Nagy orr, nagy személyiség

Fiziognómia Keleten és Nyugaton
Burokban születés, balkezesség, sámánfog, hatodik ujj – az ősi vélekedés szerint a különleges testi jegyek különleges személyiségre utalnak. Már Hippokratész is foglalkozott a kérdéssel, Cesare Lombroso pedig bizonyos testi jegyeket a bűnöző hajlammal kapcsolt össze, amit sokan vitatnak – jóllehet egy valamirevaló pedagógus is látja a gyereken, annak feje állásán, orra, homloka metszésén ha rendkívüli képességekre számíthat tőle.

Testet öltött gondolat
A gondolatot azonban meg is fordíthatjuk: egy különleges lélek különleges testet épít maga köré, hiszen a fizikai szervezet nem más, mint testet öltött gondolat… Ezek a misztikus, titokzatos jegyek megkülönböztetik az ilyen embert az átlagtól, ami ugyan nem mindig jelent könnyebb életet, de mindenképpen jelzi a többre hivatottságot. Az igazán elhivatottak számára azonban a megkülönböztetettség nem előjogokat jelent, hanem magasabb fokú elkötelezettséget, jó értelemben vett hivatástudatot, mások nagyobb fokú szolgálatát.

A testi jegyek vizsgálatával a fiziognómia foglalkozik. A fiziognómia a mozgás, testtartás, az arcvonások és arcjáték tanulmányozása és ezek viszonya a lelki folyamatokhoz. Arisztotelész a lélektan egyik fejezetének tekintette, s azóta is sokan foglalkoznak azzal a kérdéssel, miként lehet az ember arckifejezéséből a jellemére és lelki képességeire következtetni. A XVIII. században Johann Kaspar Lavater kutatta a témát, bár munkáját hiányosnak tekintik. Később Darwin is vizsgálta, hogy fejezi ki érzelmeit az ember, és hogy az állat. Az állatvilágban a fiziognómiát az etológia öleli fel, amely önálló tudományággá nőtte ki magát, az emberi viselkedés vizsgálatában pedig a behaviorizmus, illetve a pszichológiai megfigyelések vonnak le következtetéseket az emberi megnyilvánulásokból.

A fiziognómia tehát szorosan értelmezve az arc, arcjáték, arckifejezés; tágabb értelemben az embernek, állatnak, növénynek, sőt az egész környezetnek a külső megjelenése. Ha pedig a testet a mentalitás manifesztációjának tekintjük, akkor bolygónkat, s a mindenséget is tekinthetjük az isteni gondolat vetületének.

A test és a szellem közötti összefüggést sejteti Leonardo da Vinci gondolata is: „Az a mester, akinek csomós, csontos keze van, szívesen rajzol ugyanilyen csomós, csontoskezű embereket és ez megismétlődik minden más testrésznél, mert minden embernek tetszenek az olyan arcok és alakok, amelyek az ő arcával és alakjával hasonlatosak. Ezért van az, ha a művész nem szép, alakjaihoz szintén nem szép arcokat választ ki, és megfordítva. … a művészetben nincs veszedelmesebb és árulóbb hiba, mint saját testünk utánzása. Azt hiszem, ez abból származik, hogy a lélek a saját testének művésze, valamikor, amikor alkotta és mintázta a saját testét, saját képére és hasonlatosságára alkotta és mintázta; és most, amikor ecset és festék segítségével megint új alakot kell alkotnia, a legszívesebben ismétli azt az alakot, melyben egyszer már megtestesült.”
Stigma
A görög-latin eredetű stigma szó elsődlegesen testi jegyet, bélyeget, illetve sebhelyet jelent. Másik értelme a szégyenbélyeg, a bűnös emberre rásütött billog. Rómában a bűnözőkre vagy rabszolgákra sütött bélyeget nevezték így. Legkonkrétabb értelmezése a keresztény kultúrkörhöz köthető, s egyes szentéletű emberek testén a krisztusi sebhelyek megjelenésére utal. Kisebb stigmatizáció, amikor a kézfejen, illetve a lábfejen is jelentkeznek a keresztre feszítés szögeinek nyomai, a teljes stigmatizáció pedig ezek mellett az oldalseb megjelenése és vérzése, illetve az öt seb (kézfejen, lábfejen, a test oldalán, valamint a homlokon a töviskoszorú és a háton a korbácsolás nyoma). A sebek lehetnek ideiglenesek vagy állandóak, szárazak vagy szivárgóak. Nagy stigmatizált volt például Szent Ferenc a XIII. századból, a dél-itáliai Pio atya a XX.

századból, vagy Antonio Ruffini, aki 1951-ben nyerte el a kezén a stigmákat. Érdekes módon a stigmatizáció csak a nyugati kereszténységben fordul elő, az orthodoxia nem ismer ilyen szenteket. Ráadásul a stigmatizáltak között – mondják – a nők vannak többségben, elsőként talán egy Ozanne nevű fiatal lány 920-ból, aki vért izzadt és látomásai voltak.

