Kinek mit ér, ami arany…

Az emberiség történelmének nagy fellángolásai közül a sárga fémhez kapcsolódik a legtöbb vadregényes és idealizáltan romantikus elképzelés. Számos film és regény dolgozta fel romantikus vagy moralizáló formában az aranyhoz és gazdagsághoz fűződő emberi vágyakat. Az észak-amerikai pionírokkal és kalandorokkal összefüggésben első, második és harmadik aranyláz időszakot tartanak számon, a conquistadorok és inkák véres kultúrapusztító harcát nem is említve. Mindezekben a történetekben ez a nemes fém a féktelen szerzésvágy és könnyű meggazdagodás kliséivel kapcsolódott össze, holott az archaikus felfogásban az arany elsősorban nem mint értékmérő eszköz szerepelt. Szimbolikusan mindig is a legfelsőbb, a Nap vagy a teljesség megjelenítésének eszközeként, és nem értékmérőként vagy a cserekereskedelem közvetítőjeként használták. Az emberi méltóság és holisztikus világképük egyértelmű megalázásával lett volna egyenértékű a csillogó rögök ilyen mértékű piedesztálra helyezése, mai szóval élve túlpozícionálása.

Alig követhető nyomon az a folyamat, amikor az arany szellemi és szimbolikus értelme az anyagiasság értékébe fordult át. A nyugati értékszemlélet és az inka, maya és csibcsa kultúra összeütközése az egyetlen olyan történelmileg is datálható időpillanat, amikor ez az értékváltás és az anyagi szemlélet látványosan megnyilvánult.

1521 és 95 között egyéni és állami vállalkozásként spanyol seregek indultak rablóportyára a mai Mexikó és Kolumbia területén, hogy a kereszténységet álcaként használva a vallások aranyát az élvezetek kemény valutájává változtathassák. Nemcsak az indián népek körében véghezvitt brutális rombolás volt ennek az értékcsökkentő financiális vállalkozásnak a folyománya, hanem magában az anyaországban is súlyos problémákat indított el. A beáramló inka arany hatására Spanyolországban felbomlottak az addigi gazdasági keretek, komoly termelési anarchia keletkezett, mely porba sújtotta a spanyol feudalizmus rendszerét.(1)
Megveszem kilóra!
A társadalom organizmusát morálisan és etikailag összetartó erő hanyatlása is együtt járt ezzel a deszakralizálódással. Kurt Vonnegut utópisztikus regényében, a Börleszk-ben groteszkül eltúlzott formában a szellemi látásmód elhalványulását és egy teljes világszemlélet felborulásának következményeit az emberiség hanyatlásaként értelmezi. Így jellemzi az ezt követő életminőséget: „Elnéptelenedett városokról és szellemi kannibalizmusról szól, és vérfertőzésről és magányról és szeretetlenségről és halálról, és így tovább.”(2) Olyan tendenciát sugall, melyben a folyamat továbbszövése drasztikus végkifejletbe torkollik.

A szellemitől az anyagi felé ható súlyponteltolódást akár mindennapjainkban is figyelemmel kísérhetjük. A tömegek szoros együttélése okozta szociálpszichológiai változásokkal nap mint nap szembe találkozunk a másik ember személyében: türelmetlenség, agresszió, intolerancia…

A szerzésvágy és a megkövetelt modern munkaritmus, a divatosnak beállított életstílus, ezzel összefüggésben pedig a siker, melynek majdhogynem egyedüli értékmérője az anyagi jólét, mind szorosabb életvitelre sarkallja az egyes embert és ezen keresztül a társadalmak egészét.

