Hol tart a világ? – Kiút a globalizációból

Ahhoz, hogy a világ népei ne részvénytársaság vagy banánköztársaság formájában tengessék életüket egy pusztuló bolygón, hanem otthon érezhessék magukat, tudniuk kell, hogy mi történik, merre tart a világ, hogy mi a feladatuk – egyéni és nemzetközi, valamint érzelmi, intellektuális, szellemi szinten.

„Az újkori emberiség a legutóbbi száz év alatt a munkakérdés megoldását gondolkozásának egyik legfontosabb céljává tette. Hogy semmilyen eredményt nem ért el, és a munka továbbra is maradt, ami volt – rabszolgaság, kényszer, borzalom –, annak oka igen egyszerű. Nem látta, hogy nem a munkával kell kezdenie, hanem ott, ahol az élet minden tevékenysége értelmet nyer! Abban a pillanatban, amikor a munkának sikerülne ismét intenzív műveléssé válnia, vagyis ha ismét szellemi értékek realizálása lenne, az egész probléma egy csapásra megoldást nyerne…”

„És amikor az ember az atyai szellemet sem realizálja többé, szükségképpen a természet rablója lesz. Rablója lesz nemcsak a földnek, nemcsak az erdőket írtja ki, nemcsak az állatokat mészárolja le, nemcsak a hegyek mélységét fosztja ki, hanem rablója lesz szülő gyermekének, gyermek szülőjének, férfi az asszonyának, s asszony a férfinek, rablója lesz a paraszt a polgárnak, a polgár a munkásnak, az uralkodó osztály a szolgálónak. Az ember a földnek vagy apja vagy rablója, mondja Zarathusztra.” (Az idézetek Hamvas Béla Scientia Sacra című művéből valók, amit a szerző hatvan évvel ezelőtt írt.) Azóta meghaladtuk a modernizáció korszakát és globa lizá cióba léptünk. A globalizáció evolúciós zsákutca, puha világháború, a torzulás mindenre kiterjedő hatalma. „A modernizáció már régen elavult – írja Vass Csaba „Míg élők közt leszel élő” című könyvében – A libertánus dogmák, mint szabad verseny, szabad kereskedelem, versenypiac, pénzügyi egyensúly, a verseny következtében növekvő jólét, növekedés stb. – ez mára már jól látható –, nincsen valóságalapjuk, a használatuk tehát a félrevezetést szolgálja.”

„A lét keletkezni engedését az ógörögök, a keleti és pusztai népek szabadságnak nevezték.”

Mára a létezés egy mágikus világba, a globalizációba olvadt. A globalizációs konzumtársadalom anyagba süllyedése – az életfogytiglani pénzhajsza; a nemzetek fölötti rasszizmus; a mértéktelen aránytalanság a szegények és gazdagok között; a manipulált azonosságtudat; a virtuális menekülés; az óriási szemétfelhalmozással járó szükségtelen és túlzott fogyasztás; a víz- és levegőszennyezés; a föld életterének és fajgazdaságának felélése és tönkretétele; a törzsi fundamentalizmus; a totális gyarmatosítás (tér, idő, tudat, érzés, test kisajátítása) – a lét megszűnését hozza magával.

E tanulmány tisztában van a tudományos-technikai haladás életkönnyítő, életmeghosszabbító eredményeivel. Szinte másról sem esik szó az iskolákban, a médiában, a kongresszusokon.

Arról azonban, hogy az élet folytathatósága – létezésünk – milyen nagy veszélyben van, alig esik szó. Különösképpen arról nem – és ezt nagyon ki kell hangsúlyoznunk –, hogy a globalizáció a maga által keltett konfliktusok feloldására semmilyen hatékony eszközzel nem rendelkezik.

A globális ökológiai katasztrófa veszélye hihetetlen mértékben megnövekedett. A World Wildlife Fund (WWF) környezetvédő szervezet Élő bolygó címmel közreadott jelentése sokkolta a világot. Ha a jelenlegi mértékben folytatódik a természetes erőforrások kirablása, akkor a Földnek és az emberiségnek mindössze ötven éve van hátra!

