Lélekfák

Interjú Neudl Erikával
Mi indít minket arra, hogy egy fát szeressünk, s mi indít egy fát arra, hogy szeressen minket? Szerethete egy fa? Egyáltalán, éreznek-e a fák? Miből tudjuk meg, hogy egy fa szeret-e minket? Merre hajlanak a fák és miért? Jelent-e valamit, hogy milyen fához ragaszkodunk, melyek a kedvenceink? És vajon mit jelent, ha fát rajzolunk, milyen fa képzete jelenik meg bennünk? Ölelgetett-e már fát csak úgy? S ha nem, miért? Mi visz arra valakit, hogy önálló kiállítást rendezzen a fákból? Van-e nyeresége annak, ha fákkal foglalkozunk?

Kérdések tucatjai, amelyekre izgalmasak, melegségesek a válaszok; kérdések, amelyek lényegtelennek látszanak, bár lényegesek, lényegretörőek, szenvedélyesek, és persze újabb kérdések százait vetik fel. Gyalogolni hívom az olvasót egy ösvényen a fák mentén, s ugye már sejthető, hogy nem a fákról, hanem az emberi lélekről lesz szó végig? Nem elvont képletekbe vezetjük az olvasót! Lüktető életünkről, fájdalmainkról, valóságról, sérelmeinkről, ösztöneinkről, gyökereinkről lesz szó. Vegyünk együtt egy nagy levegőt, mert hosszasan, messzire jutunk el. Fától az erdőig!

– Grafológusként és újságíróként dolgozik. Hogy került a csizma az asztalra, azaz hogy jutott el ahhoz a ponthoz, hogy kiállítást rendezzen a fákról; egyáltalán, miért vált ez ilyen fontossá? Miért volt Önre ilyen hatással a fa?
– Amikor pszichológiai tanulmányaim során találkoztam a fa-teszttel, annak bámulatos megfejtő erejével, és mindeközben megismertem a grafológiát – ugyanezzel a szisztémával fejtegetjük az írásban a személyiséget –, akkor mindez nagyon magával ragadott. Olyannyira, hogy végül is szakdolgozat született belőle. A vezető-kiválasztás és a humánerő-gazdálkodás terén nagyon sok mondanivalója van a grafológusnak a leendő vezetők számára. Egyetemi tanításaim során a hallgatókkal megcsináltuk a fa-tesztet, és hihetetlen érdeklődést mutattak! A farajztól az emberi lélek értelmezéséig jutottunk, és ez újszerű, izgalmas összefüggés volt számukra. A teszt instrukciója egyszerű, a következőkből áll: össze kell hajtani egy A/4-es, sima lapot félbe, és az így keletkezett négyoldalas kis könyvecske első, majd a belső harmadik oldalára álló formátumban egy-egy fát kell rajzolni, amelyek ne legyenek fenyőfák. Ezen kívül bármely fa lehet, sőt ha akarja a delikvens, akár kettő egyforma is. Érdekes módon az így ábrázolt fa hihetetlen informatív lesz, más rokon tesztnél – mint az emberrajz, házrajz stb. – pontosabban ábrázol számos dolgot. Ebből a kétfás tesztből több százas gyűjteményem van, izgalmas anyag, természetesen mind szinte teljesen más. Száz ember százféle fát rajzol! Ez a grafológia bizonyítéka is: száz ember százféleképpen ír, sematizálható, hasonló lehet, de azonos nem! Mindenki rajza adott életszakaszára jellemző lesz, és sokat elárul vele magáról az illető, pici jelektől a mélységekig, a stílusától a karakterjellegéig. A fa megfejtéséről később hosszabban beszélek, de elöljáróban annyit, hogy Dr. Süle Ferenc pszichiáter professzor egy kötetnyi anyagot írt, amely számomra lenyűgöző olvasmány lett. A grafológiai dolgozatom arról szólt – mai szemmel is izgalmas téma –, hogy egy pszichésen meglehetősen sérült, ámbár zseni szinten bravúros, okos, értelmes, verbálisan mindig remekelő közgazdász, de életképtelen ember írását minden szempontból elemezve egyfajta eredményre jutottam. Megállapítottam, milyen személyiség. A grafológia három területet vizsgál, alsó zónákat (hurkokat), középsőt, ahol az „o” betű van például, és a felső hurkok, ékezetek helyét. Mint elsőosztályos korunkban a négy vonal által határolt terület, vonalas füzetecskénkben. Mindez az elemzés körülbelül négyszáz szempont szerint történik, nagyon alapos mélymerülés egy grafológus számára. Kínlódás, tele ellentmondással, igazi kutató, rejtvényfejtő munka, nagy türelmet igénylő magányos társasjáték, mintegy háromszor nyolc órai munka. Ezután a szakdolgozatban az elemzett közgazdász által megrajzolt fa elemzése következett, ahol szintén három rész értelmezhető: a gyökér, a törzs és a korona. A harmadik részben a grafológiai és a fa-elemzést öszszehasonlítottam, és kerestem az összefüggést. Persze nagyon sok azonosság volt. Mindezzel csak ábrázolni akartam, mennyire hasonlít – azonos jelentéstartalmakkal – a grafológia rendszere a pszichológiához, és a grafológia gondolatmenete mennyire hasonlít a fa megfejtéséhez.

