdések. Otthon nem kaptam vallásos nevelést, de emlékszem, mindig nagyon élveztem az iskolai biblialeckéket. Talán ezért lettem kvéker 1948-ban.

Miután az LSD-t is kipróbáltam, komolyabban kezdtem foglalkozni az élet lelki dimenzióival. Kerestem a gyógyászokat, csontkovácsokat, a szellemjelenségeket, s aztán hét évig tanultam a Gurdjieff tradíció egyik tanáránál. Ezt a hagyományt, vagy legalábbis a tanítási módszereket azonban inkább elnyomónak éreztem, semmint felszabadítónak, ezért a zen buddhizmushoz folyamodtam. Nem ment valami jól a meditálás, keményen meg kellett dolgoznom érte. Négy hosszú hónapig próbáltam oly hosszasan üldögélni farkcsontomon, ameddig csak bírom. Négyszer vettem részt három-hét napos kurzusokon, napi tíztizenkét órát ültem meditálva. Az utolsó kurzus vége felé már nemcsak kényelmetlennek éreztem mindent, hanem valósággal háborogtam, csalódott és kiábrándult voltam. Tanáromnak is elpanaszoltam a bajomat, aki azt mondta, menjek vissza és üljek a helyemre, hiszen máskülönben megszólnak a barátaim. Tudta, hol fogjon meg. Néhány óra elteltével újra megkérdezett, de legnagyobb meglepetésemre figyelemre se méltatva otthagyott. Tiltakozni próbáltam, mert semmi változást nem tapasztaltam. Nem történt semmi. Gondoltam csak ugrat, de aztán másnap mégis történt valami.
Újabb meghallgatást kértem, de meglehetősen civakodó hangulatban voltam. Tanárom azt mondta, foglaljak helyet, majd rendbe jövök. Leültem, és az elmém pillanatok alatt semmivé foszlott, megszűnt létezni. Aztán egyszeriben megvilágosodott előttem egy hosszú évek óta húzódó rejtély: Isten létezik! Örömmámorban úsztam, igazi eksztázist éreztem. Nagy-nagy szeretett öntött el, ami minden különbséget megszüntetett. Mindenkinek el akartam mondani, hogy nem kell semmiben sem kételkedni, mert minden úgy van, ahogyan lennie kell. Mintegy harminc percig éreztem így.

Két nappal később hasonló érzés kerített a hatalmába. Ekkor éppen a buszon utaztam, munkába tartottam. Hallottam, ahogyan a kerekek beszélgetnek a busszal. Minden világossá vált számomra. Ebben az állapotban dolgoztam egész nap, aztán az élmény elhalványult, és azóta nem tért vissza. Legalább is mindez ideig nem.

– Talán túlságosan erőltette magát.
– Bizonyára igaza van. Viszont megtanultam, hogy benyithatok a lelki birodalomba, s nyilvánvalóvá vált az is, miféle lelkiállapotra van szükség ehhez az áttöréshez. Akkoriban meglehetősen érzéketlen voltam a pszichikai energiákkal szemben. Persze az ember sok mindent képzelhet, de én nem merem azt állítani, hogy valótlannak érzem magam. Idő múltán érzékenyebb lettem, különösem amióta Da Free John lelki rendszabályait követem, aki az utóbbi években a tanárom volt. Hiszem, hogy a tanítómester nélkülözhetetlen a lelki feleszmélésben és a további útmutatásban.

– Miképpen magyarázza pszichikai és lelki élményeit a kundaliní saktival kapcsolatban?
– Ez komoly kérdés. A kundaliní azért kezdett érdekelni és azért foglalkoztat ma is, mert meggyőződésem, hogy sokféle megtapasztalható pszichikai és lelki állapot kiindulópontját jelenti. Az én esetemben a szatori megtapasztalása a zen buddhizmusban a kundaliní működésének volt köszönhető, de vízióim is ennek tulajdoníthatók. Nagyon sok ember pszichikai élményei mögött a kundaliní húzódik meg. Úgy érzem ez egyetemes motívuma az ilyesfajta élményeknek.
Prodromata tapasztalatok is ismeretesek, amik a teljes kundaliní-feleszmélést megelőző élmények. Hogy egy példát említsek, mostanában szinte menetrendszerűen érzek egyfajta nyomást, vagy energiát a homlokom táján amikor meditálok, de olykor más alkalmakkor is. Ez a harmadik szem, ami szintén a kundaliní-szindrómának a része. Mások sokkal összetettebb élményekről számolnak be. Meggyőződésem, hogy minél elmélyültebb pszichikai kapcsolatba sikerül kerülnöm mesteremmel, annál erősebben érzem ezeket a pszichikai energiákat.