A stigmatizáció eme jelensége orvosilag nehezen magyarázható, ám ha figyelembe vesszük a lelki azonosulás, a tudati odaszentelődés erejét – netán a krisztusi szenvedéstörténet mélységes átélését –, könnyebben érthető a stigmák megjelenése. A szkeptikus tudomány igyekszik hisztérikus tünetnek visszaminősíteni a stigmatizációt, ezzel is az anyag szintjére igyekezvén lerántani a transzcendenst. Márpedig nem a csoda az igazság, hanem az igazság a csoda.

A vér néhány esetben igazán kivételes szerepet játszik. A vér szimbológiájáról tudnivaló, hogy nők esetében a vér az élet jelképe, férfiak esetében azonban a halálé. A nápolyi szent Januarius vértanú férfi létére menstruációs jeleket mutatott. Hasonló testi elváltozásról a jóga szakirodalma is tudósít. A jógík bizonyos esetekben olyan összehúzó gyakorlatokat végeznek, amelyek altesti változásokat eredményeznek, sőt, férfi szerveiket is képesek a hasüregbe visszavonni. Ha ehhez eszményként társul a női odaadás meditatív átélése, ezzel szinte egy születésen belül képesek a test-cserére. Azoknál a hihetetlen magas fokon álló férfi gyakorlóknál, akik az Isten iránti szerelmes rajongás érzéseit élik meg, olykor spontán megindul a vérzés, sőt rendszeresen fönnmarad. Hisztérikus jelenség, vagy tudatváltás? Ha a test valóban a vágyak szerint alakul, miért ne volna lehetséges bizonyos testi jegyek megváltoztatása is? Miért ne élhetné át egy férfi is a nők szerelmes rajongását a férfi Isten iránt? A lelket aszexuálisként, azaz nem nélkülinek képzelhetjük el; még pontosabban nőiesként, feminin természetűként, mint mindent, ami az Úr örömét szolgálja.
Sámánjegy, szégyenbélyeg
Nem látható „stigma”, vagy sámánjegy a misztikus látásmód szimbóluma, a harmadik szem. A stigma szakrális értelemben tehát a szentség egyik szerzett jele, míg más kivételes testi jegyek akár születésétől fogva kísérhetik az embert.

A balkezesség megfigyelhetően a lelki érzékenység, finomság egyik tünete, pedig régen úgy beszélték, a varázslók, boszorkányok, meg az ördöggel szerződő emberek születnek ’balognak’ (balkezesnek) a világra.
A testi hibát is tekinthetjük ilyen különleges jegynek. Oka nem feltétlenül valamely diszharmonikus cselekedetben vagy a karma visszahatásában keresendő – lehet figyelmeztetés, életre szóló lelki gyakorlat, ami mindvégig kíséri viselőjét. Az önként vállalt korlátozottságot könnyebben viseli az ember, mint a kényszerűt, de az utóbbi nagyobb fokú fejlődéshez segít. Ehhez természetesen fel kell ismerni a szituáció tanítás-értékét.

Az átlagostól eltérő, megkülönböztető jegy a szellemi fogyatékosság is. Gondolhatnánk, ez a szellemi bezártság súlyos korlát anyagi szemszögből, másfelől azonban a kivételezettség sajátos jegyének is tekinthetjük: bár az adott személy jelen van az anyagi világban, mégsem bonyolódik bele a „normális” élet szövevényébe. Ittléte egyszersmind különállás is.

A fiziognómia sajátságos területének tekinthetjük a tenyérolvasást is, amely pszichikai és horoszkóp-analógiás háttérinformációival együtt meglehetősen találó jellemismerethez segít hozzá. A feljegyzések szerint Szent István és Ady is hat ujjal született – mindketten kivételes szerepre voltak hivatva, csakúgy, mint a lábán hat ujjat viselő Sztálin, akit e „sátáni jegy” miatt nem soroztak be katonának, így megmaradt zsarnoknak.