– Hogyan lett mindebből kiállítás?
– Egyik éjjel felvillant bennem, hogy ne olyanok rajzoljanak fát, akik nem tudnak rajzolni, hanem olyanokkal rajzoltatok fát, akiknek ez a dolguk, életük, tehetségük, akiknek ez a kifejezés nyelve, eszköze, akik tudnak rajzolni – vagyis művészekkel. Még akkor mintegy negyven címből raktam össze a Lélekfák szót, és ennek szépsége, összetettsége olyan lázba hozott, hogy aznap éjjel megterveztem a meghívót, a különleges részleteket, megálmodtam a helyszínt, amely később megváltozott. Első helyszín-álmom, agyam ösztönösen választott alfa pihenőhelye lett volna az állatkert növényháza. Persányi Miklós igazgató azonban meggyőzött, hogy a páratartalom és a napi háromszori locsolás kizárja a képkiállítás lehetőségét. Azonnal továbbfejlődött bennem ez a játék, s arra is gondoltam, ne egy műfaj legyen, hanem közel tíz, s ne egy művész, hanem tíz. A meghívón végül is az lett az alcím a „kiállítás” szó helyett, hogy pszichológia a művészet eszközével, amely a lehető legpontosabb meghatározás. Érdekes, ámbár egyszerű felismerés volt, hogy ugyanúgy tanítás ez a kiállítás, csak más eszközökkel. A fa szépségét, fantasztikus tudását és térszimbolika- hatását szerettem volna megmutatni művészi köntösben. Azt hiszem, számomra a pszichológia egyik legizgalmasabb területe a művészet-pszichológia, egyenrangúan a viselkedés-pszichológiával.

– Milyen más arcai vannak a fának?
– Fontos és mély szimbólum a fa, nem véletlenül alakult ki az életfa kifejezés. Már a kiállítás szervezése közben mesélte egy bonsai fával foglalkozó szakember, hogy a bonsai fát, mint életszimbólumot kísérletezték ki a buddhisták, kicsinyítették, sok évi gondozással termesztették kisebb, de élethű formátumúra, mint például egy valódi nagy tölgy. A bonsai fákról könyvnyi irodalom van, izgalmas területe a kultúrának.