Fogaljuk össze pontokban egyenként a kemény realitást:

1. A légszennyeződéssel kapcsolatos 1997-es kiotói megállapodást arról, hogy 2012-ig az egész világra kihatóan az üvegházhatást előidéző szén-dioxid és egyéb gázok kibocsátását 5,2 százalékkal mérséklik, az USA nem támogatta. Ugyan az 5,2 százalék édes kevés, de Amerika ezt is meghiúsította.

2. Az őserdők oxigéntermelésükkel és szén-dioxid elnyelésükkel (amit 340 milliárd tonnára becsülnek) a Föld tüdejét jelentik. Ebből a pótolhatatlan életközösségből évente kb. 110 ezer négyzetkilométernyi területet vágnak ki!

3. Nemcsak az őserdők, hanem a Föld életfenntartó kapacitása és használható szabad területe is vészesen fogy.
4. A Föld lakossága viszont évente mintegy százmillióval nő.

5. Az élelmiszer előállítása egyre intenzívebb kizsákmányolást követel, az eredmény pedig egyre rosszabb. Például az észak-atlanti térségben fogott tőkehal mennyisége az 1970. évi 264 ezer tonnáról 1995-re 60 ezer tonnára zuhant. Az óceánok élővilágának sokszínűsége egyharmadával, az édesvizeké több mint felével megcsappant az elmúlt három évtized alatt.

6. A világ népességének 20 százaléka nem jut tiszta vízhez. A szakemberek a vízegészségügyi helyzettel kapcsolatban globális katasztrófáról beszélnek.

7. A klímaegyensúly felbomlásáról árulkodnak az egy re gyak rabban pusztító viharok, árvizek, aszályok, erdőtüzek.
8. A gazdaságilag fejlett országok a Föld erőforrásainak 86 százalékát használják.

9. A föld lakóinak 80 százaléka kénytelen az energia, a nyersanyag, az élelmiszer, a fogyasztási cikkek, a tiszta víz 14 százalékával beérni.
10. A mai kőolajfogyasztás hat hét alatt eléri az 1950-es évek fogyasztási szintjét.

11. Ugyanakkor a világ népességének fele naponta kevesebb, mint két dollárból él!

12. A modernizáció kifordította, torzította és leegyszerűsí tette a nyelvet: ezt a jelenséget a totális diktatúrák különösen felerősítették, de a nyelvrontást a globalizáció fejezi be. Ha „a nyelv a lét háza” – Heidegger szép és igaz szavát használva –, akkor most teljes kilakoltatás folyik. Kilakoltatás a létből, a lakozás, az otthon ellehetetlenítésére. A nyelv hatalmán, világalkotó erején manipulátorok, a világ értelmezésére szakosodott intézmények, világtelevíziók, világ-filmek, globális reklámok, stb. követnek el értelmezési és szimbolikus erőszakot.

13. A tér szétszakítása és elrablása: a szakrális hely, a templom, a létbe telepített otthon, a fölbe gyökerező együvé tartozás és a természet felszámolását a modernizáció részben elvégezte. A természet csak mint üres, kihasználható terület számít. Az otthon, az összetartó középpont perifériás lakássá alakult át részben a munkahely, a szórakozás, a bevásárlás távolsága, részben a belső kiüresedés miatt. A család központi helyét a TV, a számítógép tölti be, vagyis a virtuális-képzetes tér állandó jelenléte.

14. Az idő elrablása: a tucatnyi munkakönnyítő eszköz, a százféle gép ellenére senkinek nincs ideje – különösen a globál-periféria országaiban, mint például nálunk. Akinek munkája van, azt – néhány kivételtől eltekintve – agyonhajszolják, örül hogy él (ha örül), és gyakran mégis fél munkahelye elvesztésétől. Aki munkanélküli, az nemcsak az anyagi javakhoz nem jut hozzá, de hiányzik a társadalom megbecsülése, az integráció lehetősége is. Nem is beszélve az életkorról: egy negyvenéves a multinacionális cégeknél már túlkoros, és lehetőségei erősen korlátozottak a munkaerőpiacon.

15. A munka: monoton futószalag jellege, vagy a számítógép előtti túlórázás, ücsörgés az ember teremtő, átalakító, óvó tevékenységét megszüntette. A hagyományos mesterségek egy része elsorvadt, más részét átvették az automaták, az embert az automaták kiszolgálójává fokozva le.
16. A hipermodern kor szülte erőszak, a terror: az AIDS, a csőd, a számítógépvírus, a terrorizmus nem cserélhető fel egymással, de sok rokon vonás van bennük. A ragály nem csupán az egyes rendszereken belül fertőz, de átterjed az egyik rendszerről a másikra is.