Az élettér nemcsak fizikálisan alakul át az erdők kiirtásával vagy a nagyvárosok kiépülésével és terjeszkedésével, hanem ezzel párhuzamosan a szocio-kulturális átformálódás is megtörténik. Jelenleg ez az átalakulás nem természetes folyamat – ahol a szükségletek maguktól merülnének fel, és ezáltal egy valóban emberre szabott élettér épülhetne ki –, hanem a profit vonzásában mesterségesen gerjesztett igények jelennek meg az anyagi és kulturális életben, valamint az életminőség egyéb szintjén egyaránt. S e felsorolásból nem véletlenül hiányzik a „lelki” szó.
Egerek vagy emberek?
A borúlátóbb társadalmi forgatókönyvek jövőképében gyakran szerepel az az etológiai kísérlet, amikor egy paradicsomi egérvárost hoztak létre kísérleti jelleggel. Itt a kis polgárok számára az életükhöz és szaporodásukhoz szükséges minden feltételt bőségesen biztosítottak. Természetesen ennek hatására a populáció robbanásszerű növekedésnek indult, és túlnépesedéshez vezetett. A lecsökkent személyes tér és egyéb szükségletek hatására azonban megbomlottak az egerek ösztönös együttélési szokásai. Oly mértékű agresszió szabadult fel, hogy még a keményebb állatkísérletekhez szokott kutatók is úgy gondolták, meg kell szakítani a kísérletet, mert a tapasztalható jelenségek embertelenné, jobban mondva egértelenné váltak.

Az eltolódott értékrendnek egy másik, szintén az etológiából vett párhuzamára Oskar Heinroth, Konrad Lorenz tanítómestere mutatott rá nagyon szellemesen. Példának az árguskakast hozta fel, amely faj hím egyedei párválasztáskor evezőtollaiknak nagyságával próbálnak imponálni a nőstényeknek. Minél nagyobbak ezek a tollak, annál sikeresebbek az udvarlásban. Azonban a túl nagy tollak a ragadozók előli elmenekülést is megnehezítik. Ezért aztán a genetikailag „csinosabb”, szaporodási esélyeket tekintve előnyösebb képességekkel rendelkező, nagytollú egyedek az életért folytatott küzdelemben alul maradnak. Ezt hívják intraspecifikus szelekciónak. Heinroth ezt a tapasztalatot így fogalmazta meg az emberi társadalom tekintetében: „Az árguskakas evezőtollai után az intraspecifikus szelekció legbutább terméke a modern ember munkatempója.”(3)

Az önmagunkkal, valamint futószalagon termelt, folyamatosan megújuló vágyainkkal és az idővel folytatott versenyfutás szervetlen „gen-etikai”, külső és belső (genetikai és etikai) változásokat eredményez. Manapság elfogadott tény, hogy természetes környezetében az ember már sokkal kisebb eséllyel indulna az életben maradásért, mint annak idején civilizálatlan őseink. A morális és etikai változások pedig már most is hasonlatosságokat mutatnak a fent említett egérkísérlettel, melyhez katalizátorként szolgál a tradícióvesztés, a nemzeti kultúrák globális kultúrává válása révén.
Mi kell az arany élethez?
Az élhető, és társadalmi szinten is perspektivikus élet feltételeit a legkülönbözőbb ismérvek alapján állapítják meg. A leghétköznapibb megfogalmazást egy úgynevezett szükségletpiramis adja, melynek az alapját képező legalsó és legszélesebb rész az elemi szükségletek biztosítása – mint amilyen az étel, vagy a környezeti hatások (vadállatok és időjárás) elleni védekezés. E fölötti szint a biztonság, mely a megszerzett javak megőrzésére és a jövő biztosítására irányul. Ide tartozik a társadalmi biztonságérzet, és a biztonságos, meleg családi légkör. A piramis csúcsán a kulturális igények állnak, minden szellemi vonatkozással egyetemben, melyek az alant levők hiányában igény szintjén el vannak nyomva. Mindezek együttes megléte azonban boldog, megelégedett életet eredményezhet.
A boldogság és teljes élet másik meghatározása Sri Chinmoy átszellemültebb nézőpontja szerit így hangzik:
A pénz hiánya
Késlelteti világ-utazásod.

A szeretet hiánya
Késlelteti élet-utazásod.

A törekvés hiánya
Késlelteti Isten-utazásod.

De ha boldog tudsz maradni,
Pénz-magok nőnek majd benned,
Szeretet folyó folyik át rajtad,
Törekvés-hegy vár rád. (4)
Az igények és vágyak, az anyagi és lelki szükségletek kielégítése szoros összefüggésben, egymásra épülő struktúrában a boldogság együttes letéteményesei.
Felhasznált irodalom:
1. (Bálint György) in Wassermann, Jakob: Caxamalca aranya, KSZK, Budapest, 1957.
2. Kurt Vonnegut: Börleszk 21.o.
3. Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne, IKVA, Sopron, 1989.
4. Sri Chinmoy: Boldogság 64.o

Capári T. Gábor
2004/38.