Szűkebben értelmezve a fiziognómia a személyiség jellemvonásait az arcvonások alapján igyekszik értelmezni. Lavater sokat merített az asztrológiából, így dolgozta ki a fő jellemkategóriák rendszerét. A szoláris típus kerekded és kedélyes, a vénuszi klasszikusan szép és szőke, a marsi durva, háborús, a lunáris hideg és sápadt, a merkúri klaszszikus, de sötét bőrszínű, a jupiteri nemes és patriarchális, míg a szaturnuszi gyászos, sötét bőrszínű. Az arc minden részletének – orr, fogak, szemek, orcák, ajkak, homlok, áll – jelentősége van, s mindent lehet szimbolikusan is értelmezni.

Ide kapcsolódik néhány közismert testi jegy magyarázata is. Kínában az ülő Buddhát általában kedélyes, pocakos férfiként ábrázolják, rendszerint igen hosszú fülcimpával. A hosszú fülcimpa a bölcsesség egyik jele. Igaz, öreg korára az emberek java részének megnyúlik a fülcimpája, sajna mégis kevesen birtokolják az így elvárható bölcsességet. A nagy has a jólét szimbóluma, ezért sokan tapogatják Buddha pocakját, hátha nekik is áldásban, jólétben lesz részük. A transzcendenssel, az áldással azonban emelkedettebb szellemben talán érdemesebb találkozni, mint ennyire haszonelvű módon…

A Buddha ábrázolások egy másik sajátos jegye kevésbé ismert. Buddha koponyáján egy kidomborodást figyelhetünk meg, ez az úgynevezett usnísa-fejdudor. Az Indiában meggyökerező hellenisztikus művészet ezt sokáig idétlennek tartotta, s hajfonattal, konttyal helyettesítették a sajátos testi jegyet. A koponyatetőn lévő dudor a koncentrált szellemi erő szimbóluma, gondoljunk csak Michelangelo Mózesének szarvszerű homlokdudoraira – bár mondják, ennek félreértés az oka.

