Dervistánc – szufi eksztázistechnika

A szufizmust közkeletű módon az iszlám misztikus tradíciójaként ismerik. Egyesek szerint gyökerei Mohamed prófétát megelőzően az ősi Egyiptomba, Mezopotámiába és Indiába nyúlnak vissza. Modern szufi követőket gyakorlatilag bármely vallás gyakorlói között találhatunk, legyenek akár keresztények, hinduk vagy buddhisták. Eredjék bárhonnan s bármikorról is, a szufizmus leginkább az elszánt Isten- és igazságkeresésről, valamint az isteni szereteten alapuló misztikus gyakorlatokról nevezetes.

A szufizmus hallatán a nyugati ember tudatában talán a fehérbe öltözött, hipnotikus táncot lejtő kerengő dervisek látványa ötlik föl elsőként. Pedig a bűvös és gyönyörű táncosok a szufizmusnak csak egyik csoportját, a Mevlevi-rendet jelentik. A Mevlevi-rendet 1273-ban alapították a neves perzsa költő és szufi mester, Dzsalal al-Din Muhammad Rúmí követői, valamint fia, Sultan Veled Cselebi, Rúmí halála után. A rend hírnevét a zenével kísért kerengő táncceremónia, a szema alapozta meg, ami az Istenre emlékezés (dhikr) kivételes gyakorlata.

A szema mély szimbolikus értelmű, komplex rítus, amely a tudós misztikus utazását, emelkedését jelképezi az elmén s a szíven keresztül egészen a Tökéletesig. Meditáció, ima, zene, tánc és szimbolikus mozdulatsorok a szema elemei. Az Igazság felé fordulva a gyakorló a szereteten keresztül fejlődik, túljut saját egoján, megleli az igazságot s a Tökéletes trónusa elé érkezik. Innen, ebből a spirituális emelkedettségből olyan férfiemberként tér vissza, aki lelkileg érettebb, a tökéletesedés magasabb fokán áll, s így képes az egész mindenség szeretetére és szolgálatára.

Mondják, e gyakorlat hétszáz éves múltra tekint vissza, bár egyes bizonyítékok szerint ennél sokkal régebbi, lévén maga Rúmí is buzgó gyakorlója volt.
Istené a Nyugat s a Kelet,
Bármerre is fordulj, Isten arcát leled.
Felölel mindent, Ő a mindentudó.
(Baqara szura 2:115.)
A szema a szufi extázistechnikát jelöli, ami a gyakorlók életének központi eleme. Számos követő különös módon műveli az eksztázist – ez a wadzsad.

A wadzsad a gyakorló lelki fejlettségéről árulkodik, ugyanakkor jó egészségének is kifejezője – testi, érzelmi és mentális síkon egyaránt. Úgy tartják, az eksztázis éppúgy az igaz gyakorló mellé szegődik szekuláris cselekedetei során, mint szakrális tetteiben, hiszen mindenben az imádott Teremtőt látja, s tudja, az Egyetlenegy szerető és gondoskodó figyelemmel kíséri mindenki lépteit. Amennyiben a gyakorló tetteiből hiányzik az öröm, csak imitálja a szent cselekményeket és a lelki fejlődésnek éppen a legfontosabb mozzanatát szalasztja el.

A lelki öröm készíti föl a gyakorlót az inspiráció, az áldás vagy a különböző erők befogadására. A fejlett szufi számára ez a megszakítatlan békesség állapota, amely minden bűntől megtisztít.

A szufi eksztázistechnika további fontos vonása, hogy ez nem valamiféle delírium vagy öntudatlan gyönyörbe olvadás. Mikor a gyakorló munkája vagy akár utazás közben a láthatatlan, csodás világokba bepillantva eksztázist tapasztal, elvárható, hogy földi önmagáról se feledkezzen meg, s tudatossága minden általa ismert síkján maradjon koncentrált. A koncentráltság, egyensúly és a szilárd alapok olyan pilléreket jelentenek, amelyekre élete szerves részeként mindig támaszkodhat.

Az eksztázis gyakorlásának számos egyéni és közösségi módozata ismeretes. Az egyik a testmozgás, amely élénkíti a vérkeringést, így segíti a gyakorlót egészsége és jó kedélye megőrzésében. A zene és tánc a gyakorló benső világának határait tágítja, s fejleszti az elmét. Az értelem és az intellektuális erőfeszítés is a szufi eksztázistechnika nélkülözhetetlen része.