17. Azonosság töredékek a határozott és táguló identitástudat helyett: a táguló identitástudat az ép önazonosságtudaton túllépve ép kisközösségi összetartozás tudatot, otthonérzést a lakóhelyen, ép nemzettudatot, ép nyelvet, ép kultúrát és univerzális tudatot megvalósító vallást jelent. A globalokrácia ravasz technikákkal a táguló azonosságtudat lejáratásával, összetörésével, megbélyegzésével öszszezavarja az embert, majd egy általa mesterségesen kialakított életmintát, az érdekei szerint megformált élettervet kényszerít rá. A csapdába csalogatás, a rombolás, a terror és a kábítás folyamatos – nehogy olyan hézag támadjon, melyben az ember saját értéke, illetve létezésének értéke feltörhet.

18. Nem legitim fiskális és monetáris világállam, olyan intézményekkel, mint a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank, melyeknek a nemzeti államok felett is van jogosítványa. Egy zárt kört képző világpénz-bankhálózat a nemzeti valutaárfolyamokat le- és felértékeli, s ezzel jegybanki funkciókat lát el globális mértékben, a szupranacionális régiók érdekében.

19. A globalizációs vezető társadalom uralkodó és alá vetett osztályokra, szuperrégiókra tagozódik. Ezek csökkenő tőke és annak hatalmi sorrendje a következő: 1. szupranációk tőkései, 2. peremtársadalmak tőkései, 3. lojalitási tőkések, 4. médiatőkések, 5. politikai tőkések, 6. világ-munkások, 7. peremtársadalmak beszállító munkásai, 8. a kívül rekedtek, 9. a kifosztottak társadalmi rétegei.

20. A globalizációs világérintkezési mód: puha fegyverekkel puha világháború, amely lehetővé teszi minden háború valódi céljának elérését – idegen földek, javak és emberi erőforrások megszerzését. Mitterand volt francia elnök szavaival: „A szupranacionális puha háborúk nem a másik felet megbecsülő, felkészülési lehetőséget adó hadüzenettel kezdődnek, hanem a nem legitim hatalmak bejelentés nélküli támadásaival; nem elkülönült hadszíntéren, hanem privát világunk mélyére hatolva folynak. Nem a harc napjait veszik el, hanem a mindennapjainkat hódítják el tőlünk.”
A globalizáció tehát valójában zsákutca, mely nemhogy nem szüntette meg a földi élet elpusztításának veszélyét, hanem felfokozta azt!

Mit lehet és kell tenni az élet folytathatósága érdekében?

A feladat két részre osztható: A) alternatív globalizáció és B) szerteágazó aprómunka.

1. Az előbbinek része például a birodalmi jogok helyett globális emberi jogok alkalmazása. A nemzeti, nemzetközi békét, az alternatív globalizációt csak egy olyan belátás képes megteremteni, mely lemond a gyarmatosításból származó rövid távú előnyökről, és az élet folytathatósága érdekében felülemelkedik az ellentétes érdekeken. Ez sokféleképpen történhet, például vallási vagy humanista-etikai alapon, fokozatos beavatás, megértés alapján. A legfontosabb üzenet az, hogy a Földön az emberiség túlélése komoly veszélyben van!

2. Nemzeti szuverenitás a globális intézmények befolyása ellen.

3. A szociális emberi jogok, szociális piacgazdaság és szociális állam megteremtése.

4. Az öncélú fogyasztói társadalom helyébe a valós igényeket kielégítő termelésnek kell lépni.

5. Az egyre felszínesebb életforma helyett a létezés és lakozás elmélyítésére kell törekedni.

6. Az ész az analitikus értelem elvonatkoztató, szétválasztó, kirekesztő munkája mellé egyenrangúként állítsuk a létmegértést, amihez az arra alkalmas helyeken és szent időkben végzett rituációk szolgálnak. Ilyen lehet például a bölcseleti rendszerek, vallások tanulmányozása, azok mindennapos gyakorlatai.

