A gyűlölet antipólusa – A szeretet breviáriuma

Mondhatnánk, Karácsony táján aktuális téma a szeretet. Rengetegen foglalkoztak ezzel a sajátságos jelenséggel, sokan beszélnek róla, de kevesebben gyakorolják. Sokan visszaélnek vele, s emiatt elcsépeltté is vált a fogalom.

Mégis nap, mint nap, teljes természetességgel használjuk a szót: szeretet. Ám amikor életünk alapfogalmait kell definiálnunk, gyakran zavarba jövünk. Élet, halál, idő, tér, szeretet … nehezen megfogható, mégis létszükségletet jelentő fogalmak.

Egyszer egy társaságban azért gyűltünk össze, hogy a szeretetről gondolkodjunk. Mindenki elmondta, mi jut eszébe erről a szóról, szeretet. Hadd idézzem fel ennek az értékgyűjtésnek néhány tanulságát!

A szeretet sokak számára csak szép szó, mások szerint érzés, amit túlbonyolítanak. A szeretet ritka, nem általános, legalább is a gyakorlatban nem az. A szeretet gondoskodás, gyöngédség, szolgálat, figyelem, örökös odafordulás, ami együtt jár a feltétel nélküli elfogadással és alázattal. A szeretet önzetlen, a szeretet önátadás, ha a másik fél hagyja, akkor folytonos adás. A szeretet nem „áldozat”, nem „lemondás” a szó negatív értelmében, hanem a szeretet mindig jó, akkor is, amikor lemondás, akkor is, amikor áldozat, mert ez a tettekben megnyilvánuló cselekvő odaadás. A szeretet a gyűlölet ellenpólusa. A szeretet nem szentimentális, mert ekkor az érzékek befolyásolják az ember mentalitását. A szentimentális nélkülözi a mély meggyőződét, ezért jobb, ha bizonyosság előzi meg az emóciókat.

A szeretet szabadság – mondták ketten is. Talán azzal rímel ez, hogy az igazi szeretetben, annak legtisztább síkján már nincsenek szabályok? Vagy tán a Pál apostoli gondolattal, miszerint a szeretet elengedő, szelíd, nem követel? Mily széles a szakadék a szabad szerelem és a szeretet szabadsága között! Mily ordító a különbség a szeretet hatalma és a hatalom szeretete között!

A félelem nélküli szeretet a félelem legyőzésének nagyon erős fegyvere, az isteni szeretet pedig az aggódás ellenszere. Létezés, tudás, boldogság – ez a mindenség nagy titka, amit ha eltakar a káprázat, a kisemmizett ember számára marad csupán az elmúlás, az ostobaság és a gyötrelem.

A szeretet önmagáért való, nem birtokló – tette hozzá más. Ez is szabadság. A szeretet gyakorlásában az első fokozat a szexus: a személyes gyönyör, kielégülés keresése, a „szeretlek téged, mert nekem jó” elve. Ez az emberi önzés szintje, amikor valójában nem érdekel a másik fél, csak a személyes beteljesülésem, amihez a másik csak eszköz, akár fölcserélhető eszköz. Ez természetesen nem csupán a hús-vér test élvezetében nyilvánul meg, hanem mások bármiféle kihasználásának vágyában, gyakorlatában is.

A második fokozat az erosz, a másik fél boldogságának előmozdítása „szeretlek téged, mert neked jó”. Ez a manapság oly népszerű „örömszerzés”, ami kétség kívül az önzetlenségnek egy bizonyos foka, de még mindig nagyon testi, és ezért behatárolt. Az emberi szint mindig korlátozott, feltételes, függő, mondhatnánk terhes és nyomorult.

A harmadik fokozat a filia, az emberbaráti szeretet, a „szeretlek téged, mert létezel” nagyszerű gyakorlata. E fokozat még mindig emberi, de talán megvalósul benne az egyén olyan fokú függetlensége az önzéstől, ami fölvértez a szenvedések ellen. Ez talán már nevezhető egyetemes emberség-szeretetnek, s bízom benne, nem azonos a sokak által emlegetett „én mindenkit egyformán szeretek” teljesíthetetlen, szirupos és hamis szólamával. Ez a szeretet-szint talán a nagyon jó embereknek a sajátja, akik mellett olyan megnyugtató pusztán ott lenni, akikből sugárzik a megértés és az elfogadás, ami egyben a hibák felülbírálásának képességével is együtt jár.

A negyedik fokozat pedig – csak félve merem kimondani – az agape, az isteni szeretet, a „szeretlek, a szeretet kedvéért” himnikus magaslata. A szeretet talán ebben a negyedik fokozatban sem válik személytelenné, hanem inkább egyetemessé, ami persze igen magas szint, ritka áldás. Ezen a szinten valószínűleg már nincs sem kérdés, sem konfliktus. Abszolút önzetlenséget feltételez, s bármit tegyen is az ember, azt a szeretetgyakorlás kedvéért cselekszi. A legtöbb ember azért szeret, mert hiánya van, egy tiszta szent azonban azért, mert többlete, fölöslege van.