– Miért éppen három részt boncolgat a grafológia, és mi ezek jelentése?
– Kerítsük kissé korábbról a választ! Amikor foglalkozni kezdtem a pszichológia és a grafológia révén a fa ábrázolásával és a fa-teszttel, akkor értettem meg, hogy így nemcsak a lélekről alkothatunk képet. Mindez önismeretre, mások megismerésére is jó, jelenleg pedig az íráselemzés kontrolljára használom, ha nagyon fontos és súlyos dolgokban kérnek segítséget. Leginkább a pályaorientációban, pályaválasztás tanácstalanságában tudom használni. Ekkor az illetőt grafológiailag és a fa-teszt alapján is elemzem, és a kétféle módszerrel elkészített szakvélemény – amely nem egyszer akár tíz oldalas is lehet – sokkal megbízhatóbb.
A térszimbolika kifejezéstől senki ne ijedjen meg. Nagyon egyszerű dologról van szó. Már kisgyermekkorban mélyen rögzülnek a szóképek és szimbólumok. A beszéd kialakulásakor azonban nemcsak szavakat tanulunk, hanem tudat alatt és tudatosan ezeket el is helyezzük irányban valahová: fel, le, balra, jobbra. A terek szimbólumként élnek bennünk, és máris a lényegnél vagyunk! Amit leírtunk a papírra, balra, az a múlt, amit le fogunk írni jobbra, az a jövő ( Az emberiség nagy része balról jobbra ír.). Az UFO-khoz, szellemhez mindenki fölfelé néz, imádkozik, esdekel vagy fél, és a temetés mindannyiunknál a föld alatti, lenti, mély, sötét világhoz kötődik. Elmész a pokolba! – hallják esetleg a gyerekek, ami a „lent” képzetét kelti, és a „fent”-hez kapcsolódik a szellemi szféra, mindaz, ami a vágyakkal kapcsolatos; a tisztelet kifejezéséhez tartozik az, hogy valakire felnézünk. Nyelvünk nagyon közel visz a térszimbolikához: lenézem, felnézek rá, magasan hordja az orrát, tudat alatti, felemelő érzés, lesújtó hír. A grafológia ezt a lelki térérzetet tanulta meg használni, csoportosítani, és rájött, hogy öntudatlan írásmozgásunk önmagába rejti ennek üzeneteit. Ha tehát valakinek az alsó zónában vannak görcsei, szálkái, kampói, negatív eltérései, akkor ott valami gond van. Gyakorlatomban a jövőtől való félelem tükröződését több száz grafológiai és pszichológiai analízis igazolta. Vizsgáltam több bűnöző írását is az ítélethirdetés előtt. Az ó és a betűik be voltak horpadva jobb oldalt. Érdekes, mindig csak jobb oldalon.
Mindeközben a fa ábrázolásában, az írásban és az érzeteinkben középre kerülnek a hétköznapi dolgok és tennivalók, a gyakorlat. Itt van szerepe a szeretetnek, szívnek, gyakorlatias készségnek. Ez felel meg a fa törzsének. Amikor fát elemezgetünk, vizsgálgatunk, akkor a fa törzsén talált varratok, karcok, odúk, sérülések mind lelki sérülések, konfliktusok, kudarcok jelei.
Csak érdekességként említem, hogy Süle professzor leír egy olyan hányadost, amellyel a fa törzsén levő sérülés helye szerint kiszámítható, mely életkorban érte a trauma a rajzolót. Egy alkalommal egy fiúnak 4-5 éves kora körül feltételeztem egy traumát, s döbbenten mesélte, hogy négyéves korában egy évre szanatóriumba került és a hospitalizációs félelem nagyon megviselte. Vészesen hiányoztak a szülei, habár szerették és látogatták. Ilyen esetben az észérvek nem mindig kielégítőek.