– Miért foglalkozik oly hosszú idő óta a kundalinível írásban és szóban egyaránt? Mi a haszna ennek?
– A dolog jelentősége nem annyira a kundaliní jelenség megismerésében rejlik, mint inkább abban a felvilágosult állapotban, amihez a kundaliní segítségével eljuthatunk. A mi kultúránknak feltétlenül meg kell ismernie az Abszolútum felismerésének lehetőségeit. Megrekedtünk, s úgy érzem, ez az üzenet igen fontos lehet a továbblépésben. Máskülönben aligha változik bármi is, pedig égető szükség van a változásokra. Bár talán előbb sokkal rosszabbra kell forduljon a helyzet, hogy az emberek meghallgassák ezt az üzenetet s megfeledkezzenek egy percre anyagi elkötelezettségeikről.

– Könyve azt sugallja, hogy a kundaliní egy evolúciós eszköz, amely túljuttat a test-elme korlátain. Ugyanakkor mások mellett ön is számos furcsa szimptómáról ír, amelyek a kundaliní felélesztésével kapcsolatosak.
– Véleményem szerint a kundaliní fizikális kísérőjelenségei nem zárják ki annak magasabb rendű céljait. Sőt, ellenkezőleg, fizikai lehetőségeink finomításával juthatunk túl a test és elme síkján, ebben pedig nagy segítség a kundaliní. Isten azonban túl van a kundalinín, mint ahogy az elmén és testen is túl van. Mégis a testben, sőt a test révén tapasztalhatjuk meg az Abszolútat.

– Némely nagy tanító, mint például Gautama Buddha ugyan tökéletességre jutott, de meg sem említi a kundaliní saktit, mások viszont igen ékesszólóan beszélnek róla. Mi ennek a történelmi ténynek a magyarázata? Vagy tán különböző volt az általuk tapasztalt megvilágosodás?
– Nem, mert véleményem szerint a teljes megvilágosodás mindenütt egyforma. A különbség ez esetben a fizikális és mentális alkat eltéréseivel magyarázható. A kung busmanok szerint például az érzelmileg érzékenyebb emberek könnyebben jutnak el a kundaliní állapotba. Nekem is ez a tapasztalatom. Az intellektuálisabb beállítottságúak higgadtabban élik át a kundaliní feléledését, mint az érzékenyebb vagy emocionálisabb beállítottságú emberek.

Hozzá kell tennem, mindenki mást ért megvilágosodás alatt, ami komoly fogalomzavarhoz vezet. A zen mesterek például különbséget tesznek a néhány pillanatig vagy percig tartó szatori és az állandó, végső felvilágosultság állapota között. Én ez utóbbira gondolok. A percnyi feleszmélések csodálatos pillanatok, személyes jelentőségük is nagy, mégis csupán jelzőtáblák az út mentén. Ezek tiszta pillanatok, ennyi az egész. Nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani nekik.

– Az ilyen pillanatnyi szatori élmények nem sokat árulnak el az ember mibenlétéről, ugye?
– Úgy van. Számos meditációban járatos ismerősöm van, akiknek gyakran vannak megvilágosodott pillanataik, de ugyanakkor akár kórosnak is tekinthető pszichológiai feltételektől szenvednek. Persze lelki szempontból a kóros feltételek is lehetnek pozitívak, hogyha megfelelőképp viszonyulunk hozzájuk, és a valóság jobb megismerésében segítenek bennünket.