Sokan mondják, Isten a szeretet, kelet bölcsei azonban hozzáteszik, a szeretet az Istené, a szeretet isteni energia. Az igazi hit a szeretet útján elsajátított bizonyosság. Az isteni szintű szeretet magas fokú eksztázis, csupaszív érzelemvilág, melynek fókuszában a hívő találkozik imádott Istenével. Michelangelo szerint „az Isten nem a szeretetben, hanem a szeretőben lakozik, a szeretett lény csupán az isteni lelkesültség eszköze.” Ez egybecseng India titkos szeretet-filozófiájával, mely szerint az imádott Isten oly elevenen él a hívőben, hogy pusztán neve, vagy valamely vele kapcsolatos látvány heves érzelmi reakciókat vált ki. Az isteni szeretet passzív oldala a teljes önátadás – én a tiéd -, míg aktív oldala a szeretetteljes kisajátítás – és te az enyém – érzése. Ez a bhakti-jógának, az áhítat útjának egyik misztériuma. Az istenszeretet (bhakti) nem más, mint szépség és szeretet, márpedig a mindenkit vonzó szépség az Isten végső aspektusa, az abszolút szeretet pedig a Legfelsőbb megszemélyesült gyönyör-energiája – a kettő elválaszthatatlan egymástól. A bhakti vallásának szeretet-filozófiája pedig kimondja, hogy csak a szeretet szül szeretetet, és a szeretet csak szeretetet szül.

Mondják, a szeretet nem érzés, hanem állapot. Hadd tegyem hozzá, tudatállapot; vagyis a szeretet világszemlélet kérdése. Az érzések jönnek-mennek, a világszemlélet azonban marad, legföljebb gyarapszik, gazdagabbá válik, de sohasem enyészik.

A szeretet személyes, személyhez kötődő, mint a gyermeki szeretet, a szülői szeretet, az emberszeretet és az istenszeretet. Érzelmi ajándék ez, lelki adomány mások iránt. A szeretet türelem, az elfogadás bölcsessége. A szeretet az a kapcsolat, ami összetartja az embereket egy lelki viszonyban. A szeretet lelki dolog, felfoghatatlan és nem evilági. A szeretet felelősségteljes rajongás, ami kapcsolatok útján terjed. A szeretet örömteli, de fájdalmas is. A legnagyobb boldogság és a legnagyobb gyötrelem forrása. A szeretet ragaszkodás, a szeretet fontos.
Gondolatok a szeretetről
„Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz, vagy pengő czimbalom.
És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal,
Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem fogy; de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.
Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.”
(Pál apostol Első levél a Korinthusbéliekhez 13. A szeretet dicsőítése)

„A szeretetnek van egy sajátságos vonása: a kisebb irányítja a nagyobbat. Ezt egy bizonyos hajlam teszi ezt lehetővé, amit úgy hívnak, szeretet. Amikor a kisfiú megfogja az apja ujját, és az egyik irányba húzza, az apja megy vele. Az apa természetesen erősebb, hozzá képest a fiúcska ereje elenyésző, apját mégis legyőzi a gyöngédség ereje. Gyöngédség és szeretet van ott, ahol a kisebb irányítja a nagyobbat. Milyen csodálatos a gyöngédség és szeretet hatalma! Az Abszolútat legyőzi a saját energiája.”
(B.R. Srídhar szvámí: Kövesd az Angyalokat!)

„Ne habozz teljes szíveddel szeretni. Talán félsz attól a fájdalomtól, amit az odaadó szeretet okozhat. Amikor azok, akiket mélyen szeretsz, elutasítanak, elhagynak téged vagy meghalnak, szíved megszakad. Ez azonban ne tartson vissza attól, hogy tiszta szívvel szeress. A mélyről jövő szeretetből származó fájdalom hatására ez az érzés még jobban kivirágzik benned. Az ekéhez hasonlatos ez, mely fölszántja a földet, hogy a mag gyökeret ereszthessen, és erős növénnyé fejlődhessen. Minden alkalommal, amikor átéled a visszautasítás, a távollét vagy a halál okozta fájdalmat, választás elé kerülsz. Megkeseredhetsz, és dönthetsz úgy, hogy nem szeretsz többé, vagy pedig viselheted a fájdalmadat emelt fővel, lehetővé téve ezzel, hogy a föld, amin állsz, gazdagodjék, és termékenyebb talaja legyen az új magoknak.

Minél jobban szeretsz és engeded magadnak a szenvedést e miatt a szeretet miatt, szíved annál szélesebbre tárul, és mélyebben érez. Amikor szereteted valóban odaadó és befogadó, akkor akiket szeretsz, nem hagyják el szíved még akkor sem, amikor távoznak. Részeddé válnak s így lassanként egy belső közösség formálódik benned.