– Mi rejti a szellemi területet, tudást, okosságot?
– A fa koronája és az írás felső zónája a szellemi élet, szellemi irányultság, tudás, tudomány, vallás, kíváncsiság, fantázia – csak párat kiragadva a korona jelentéseiből.
A lapon ott lehet az érdeklődés szellemi szomjúságának olyan formája is, amikor a fa koronája nem fér rá a lapra. Valahol fölfelé és oldalt folytatódik még a képzelet szerint, gondolatban a fa, ami azt üzeni nekünk: több lehetőséget akarok, mint amennyi megadatott. Míg más ember által az ugyanakkora felületre rajzolt pici, gátlásos fa a lap jobb felső sarkán, gyökértelenül, esetleg megdőlve egy élhetetlen, kis igényű, instabil ember lelkét vetíti ki. S hogy a megrajzolt fa értelmezésénél mi számít? Minden! Az első benyomás és minden részlet is!
Könnyű ezt megérteni, ha a fára úgy gondolunk, mint egy emberre. Két lábon állunk a földön, egyenes a törzsünk, gerincünk, vagy ferde – hiszen van gerinctelen ember is. Felül a szellem, az agy, a kontroll. A fa állhat stabilan, instabilan, ábrázolható törékenynek. Lehet maszatos, elegáns, grafikusi minőségű, stilizált, nyalóka formájú, zárt, nyitott, és még több ezer variáció létezik. Noha a fa gyökereit többnyire nem látjuk, érdekes módon az emberek 80 százaléka lerajzolja. Önmagunk biztonságérzetét vagy épp bizonytalanságát vetítjük ki a rajzban, láthatóvá válik ez a fa stabilitásában, gyökérábrázolásában.
Minden grafikai megnyilatkozásunk rólunk szól, éppen úgy, mint ahogy minden szavunk, színünk, a piszkos cipő, az ápolt köröm, szókészletünk, gesztikulációnk is.

– Fontos-e, hogy milyen típusú fát választ a lelkünk, amelyet lerajzol?
– Igen. Külön jelentése van minden egyes fának, a fűzfának (érzelmi életén megközelíthető egyén), a tölgynek, pálmának, jegenyének (a hegyes korona fallikus szimbólum, törekvő szimbólum lehet), mást jelentenek a nyitott és zárt koronák. Mindezen részletarzenál felvonultatható a levelek sokaságán; fontos, hogy van-e gyümölcs vagy mókus a fán, lóg-e rajta hinta, vagy egy balta áll ki belőle. Az emberek fantáziája elképesztő!
Külön jelentőséggel bírnak a fantáziafák, amelyek olyanok, mint amikor valaki szeret különcül öltözködni, és ezt el is vállalja. Van fantáziája és energiája ahhoz, hogy ennek kivitelezésére és viselésére erőt fordítson. Némely fa rémes, rémséges, ordító szörny, karjai segélyért kiáltanak, vér csöpög belőle, és hullanak a levelei. Egy esetben a kért fa egy egyetemista fiú ceruzája alatt fel lett hasogatva és takaros kupacban állt. Én ezt humornak és elég eredeti fordulatnak vettem, bár elvileg nem a feladatot oldotta meg. Feltalálói irány a személyiségben, ugyanazt más útvonalon valósítja meg!
Aztán vannak halott fák, siralmasak, tüskések, szárazak, hegyesek. Dőlnek balra, jobbra, és némelyik árnyékot vet a jövő oldala felé a térszimbolikában. A fák nyomorultak, felszabadultak, és halálosan kecsesek – kit mi ér, ki mit élt meg. Semmi sem véletlen? A sokszor átszőtt közmondás újabb köntöst ölthet: mutasd meg fádat, megmondom, ki vagy!
Nagyon fontos szempont azonban az íráselemzésben és a fa értékelésében is, hogy az alanyok nem a valóságot, hanem saját szubjektív érzésüket pecsételik a lapra. Mert a rajz által öntudatlanul kivetítjük az életről alkotott felfogásunkat, leginkább azonban azt, ahogyan érzünk. Valakinek száz házassággal összevetve lehet igen jó a házassága, bár ő elégedetlen, nem érzi jól magát, s ezt „üzeni bele” a kézírásába, fájába. A kézírás üzenete és a valóság akkor lehet azonos, ha valakinek jó az önismerete, az önértékelése és a realitásérzéke, tehát a belső megélt érzés és a valóság közelít egymáshoz.

