Ujfalvy Károly

A székely származású Ujfalvy Károly 1842. május 18-án született Bécsben. Ahol apja, Mezőkövesdi Ujfalvy Sámuel az osztrák hadseregben huszárszázadosi rangban szolgált. Anyja Huszár Teréz bárónő. Apja nyomdokain járva már tizenkilenc évesen, mint lovas alhadnagy belépett a császári hadseregbe.


1864-ben lemondott a katonai pályáról, s Bonnba utazott, hogy beiratkozzon az ottani egyetemre. A bölcsész doktorátus letétele után Párizsban folytatta tanulmányait. 1868-ban feleségül vette Marie Bourdont, aki később követte férjét a kutatóutakra. Megkapta a francia állampolgárságot is – az érvényesüléshez mindenképpen szükség volt rá –, de magyar származását mindig büszkén emlegette. Pályája elején a magyar kultúra – földrajz, történelem, irodalom, nyelvtan – népszerűsítésén fejtett ki jelentős teljesítményt, melynek eredményeképpen 1874-ben a Francia Földrajzi Társaság tagjai közé fogadta.

Ujfalvy Károly a francia kormány megbízásából három nagy kutatóexpedícióban vett részt. Az első két útjának (1876–1877, 1880) célja Turkesztán földrajzi viszonyainak felfedezése (az útvonal: Szentpétervár, Orenburg, Orszk, Kalzalinszk, Taskent, Szamarkand és a Tien-san lejtőinél fekvő Ferganai-medence, majd onnan vissza Baskíria és Moszkva érintésével Párizsig), míg a harmadik expedíció (1881) célállomása az angol fennhatóság alatt lévő Nyugat- Himalája volt. Feleségével, az elválaszthatatlan és nélkülözhetetlen Marie-val együtt szálltak hajóra Marseille-ben Bombay felé. Onnan Delhin át Szimlába mentek. Az Indus völgyén felfelé haladva 1881 augusztusában eljutottak Iszkardóba, Baltisztán fővárosába. Ezután Ladak következett, s Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain a Drasz-folyó mellett, Purik tartományon keresztül indultak vissza Kasmírba, majd néhány hetes pihenő után Európába.

Hosszú és tapasztalatokban gazdag utazásai alatt igen sok és becses anyagot gyűjtött a földrajz mellett a nyelvészet, az antropológia, a néprajz és a régészet mezejéről is. Kutatásainak eredményeit számos könyvben és tanulmányban publikálta. Egy szemgyulladás következtében majdnem megvakult, úgyhogy idő előtt vissza kellett vonulnia a tudományos tevékenységtől. Feleségével e gyütt Firenzébe költöztek, s ott is érte a halál 1904. január 31-én. Hűséges felesége még abban az évben követte férjét a sírba.

Ujfalvy magyarországi népszerűsítője, a francia Bernard Le Calloc’h a következő okokban látja, hogy miért feledkeztek meg nemcsak személyéről, de tudományos munkásságáról és érdemeiről Magyarországon: 1. nem magyar földön született, 2. külföldön tanult, 3. francia állampolgár lett, 4. nem írt magyar nyelvű művet és 5. a francia tudományt szolgálta.

Ujfalvy Károlyt első sikeres expedíciós útja után 1878. február 9-én a francia becsületrend lovagjává avatták, Magyarországon a Ferenc-József-renddel tüntették ki. A Francia Földrajzi Társaság mellett a Magyar Tudományos Akadémia is tagjává választotta (1875). Az 1902-ben Párizsban megjelent A földrajz aranykönyve c. munka (Le Livre d’or de la géographie) Ujfalvy Károlyt a világ leghíresebb földrajzi utazói közt említi.

Ujfalvy Károly „egyéb” munkásságáról a Vasárnapi Ujság így ír: „Tudós hazánkfia jelzett földrajzi és keleti nyelvészeti tanulmányain kívül a magyar-finnugor összehasonlitó nyelvészet terén is jelentékeny munkásságot fejtett ki. Irt finn és csud nyelvtant; adott ki tanulmányt a turáni népek vándorlásáról, a finn-ugor összehasonlító nyelvészetről stb. A magyar nemzet történetét, nyelvét, irodalmát népszerüsítő dolgozatokat tett közzé a folyóiratokban és önálló művet is adott e tárgyakról. Irt magyar nyelvtant a francziák számára. 1871-ben Desbordes Valmore-ral együtt kiadott egy kötet költeményt Petőfitől és egy másik kötetet több magyar költő műveiből (1873).”

Ujfalvy Károly főbb művei: Expédition scientifique française en Russie, en Sibérie et dans le Turkestan, Paris, 1878–1880.; Voyage au Zarafchane, au Ferghanah et ŕ Kouldja, Paris, 1878.; Résultats anthropologiques d’un voyage en Asie centrale, Paris, 1880.; Les Kalmouques, Paris-Neuilly, 1883.; L’art des cuivres anciens au Cachemire et au Petit Thibet, Paris, 1883.; Le berceau des Aryas, d’apr`es des ouvrages récents, Paris, 1884.; Aus dem westlichen Himalaya, Leipzig, 1884.; Quelques observations sur les Tadjiks des montages appelés aussi Galtchas, Paris, 1887.; Les Aryens au nord et au sud de l’Hindou-Kouch, Paris, 1896.; Iconographie et anthropologie irano-indiennes I–II., Paris, 1900-1902.

Felhasznált irodalom:
Le Calloc’h, Bernard: Egy feledésbe merült magyar–francia földrajztudós: Ujfalvy Károly. In: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 1986. 9–14.
Magyar utazók lexikona. Szerk.: Balázs Dénes. Bp., 1993.
Magyar utazók, földrajzi felfedezők. Szerk.: Havasné Bede Piroska – Somogyi Sándor. Bp., 1973.
Ujfalvy-Bourdon Mária: Ujfalvy Károly utazása Páristól-Samarkandig. Bp., 1885.
Vasárnapi Ujság, 1880/51., 1886/18.

Szendrei László

2004/38.