7. Az öko-gazdálkodás általánossá tétele, ahol érvényesül a teljes értékű táplálék, valamint a vegyszer-, műtrágya-, hormon-, antibiotikum- és génmanipulációmentesség. Ma gyarán az ember ne tápszert, hanem élelmiszert vegyen magához, aminek messze ható következménye van az egészségre, az élet minőségére. Az ökogazdaságban az ember és a természet közeledik, kölcsönhatásban elmélyül és megteremti a folytathatóságot; a létet egyre felszínesebbé széthasító létrontással szemben a lét mélyebb rétegeivel való összekapcsolódást valósítja meg.

8. A demokráciánál fejlettebb politikai rendszerre van szük ség a folytathatóság szabadsága érdekében. Ez valódi önkormányzó, helyi közösségekből épülő nemzeti és világközösségi összefogás nélkül megvalósíthatatlan.

Szerteágazó aprómunka az élet minden területére kiterjedően. Az „aprómunkához” bizonyosan sokaknak van hozzáfűzni valójuk – a neveléstől az életcélokig –, melyek megvalósítására a hétköznapok során törekednek. Jómagam apró hozzájárulása e munkához: gyógyítás, tanítás és néhány írott mű.

1. Szakralitás: a szent jelenléte nélkül – ami egy felemelt, másokat is felemelni képes lelkiállapot – hiányzik az alap.

2. Információterjesztés, felvilágosítás a globális zsákutca működési és működtetési módszereiről, a fordulat élet- és létmentő szükségességéről.

3. Életmódtanítás az óvodától az időskorig, az egészséges táplálkozástól a feszültségoldásig, a mozgáskultúrától a beszédkultúráig; a média segítségével, elő adásokon, hétvégi gyakorlatokon keresztül. Ide tarozik például a természet szeretete és védelme, a környezet tudatosság.

4. A nyelv ápolása; irodalom, színház, költészet segítségével. A szép beszéd tanítása és tanulása egymástól.

5. A média manipulációs csatornáinak kikapcsolása életünkből.

6. A pártállás meghaladása az egyén, a család, a kis- és nagyközösség, a haza, Európa és a világ szolgálatában.

7. A tradíció ápolása, felemelése, továbbadása, a népi kultúra és mesterségek tanítása és tanulása mint az azonosságot, illetve a kisközösségi összetartozást megőrző és teremtő örömforrás, érték.

8. Szigorú falu- és városrendezés, lakóparkok létesítése az összevisszaság helyett, tudatos ökováros program, falusi tájjellegű építészet felvirágoztatása.

9. Ökotáj, természetes élettér teremtése. Bármilyen profi- tot termelő üzem, netán bevásárlóközpont engedélyezését a létesítmény méretét tíz- vagy százszorosan meghaladó ökotáj teremtéséhez kell kapcsolni.

10. A betegbiztosítás a kockázati tényezők, káros szenvedélyek, vagy éppen az egészséges életmód függvényében legyen kialakítva.

11. A fajgazdaság megtartása, eredeti – mint például a magyar szarvasmarha, a tönkölybúza, valamint egyéb állatés növényfajták – tenyésztése és termesztése.

12. Szigorú büntetés járjon mindenféle környezetszennyezésért, legyen az autó vagy üzem stb. A szállítást vízre, vonatra kellene terelni kamionforgalom helyett.

13. Váljon természetessé a környezet védelme: szelektív hulladékgyűjtés és -felhasználás, visszaváltható üvegek.

14. Alternatív energiaforrások, újrafelhasználható technológiák támogatása önkormányzati, állami szinten egyaránt. Tudatosítani kell bolygónk tápláléklánc-folyamatát, melybe minden emberi tevékenységnek illeszkednie kell.

15. A nemzeti minőségi és ökotermékeket, illetve szolgáltatásokat részesítsük előnyben a külföldiekkel szemben! „Én szívesen veszek magyar terméket!” Ezzel személyesen is támogatni tudjuk gazdaságunk egyes iparágainak fellendülését.

16. Álljon itt utolsó pontként a humor, ami sokat segíthet nehéz fajsúlyú problémák és reménytelennek tűnő helyzetek elviselésében. Hiszen a derű legyőzhetetlen!

Dicsőfy D. Endre

2005/39.