William Blake: A pokol közmondásai

Vetéskor okulj, aratáskor oktass, télidőben örvendezz!
Hajtsd át a szekered és az ekéd a holtak csontjain.
A Mértéktelenség útja vezet a Bölcsesség palotájába.
Az Okosság gazdag és csúf vénlány, akinek a Tehetetlenség udvarol.
Aki óhajt és nem cselekszik: dögvészt áraszt.
Az elvágott féreg megbocsát az ekének.
Aki a vizet szereti: dobjátok a folyóba.
Az ostoba nem ugyanazt a fát látja mint a bölcs.
Akinek az arca nem ad fényességet: sohase lesz csillag.
Az Örökkévalóság szerelmes az Idő gyermekeibe.
A munkás méhnek nincs ideje búbánatra.
A Bolondság perceit kiméri az óra, de nincs óra, mely a Bölcsesség perceit megmérje.
Csak az a táplálék egészséges, amelyet háló és tőr nélkül szereztünk.
Számot, súlyt és mértéket csak ínséges esztendőben vegyünk elő.
Ameddig a madár a maga szárnyán száll, nem mondhatod túlságosan magasnak a röptét.
Holttest nem áll bosszút, ha megbántják.
A legfenségesebb cselekedet: másvalakit magad eleibe tenni.
Ha a bolond következetes maradna a bolondságban: bölcs lenne.
Ostobaság a gyávaság ruhája.
Szégyen a gőg ruhája.
Börtönök a Törvény köveiből épültek, bordélyok a vallás tégláiból.
A páva gőgje Isten dicsősége.
A bak bujasága Isten jósága.
Az oroszlán dühe Isten bölcsessége.
Az asszony meztelensége Isten munkája.
A bánat telje nevet, az öröm telje sír.
Az oroszlánok ordítása, a farkasok üvöltése, a viharzó tenger tombolása és a romboló Kard túlságosan nagy darabjai a Végtelenségnek: sehogy se férnek az ember szemébe.
A róka a csapdát okolja: nem magát.
A Gyönyör ejt teherbe, de a fájdalom szül.
Hordja a férfi az oroszlán bőrét, asszony a juh gyapját.
Madárnak fészek, póknak háló, embernek barátság.
Az önző, mosolygós bolond, és a komor, mord képű bolond:
mindkettő bölcsnek akar látszani, hogy mértékül szolgálhasson.
Amit ma bebizonyítanak: hajdan csak képzelték.
A patkány, egér, róka és a nyúl a gyökeret figyeli; az oroszlán, tigris, ló és elefánt a gyümölcsöt.
A ciszterna tartalmaz; a forrás túlárad.
Egyetlen gondolat betölti a végtelenséget.
Légy mindig kész kimondani a gondolatodat: és minden aljas ember kerülni fog.
Minden amit el lehet hinni: egy kép az igazságról.
A sas sosem vesztegette annyit az idejét, mint mikor leereszkedett, hogy a varjútól tanuljon.
A róka gondoskodik magáról; de az oroszlánról Isten gondoskodik.
Reggel gondolkodj, délben cselekedj, este étkezz, éjszaka aludj.
Az, aki eltűrte, hogy fölékerekedj: jól ismer.
Ahogy az eke megindul a szóra, úgy hallgat Isten az imára.
Dühös tigris bölcsebb, mint a betanított ló.
Álló víztől mérget várhatsz.
Nem tudhatod mi elég, amíg nem ismered azt, ami több az elégnél.
Ostoba ember szemrehányására jól ügyelj: királyi kitüntetéssel ér föl az!
A szem tűzből vétetett, az orrlyuk levegőből, a száj vízből, a szakáll földből.
A barátságban gyenge: erős az ügyességben.
Az almafa nem kérdi a vackort, sem az oroszlán a lovat, hogyan keresse prédáját.
A hálás megajándékozott bőséges aratást hoz.
Ha mások nem lettek volna bolondok: mi lennénk.
Az édes gyönyör lelkét be nem mocskolhatod.
Ha sast látsz, a Géniusznak egy darabját látod: emeld fel a fejedet!
Mint ahogy a hernyó a legszebb szirmokra rakja tojásait: úgy
rakja a pap átkait a legszebb örömökre.
Egy kis virágot megteremteni: korszakok munkája.
Átkozd a láncokat! Áldjad az Oldásokat!
Legjobb bor a legrégibb, legjobb víz a legfrissebb.
Imák nem szántanak! Magasztalások nem aratnak!
Örömök nem nevetnek! Bánatok nem sírnak!
A fej Fenség, a szív Pátosz, a genitáliák Szépség, a kéz és a láb Arány.
Ami a levegő a madárnak, vagy a tenger a halnak: az a megvetés a megvetésreméltónak.
A varjú mindent feketének látna, a bagoly mindent fehérnek!
A Bőség – Szépség.
Ha az oroszlán a rókától venne tanácsot: akkor ügyes lenne.
A javítás teszi az utat simává, de a rögös út javítgatás nélkül a Géniusz útja.
Inkább ölj meg egy csecsemőt a bölcsőjében, mint hogy teljesítetlen vágyakat feltáplálj.
Ahol nincs ember, meddő a Természet.
Igazságot nem lehet mondani úgy, hogy megértsék és mégse higgyék el.
Elég! Vagy nagyon is sok.
Babits Mihály fordítása

2005/41.