– Hadd fogalmazzak élesen: elképzelhető, hogy a kundaliní tünetei kórosak, de mégis pozitívak?
– Így is lehet mondani. Némely tünet valóban tekinthető patológiás esetnek, abban az értelemben, hogy eltérést jelent a normálistól, és kívül esik az ember tudatos kontrollján. Ha valakit ezek a tünetek teljesen a hatalmukba kerítenek, anélkül, hogy az adott személy diszkriminálna közöttük, akkor kétségkívül kóros esetről lenne szó. Az ilyen embert tekinthetnénk a kundaliní áldozatának. Gopikrishna esete például sok kóros vonást is tartalmaz, de sikerült uralmat szereznie a felélesztett kundaliní fölött és életének kezelhető energiájává tette azt. Néhány páciensem hasonló sikerrel járt.

Kóros esetek általában akkor fordulnak elő, ha véletlenszerűen szították fel a kundaliní kígyót, vagy nincs megfelelő vezetés, illetve ha a társadalom számára tabu az ilyesfajta állapot. Ekkor az ember elméjének játékszerévé válik. Ezért fontos a megfelelő környezet és a tanítómester.

– A kundaliní vizsgálatában nagy lépést jelentett, hogy a kígyóerő feléledésével kapcsolatos fizikális jelenségeket elkülönítve vizsgálta. Ezt a tünetegyüttest a pszicho-kundaliní kifejezéssel jelölte.
– Igen. A kundaliní jelenségnek csak ez az oldala tanulmányozható. Külső szemlélő csak ezt az oldalát láthatja. A tünetek gyakran fölöttébb drámaiak és hevesek. A pszichikai változások azonban személyesek és szinte hozzáférhetetlenek. Beszámolók persze erről is rendelkezésre állnak, csakhogy a legtöbb esetben megbízhatatlanok, vagy érthetetlenek. Ezzel szemben a reszketés, vagy a testhőmérséklet emelkedése könnyen megfigyelhető és mérhető.

– A hevesebb tüneteket, vagy talán a kundaliní összes tünetét a test pszicho-energetikai gátjainak lehetne tulajdonítani? Vagyis más szóval ezek nem feltétlenül lelki eredmények?
– Így van, de az is igaz, hogy csak érzékeny emberek tapasztalnak ilyesmit. Vagyis e tünetek nem negatívak, hiszen az alany pszichikai alkatáról, érzékenységéről is árulkodnak. Hasonlítható ez a skizofréniához is, hiszen a skizofrén ember nem egyszerűen bolond, inkább túlérzékeny a külvilág ingereivel szemben.

– De ha a kundaliní a legfontosabb evolúciós segédeszköz, ami Istenhez visz közelebb bennünket, s amit a testen keresztül lehet stimulálni, akkor mindent el kellene követnünk a kundaliní felélesztése érdekében, nem? Nem lehetne például, hogy érzékletesen fogalmazzak, a szunnyadó kundalinínek otthont adó farkcsontot addig ütögetni, amíg mozgásra nem bírjuk a kundaliní kígyót?
– Egynémely iskola tényleg ilyesmit javasol, de én nem ajánlanám. Figyelembe kell vennünk a kundaliní és a tényleges lelkiség kapcsolatát is. A kundaliní kétségkívül evolúciós szerepet játszik a test és elme viszonyában, de van-e valami köze a lelki folyamatokhoz? Attól függ, mit értünk lelkiség alatt. Általában olyan folyamatokat, amik sajátos attitűdbeli és technikai lépések révén pszichikai élményeket, képességeket, vagy széles, kibontakozott tudatállapotot eredményeznek. Ez a felfogás azonban a fejlődő idegrendszer fogalomkörébe utalná a lelkiséget. Sokan egyet is értenek ezzel. Ám a legtöbb úgynevezett lelki eredmény nem más, mint egyszerű testi vagy mentális élmény, s nem is mutatnak túl az egyénen. Csupán a boldogság, a beteljesülés utáni kutatás eredményei. Ezzel szemben a tényleges lelkiség az elme és a test, az ego teljes túlhaladása.