A tanítvány (murid) s a Legfelsőbb Lény viszonyainak tudatosítása, elgondolása és meditációja segíti a szufi gyakorlót állhatatossága fenntartásában.
Adjon Isten néktek teljes szilárdságot,
óh, szeretet útját járók!
Libbentse félre a fátylat szemetekről az Imádott,
Hadd táruljon föl időtök
s az igaz középpont minden titka!
(A sejk fohásza a ceremónia kerengő táncos szakaszában)

Az eksztatikus érzések megnyilvánulnak és felerősödnek a szemaszertartás során. A szertartás menete röviden összefoglalható. Elsőként a táncosok, a szemazenek lépnek be, vezetőjükkel, a szemazenbashival az élen, majd a sejk, a rend vagy út (tarikah) öregje. A zenészek a sejkkel szemben egy emelvényen foglalnak helyet. Megszólalnak a dobok s a nádfuvolák, majd a dervisek az úgynevezett sultan-veled járást végzik, vagyis háromszor körbejárják a termet s meghajolnak egymás előtt, az isteni megnyilvánulást tisztelve egymásban. Ezután levetik köntösüket, ami az egot s az anyagi ragaszkodásokat jelzi, majd mellkasukon keresztbevetett karral rövid várakozás után meghajolnak a sejk előtt, s megcsókolják jobb kezét – ez a szelam. Kezdődhet a kerengés. A dervisek kitárják karjukat, s az óramutató járásával szemközti irányban forogni kezdenek. Jobb tenyerüket fölfelé fordítják, a balt lefelé, ezzel az égi áldást közvetítik a föld felé. A sejk felügyeli mozgásuk sebességét és testtartásuk helyességét, a zenészek játszanak, a kórus énekel. A kerengés általában tíz perces tartamtól fél óráig terjedhet, bár a sejkek órákig is képesek táncolni. Az óvatos és figyelmes megállás után a dervisek négy szelamot mutatnak be, felöltik köntöseiket, megcsókolják a földet, miközben a sejk fennhangon elmondja a Korán első szuráját, valamint egy Rúmíhoz és Samszi Tabrizhez intézett invokációt. Végül mindannyian közösen a ’hu’ szócskát ismétlik, ami Isten minden nevét felölelő szent névmás.

Meglehetősen nehéz szabatos leírást adni a szemáról, hiszen a gyakorlat sokrétű misztériuma a legodaadóbb gyakorlók előtt is csak évek során bontakozik ki a maga teljességében. A bepillantás a titkok függönye mögé mégis izgalmas és tanulságos lehet.

Az univerzumban minden keringésben van, az atomok, a csillagok s a galaxisok is. Minden kör, ciklus ezt a keringést reprezentálja. Minden élet az élet forrásából születik, növekszik, érlelődik s végül a halál kapuján át visszatér forrásához. A dervisek tudják, a forrás az Egy. Minden organizmus természetes és öntudatlan módon vesz részt az isteni körforgás megnyilvánulásaiban. A dervis az egyetlen igazi résztvevő, aki nyílt és szerető szívvel s emelkedett elmével tudatosan magasztalja a Tökéletest s a lények harmonikus, egyetemes körforgásában. Szent táncában és fejlődési útján kilép az idő s tér hagyományos keretei közül, s megérkezik abba a szent pillanatba, melyben Isten lélegzete és szeretete életet lehelt a mindenségbe. A szufi mélységes háládatossággal átitatott hódoló imájában meditatív, ugyanakkor tudatfölötti tudatosságban emlegeti a Teremtő nevét. Bizonyságot tesz Istenről, átérzi közösségét a mindenséggel s újjászületik a végső igazságra. A dervis ezzel eljut a teljes meghódolásig és a tökéletes imádatig.
Egy út létezik: a korlátozott én szembesítése a Végtelennel, ami a halandót halhatatlanná teszi. Ebben rejlik minden tökéletesség.
(Hazrat Inayat Khan)
Sokan túlságosan szigorúnak, rigorózusnak tartják a szufi utat, így a mevlevi iskolát is. A mevlevi tarika évszázadok óta a dervisek extrém szegénységéről és aszkéziséről nevezetes. Az új évezredben számos hagyományos vonást egyszer s mindenkorra átértékeltek. A szufi tanok gazdagon áradók, sokrétűek és mélyen gyökereznek, mára azonban a közemberek számára is hozzáférhetőbbé, és a nyugati spirituális hagyományokkal is összeegyeztethetővé váltak. Sok réges-régi titok megnyílt a nyugat számára. A szemaszertartások ma már nemcsak a világtól elzárt szent helyeken zajlanak, a rítusnak sok százezer nem-muszlim nézője és csodálója van világszerte. A dervisek korunk követei, a határokon, kultúrákon és vallási korlátokon átívelő béke, szeretet és együvé tartozás hírvivői. Hivatásuk meglehet átalakult, mégis jól ismert, s ha lehet, fontosabb, mint valaha: a hívő szufi azért jut az Úr színe elé, hogy megvilágosodva visszatérjen a földre s az emberek közé, s ott folytassa szolgálatait. Alázatos és szerény szolgája ő Istennek, a kinyilatkoztatásnak és a tanítóknak, sőt, az egész teremtésnek; a Békesség, a Szépség és Szeretet igaz híve.
Felhasznált irodalom:
HELMINSKI, Kabir: The Gate of Secrets
CELEBI, Celalettin: Sema, the Universal Movement
HAZRAT, Inayat Khan: Lectures
IDRIES, Shah: The Sufis

Jaszen Nikolov
2005/42.