– Valódi élő fák is körülvesznek minket. Hatnak ránk? Hatunk rájuk?
– Hogyne! Tanulhatunk is a fáktól. Van egy kétméteres fikusz benjamin fám a nappalimban, amelyet gondoztam, locsoltam, tápoztam, mégis hullatni kezdte a leveleit. Úgy látszott, hamarosan elpusztul. Néhány hónap után elvesztettem a türelmemet, gondoltam, a fene eszi, ennyi. S miután békén hagytam, új hajtások, ágak, levelecskék jelentek meg. Nekem ez az embernyi növény azt üzente: terhemre van a túlzott gondoskodás, sok vagy. Sokáig álldogáltam mellette döbbenten, mert üzent nekem. És én megértettem.
A növényekkel és a fákkal való foglalkozás visszahat ránk, és formálja szemléletünket. Korábban ezt a megállapítást talán túlzottnak tartottam volna. Ma viszont meggyőződésem, mert megtörtént velem. Rengeteg kísérlet szól arról, hogy valamiképpen a növények is éreznek. Például, ha olyan ember lép be a növényházba, aki korábban leszaggatta a leveleket, akkor – műszerekkel kimutathatóan – összerezzenek a növények. Kísérletek szerint, ha ollóval közelítünk egy növényhez, akkor ezt megérzi. Biztos a belőlünk áradó sugárzás, erő, aura, életerő, ki tudja mi hatására.

– Milyen más aspektusból közelíthetjük meg a fákat?
– Köztudott, hogy a fa gyökere közel akkora térfogatú a föld alatt, mint a koronája a látható térben, s néha óriás fáknál szinte lehetetlen ezt elképzelni. Érdekes reciprok, hogy amennyiben a fa koronáját fejlesztjük – átvitt értelemben tehát tudásunkat képezzük, több tudásra, információra teszünk szert –, ösztönösen is jobban működünk, tehát a dolgok sok mindenben odavissza is hatnak egymásra. Fordítva is igazolva érzem eddigi életem tapasztalatait. Ha fejlesztjük intuíciónkat, hagyjuk jobban élni ösztöneinket, ha megérzéseinkre figyelünk, jó úton haladunk. Ha még inkább hallgatunk a belső hangra, ha szeretjük és tiszteljük előérzeteinket, akkor valódi, magasabb rendű tudásra, tapasztalatra, valódi tudásszintre, konkrét információkra teszünk szert, mindemellett kevesebb kudarc ér minket. És ez nem kevés nyereség!
Lejegyezte:
Péczeliné Hoffmann Erzsébet
2003/36/72.

Neudl Erika (1959) tíz éve önálló szellemi szabadfoglalkozásúként él. Az emberi motivációk érdeklik, pszichológiai, esztétikai témákban újságíró, grafológus, és több egyetemen tíz éve tanít grafológiát, amelynek pszichológia az alapja. Verseket ír, könyveket publikál, kiállításokat szervez (saját akvarell-kiállítása volt Színöröm címmel). Tanácsadóként működik vezető- és munkatárs-kiválasztás, pályaorientáció, lojalitásvizsgálat, párválasztás és hazugságvizsgálat területén.
(tel/fax: 27/346-255 , 70/248-3886 )

Érdekességként hadd álljon itt a meghívó rendhagyó szövege, amely szokásossal ellentétben kérdésekkel invitálta a közönséget és kis tudományt, információt csempészett a kiállítás tartalma mögé.
„Lélekfák”
Tudtad, hogy a fa fontos pszichológiai szimbólum?
Tudtad, hogy a fa hasonlít az emberre: gyökér – láb, törzs – test, korona – szellem?
Tudtad, hogy a fa hasonlít az írásra: gyökér – alsó hurkok, törzs – középső zóna, korona – felső hurkok, ékezetek?
Tudtad, hogy 100 ember 100 féle fát rajzol?
Tudtad, hogy egy általad kézzel rajzolt fából 100 oldalon keresztül elemezhetnénk Téged?
Tudtad, hogy az általad rajzolt fában benne vannak örömeid, sérelmeid, sérüléseid, vágyaid, kreativitásod, irányultságod, szexusod, zárkózottságod, nyitottságod?
Tudtad, hogy kiállításunkon 1 több 1000 forintot érő Bonsai fát sorsolunk ki, s akár Te is nyerheted, ha eljössz?
Tudtad, hogy a fa megjelenítése 10 művésznek nagy kihívás volt?
Vajon tudtad, hogy ma egy különös-misztikus kiállításra tartasz majd meghívót a kezedben?

2003/36.