– Mit tanácsol annak, aki a kundaliní feléledését tapasztalja, bár azt nem szántszándékkal idézte elő?
– Keressen magának egy jól képzett tanítót, folytasson lelki fegyelmező életmódot, és ragaszkodjék ahhoz szigorúan. Meggyőződésem, hogy a kundaliní zavaró mellékhatásai könnyebben kezelhetők, ha az ember szigorú lelki szabályok szerint él. A legfontosabb mégis a mester. Az emberek 99.9 százalékának feltétlenül szüksége van egy tanítómesterre. Nagyon kevesen képesek segítség nélkül járni a lelki utat.

– Hadd tegyem föl a legszemtelenebb kérdést: ön tapasztalta már a kundalinít?
– Nem. Testemben ugyan éreztem már erős energiaáramlásokat, nyomást és melegséget, de a pszicho-kundaliní egyéb jeleit nem tapasztaltam. Lehet, hogy a további gyakorlás eredményre vezet és teljes kundaliní élményben lesz részem, bár ezt kétlem, mert alkatilag nem vagyok erre a legmegfelelőbb.

– Milyen tulajdonságokra kell törekednie egy lelki jelöltnek?
– Az őszinteség az egyik legfontosabb tulajdonság, amire minden valamirevaló tanár felhívja a figyelmet. A hétköznapi életben aligha vesszük hasznát az őszinteségnek, s nem is tudjuk, mire való a lelki őszinteség vagy a lelki fegyelem. A lelki gyakorlatok elsősorban az Istentől való érzelmi elfordulás problematikájával foglalkoznak. Ennek az elfordulásnak az ego a megtestesítője, s ez akadályozza meg Isten felismerését. Ezért a lelki gyakorlatok célja az, hogy a jelölt átlépjen az ego korlátain, hogy ki tudjon nyújtózni, és szabadon, félelem nélkül, tiszta szívvel ölelje magához az élet egészét.

Ehhez az érzések teljes tisztaságára és őszinteségére van szükség. A legtöbb ember szívében roncs. Kételkednek Istenben, másokban és önmagukban is. Bánatukban pedig végtelen kutatásba fognak, miként érezhetnék jobban magukat. Ha a szex, az étel vagy a hatalom megszokott élvezete már nem nyújt vigaszt, akkor másféle módon igyekszenek stimulálni idegrendszerüket. „Lelki” kutatókká válnak, s testük és elméjük lehetőségeit próbálják feltérképezni. A kirekesztettségtől és ellentmondásoktól való menekülési igényük viszont eleve kudarcra van ítélve.

– Mi a szeretet szerepe a lelki életben?

– Szeretet nélkül minden értéktelen. Bármiféle belső állapotot tapasztaljon meg az ember, bármiféle pszichikai képességre tegyen is szert, ha nem tud szeretni, akkor mindez semmit sem ér.
A mentális tűzijáték nem melegíti fel a jéggé fagyott szívet. Ha a boldogság élménye, víziója szertefoszlik, az ember visszazökken érzelmi válságába. Ilyenkor újult erővel törekszik majd idegrendszerének serkentésére, vagy a kundaliní fölemelésére, hogy ezáltal újra boldog lehessen. Ebben az értelemben a pszichikai vagy misztikus élmények alig különböznek az orgazmustól. A nemi szervek vagy az agy ingerlése legföljebb pszichofizikai élményeket nyújt, de nem vezet Isten felismeréséhez. A valódi lelkiség ezért mindig „földhözragadt”.

Lee Sannella pszichiáter és szemészorvos. A kundaliní megtapasztalása című könyvét először 1976-ban adták ki, azóta pedig a pszichiátria és a miszticizmus kapcsolatában a műfaj klasszikusának tekintik.

Georg Feuerstein nemzetközi hírű jógakutató, akinek tucatnyi könyve és cikke jelent már meg, köztük a Yoga: The Technology of Ecstasy (J.P. Tarcher, 1990) és az Enlightened Sexuality: Essays on a Body – Positive Spirituality (Crossing Press, 1990) című könyvek. További felvilágosítás: Integral Publishing, P.O. Box 1030-CC Lower Lake, CA 95457.

2005/42.