Úgy tartják, erény lakik abban, akinek kellemes a megjelenése, s az előnyös, illetve hátrányos fizikai vonások általánosságban tükrözik a szellemi, belső erényeket és hibákat. A testi jegyek okaiként – s nemcsak a kivételes jegyek esetében – több tényezőt kell figyelembe vennünk. Az örök lélek korábbi életeinek bizonyos tettei most érlelik be eredményeiket, a régen elvetett mag most fordul termőre. A jegyek alakulásában az ősatyák öröksége is szerepet játszik, s nem csupán a biológiai genetika formájában, hanem a szellemi-spirituális genetikában, átörökítésben is. További igen lényeges tényező a szülők tudati állapota a fogantatás pillanatában. Akinek egy borgőzös éjszaka az édesapja, más sorsra és vonásokra számíthat, mint egy meditatív tudatállapotban fogant gyermek. Az alkoholisták utódai súlyos károsodásokkal jönnek világra, s a kábítószerélvező anya csecsemője is lehet akár praenatális drogfüggő. Egyes keleti tanok szerint a szülők meditatív, tudatos egyesülése kivételes fogamzást tesz lehetővé, s az imában, meditációban megfogalmazott hajlamú, képességű lelket invitálhatnak családjukba. Végül a testi jegyek vonatkozásában ne feledjük a kultúra, a neveltetés, a körülmények erejét sem, de a családi háttér s a korszellem is közrejátszik a jellem alakulásában. A jóga szakirodalom szerint apai ágon hét generáción át, anyai ágon pedig öt nemzedéken keresztül öröklődnek a testi- fizikális és jellembéli vonások.
Száznyolc titokzatos testi jegy
Indiában száznyolc jelentőségteljes testi jegy ismeretes, s általában a bábaasszony vagy az asztrológus tiszte volt az újszülött testi jegyeit számba venni. E testi jegyeket ékességnek (vjandzsana) nevezik. Közülük 76 másodlagos, 32 pedig elsődleges testi jegy, amiket kivételesen kedvezőnek tartanak. Úgy tartják, akinek testén mind a harminckét elsődleges jegy megtalálható, világhírre tesz szert. Buddha születésekor a tudósok megvizsgálták testét: mind a harminckét áldásos jelet megtalálták rajta, ami egyetemes jelentőségét sejttette. Indiában az egyes hindu, buddhista vagy dzsain források eltérően adják meg a testi jegyek listáját, de az alábbi tizenkét jegyet szinte minden szakértő megemlíti: „A nagy személyiség testén tizenkét állandó jel tapasztalható: 1. hullámos haj; 2. hosszúkás fülek és különösen fülcimpa; 3. hosszú karok; 4. úszóhártyás ujjközök; 5. fejdudor (usnísa) a koponya tetején (általában melegebb az átlagos testhőmérsékletnél); 6. örvény (úrná, ’gyapjú’) a szemöldök közén, vagy a hajas fejbőrön, a homlokon; 7. sajátságos jegy (srívatsza) a mellkason [körkörös-, szvasztika-, virág- vagy sokszög alakú szőrpamacs vagy anyajegy, általában a jobb mellkason; Buddha, Krsna és Visnu, vagy a dzsain tírthankarák ábrázolásain jelölik]; 8. kerék-, szvasztika- vagy lótuszvirág-jegy a jobb mellkason; 9. kerék vagy lótuszvirág jegye a talpon (nagy szentet jelez); 10. diszkosz (csakra) a tenyéren vagy a talpon (kiváló uralkodót jelez); 11. zászló-, elefántösztöke-, árpaszemvagy szvasztika jele a test jobb oldalán; 12. szivárvány, háromszög, vizesedény, holdsarló, hal, tehén patanyoma a test bal oldalán.
Egy másik forrás, a középkori bengáli költészet és vallásos irodalom zsinórmértéke, a Csaitanja-csaritámrta az alábbi listát közli: „Harminckét testi jegy jellemzi a nagy személyiségeket: öt testrészük nagy, öt testrészük finom, hét vörös színű, hat kiemelkedő, három kicsi, három széles, három pedig mély.” (1.14.14.) Az öt nagy testrész az orr, a karok, az áll, a szem és a térdek. Az öt finom testrész a bőr, az ujjbegyek, a fogak, a testszőr és a haj. A hét vörös rész a szem, a talp, a tenyér, az íny, a köröm, valamint az alsó és a felső ajak. A hat kiemelkedő testrész a mellkas, a váll, a köröm, az orr, a derék és a száj. A három kicsi testrész a nyak, a comb és a nemi szerv. A három széles rész a derék, a homlok és a mellkas. A három mély rész a köldök, a hang és a lét. E harminckét jegy jellemzi a nagy személyiségeket. Ez a kategorizálás a Számudrika című munkából származik.
Ujjlenyomat, láblenyomat
A mezítelen láb és a föld kontaktusa fontos energetizáló tényező. A nagy lábujjat és a sarkat láthatatlan érrendszer hálózza be, amely képes felszívni az anyaföld energiáját. A legyöngült ember képes erőre kapni, ha puszta lábbal áll közvetlenül a talajon, s így a földi élet elsődleges forrásából merít energiát. A mezítláb járás ugyanakkor lábnyomot is hagy a földön, ez a páda-múdra. Misztikus értelemben a lábnyom a tulajdonosának szerves birtoka, s bizonyos tulajdonságait magán viseli. Ezért is használják a lábnyomot varázsláshoz, rontáshoz, vagy gyógyításhoz. Úgy tartják, a király legyőzhető, ha lába nyomából a port szétszórják a szélben. Az ellenség legyőzhetővé válik, ha lába porát egy nagyobbacska levélbe kötik és megfőzik, vagy tűzre vetik. A lányok lába nyoma fölött végzett ceremónia a párválasztásban segít. Ha egy szökevény lába nyomába tövist döfnek, az megálljt parancsol neki. A tenyeret és a talpat zászlókhoz és virágfüzérekhez is hasonlítják.

A lábnyomok tisztelete is nagy múltra tekint vissza. A grandiózus védai áldozatok során a ló és a tehén patanyomát is használták. A nagy szentek, tanítómesterek lába nyomát is nagy tiszteletben tartják, s úgy mondják, egy szent lába porát a fejére szórva az ember fejlődhet a lelki életben. Ez persze nem a verebek porfürdőjéhez hasonlatos, hanem annak szimbóluma, hogy az ember képes meghajolni egy magasabb tekintély, egy tiszta szent előtt.

Sok helyütt Isten lába nyomát is imádják. Indiában, a Bihar államban fekvő szent zarándokhelyen, Gajában például Visnu lába nyomát őrzik, Vrndávanban egy malomkövön látható Krsna lábának lenyomata, Puri mellett egy kis faluban pedig az ötszáz éve élt Csaitanja lábnyomait őrzik egy több méteres lapos kőtömbön. Buddha lábnyoma, illetve annak replikái világszerte megtalálhatók. Srí Lankán az Ádám-csúcson a legenda szerint Ádám lábnyomát őrzik, a dél-indiai Rámésvaram egyik templomában pedig Ráma lábnyomát imádják.