Akiket valóban szeretsz, részeddé válnak. Minél tovább élsz, annál több szeretni való emberrel találkozol, akik azután belső közösségedhez fognak tartozni. Minél nagyobb lesz ez a belső közösség, annál könnyebben fogod felismerni saját testvéreidet a számodra eddig ismeretlen idegenekben. Akik benned élnek, rá fognak ismerni a környezetedben élőkre. Minél népesebb a közösség a szívedben, annál kiterjedtebb a körülötted lévő közösség. Így a visszautasítás, a távollét és a halál fájdalma gyümölcsöt is hozhat. Ha mélyen szeretsz, szíved valóban egyre többször szakad meg, azonban nagy örömödet leled majd a bőséges termésben, amit ad.”
(Henry J.M. Nouwen: A szeretet belső hangja)

„A papok és papnők így beszéltek hozzá:
– Ne válasszanak el tőlünk most a tenger hullámai, ne váljanak az évek, melyeket közöttünk töltöttél, puszta emlékké.
Szellemként jártál köztünk és árnyékod fény volt az arcunkon.
Nagyon szerettünk téged. De szeretetünk nem szólalt meg, és fátyol takarta azt.
De most hangosan kiált hozzád, és leplezetlenül áll előtted.
Hiszen mindig is így volt ez, a szeretet nem ismeri föl önnön mélységét, míg az elválás órája el nem következik.”
(Kahlil Gibran: A próféta)

„Áldott az a szolga, aki távol lévő testvérét úgy szereti és tiszteli, mintha a közelében élne, s nem mond róla semmit a háta mögött, amit a szemébe is jó szívvel ne tudna mondani.”
(Szent Ferenc az igaz szeretetről)

„Leó testvér, Ferenc testvéred üdvöt és békét kíván. Úgy beszélek hozzád, fiam, mint az édesanya; mert mindazt, amit az úton beszéltünk, röviden egy szóba és tanácsba foglalhatom össze, és ha újból hozzám kellene fordulnod tanácsért, akkor is csak azt tanácsolhatnám: Ha az Úristen tetszésének keresésében s az ő nyomdokának és szegénységének követésében bármilyen út célravezetőbbnek látszik előtted, az Úristen áldásával és az én engedelmemmel válaszd azt. És ha a lelked békéjéért, vagy más vigasztalásért szükségét éreznéd, hogy megint hozzám jöjj, csak jöjj, Leóm.”
(Assisi Szent Ferenc levele Leó testvérhez)

„Az ellenségeskedést nem ellenségeskedéssel szüntetjük meg, hanem békével.”
(Buddha)

„Az én imám, Hozzád, Uram, vágj, csak vágj
szívembe, ott, ahol nyomorúságos gyöngeségeim gyökere van.
Adj erőt, hogy örömöt és bánatot könnyen viseljek el.
Adj erőt, hogy szeretetem gyümölcsöző legyen a Te szolgálatodban.
Adj erőt, hogy soha meg ne tagadjam a szegényt és ne hajtsak térdet a féktelen hatalom előtt
Adj erőt, hogy lelkemet magasan a napi apró-cseprő gondok fölé emeljem.
S adj erőt, hogy erőmet szeretettel alárendeljem akaratodnak.”
(Rabindranath Tagore: Áldozati Ének)

„A hivatott létének értelme: hatni harc nélkül.”
(Lao-ce)

„A szeretet negyedik módja az, hogy valaki csak Isten kedvéért és Istenben szeret, nem pedig azért, hogy a szeretett lény tanításából haszna legyen, sem pedig azért, hogy az ő révén valamit is elérjen.”
(Al-Ghazali: Az önzetlen szeretet)

„A jótevőkben általában melegebb hajlandóság él védenceik iránt, mint azokban jótevőikkel kapcsolatban.”
(Arisztotelész: Nikomachosi etika)

„Arra hivatkozhatik valaki, hogy nem képes böjtölni; de mondhatja-e igaz lélekkel, hogy nincs módjában szeretni az Istent? Olyan is akadhat, aki azt állítja, nem tud szüzességben élni, vagy nem tudja eladni minden vagyonát, hogy az árát a szegényeknek adja; de vajon mondhatja-e, hogy nem tudja szeretni ellenségeit? Egy a szükséges: ki-ki nézzen a saját szívébe; mert nem kell messzire keresgélnünk, ha meg akarjuk lelni, mit kíván tőlünk az Isten.”
(Szent Jeromos)

„Ha csak egyetlen lényt bensőségesen szeretsz, a többit is szeretetre méltónak fogod találni.”
(Goethe)

„Ma a legnagyobb bűn az emberek elvont szeretete, a személytelen szeretet azok iránt, akik valahol a távolban vannak… Olyan könnyű azokat az embereket szeretni, akiket nem ismerünk, akikkel sohasem találkozunk. Hisz akkor nincs szükségünk áldozathozatalra, s emellett oly elégedettek vagyunk önmagunkkal! Így csaljuk meg a lelkiismeretet. Nem, azt a felebarátodat szeresd, akivel együtt élsz, s aki a terhedre van.”

(Lev Tolsztoj)
Erdei Levente
2003/35.