A talpak lenyomatából, a rajta található jelekből megállapítható, ki is az adott személy. Ne tekintsük mitikusnak, mesebeszédnek ezt a képzetet, hiszen a személyazonosság egyik perdöntő, végső bizonyítéka éppen az ujjlenyomat. Ezidáig az bizonyosodott be, hogy nincs két egyforma ujjlenyomat, tehát a redők és örvények specifikusan csak az adott személyre jellemzőek. Miért ne volna akkor alkalmas a láblenyomat az isteni személyek azonosítására?

A Visnu-hit templomaiban és zarándokhelyein éppúgy találhatók ilyen lábnyomok, mint a buddhista sztúpáknál vagy a kolostorokban. Olykor kőbe faragják, vagy fatáblába metszik, s ellátják az ismert áldásos jelekkel is. A lábnyom reprezentálja az imádott istenséget, s a lábnyomnál fölajánlott virág, mécses vagy fohász eljut Istenhez.

A templomok kegyszobrainak lába nyoma is szentnek számít. Egyes helyeken arasznyi átmérőjű kőbe faragják az imádott istenség lába nyomát, amit egy sisakszerű, fogantyúval ellátott fém fedővel borítanak le. Az istentiszteletek részeként, vagy külön áldás gyanánt ezt a fémsüveget a látogatók fejére teszi a pap, ami felér azzal, mintha Isten lábaihoz hajtotta volna a fejét a zarándok.
Fiziognómiai marketing
Manapság a fiziognómiát körmönfont módon használja a reklám és a marketing, jóllehet ezt is a természettől tanulta az üzletember. A madárfióka csupa csőr, szinte nagyobb a kitátott csőr, mint a kis jószág feje, ráadásul általában rikító sárga színű, ami megkönnyíti a szülők számára a pontos célzást a táplálékkal. Az embergyerek arcberendezése is olyan, hogy minél nagyobb figyelmet, együttérzést, szeretetet váltson ki a szülőkből. A kedves pufók arc, az aránytalanul nagy, kerek szemek, s a szopásra csücsörödő száj szinte kiált a babusgatásért, gondoskodásért. Talán innen fakad a címlapok vagy sikerfilmek egyik állandó szereplője: a gyermek. A másik kettő a kutya és a nő. A nőideált alapvetően meghatározza a korszellem: a jégkorszakban a zsírfarú, emblematikus anya, a hetvenes évek jóléti társadalmaiban az anorexiás Twiggy. A húszas-harmincas években az isteni Garbo, a hatvanas években a hiperszőke Monroe. Az elemi ösztönökre igyekeznek hatni az ideálok megfogalmazásával, s a plasztikai sebészet korában divat lett a valóság művi elkendőzése is.

A hirdetéseken olyan férfiak és nők mosolyognak ránk, akikkel a valóságban sohasem találkozunk, mégis megvesszük a mosolygós címlapot, a sikert sugalló ábrázatot, az erőtől duzzadó bicepszet. S ez nemcsak az álomgyár bűne, hanem a miénk is, ha bűnrészesként igyekszünk e kozmetikázott valóságba ringatni magunkat. A marketing-fiziognómia hamis értékeket közvetít jóllehet felszínes, mégis elérhetetlen ideálokat állítva a nép, az istenadta nép elé. Pedig a testi jegyek ismerete elsősorban a teljesebb, hitelesebb önmegismerés, s nem az önáltatás eszköze. Az emberi viszonyok alakításában, a kommunikációs közeg és stratégia kialakításában is segítséget nyújt. Spirituális értelemben pedig a hiteles példa, a tökéletes eszménykép felismerésében segít. Mi tekinthető tökéletes tudatállapotnak? Milyen jelekről ismerhető fel a tökéletességre jutott ember?

Nos, a testi jegyek részletekbe bocsátkozó leírása helyett álljon itt egy idézet a Bhagavad-gítából, miszerint az az ember tekinthető tiszta tudatállapotúnak, aki föladta az elme által kitalált érzéki vágyak összes fajtáját, és elméje egyedül az önvalóban elégül ki. Akit a szenvedés nem háborgat, s a boldogság nem mámorít, aki mentes a vonzódástól, a félelemtől és dühtől s nem panaszkodik. Igazán függetlennek az tekinthető, aki úgy képes visszavonni érzékszerveit a külvilág tárgyairól, ahogy a teknősbéka húzza be tagjait a páncéljába. A világi vágyódástól úgy válhat meg az ember, ha előbb felsőbbrendű ízt tapasztal, és így tudata rendíthetetlenné válik. Ekkor várható, hogy a lélek világossága ragyogja majd be a testet, s még ha a vonások nem is tökéletesek, a lélek belső szépsége képes átsugározni a mégoly hiányos testen is.
Tornyai Ödön

2005/41.