Visnu tíz alászállása – Rámacsandra

Rávana tíz feje áldozatod, föl az égre,
csillagok őrei örök örömére,
Ráma királyfi, te szörny-ledöfő,
egek ura, üdv, Hari, üdv!
(Dzsajadéva: A tíz avatár éneke Weöres Sándor fordítása)

Dasaratha legidősebb fia, a nap nemzetségben, a Tréta-korszakban jelent meg Parasuráma kortársaként. Atyja azért áldozott Visnunak, hogy a fiaként megjelenjen s megvédje a bráhmanák kultúráját a démonoktól. Így született meg Kósala fővárosában, a mai napig egyik legszentebb hindu városnak tekintett Ajódhjában Rámacsandra, az eszményi uralkodó és három testvére, Laksman, Satrughna és Bharata. Három testvére a hagyomány szerint Mahávisnu fegyvereit személyesítik meg.

Az ifjú és hősies Ráma megvédelmezte a gonosztól Visvámitra bölcs áldozatát, majd elnyerte a gyönyörű Szítá hercegnő kezét. A trónörökös azonban fondorlat miatt kénytelen volt elhagyni a szülői házat, s tizennégy esztendőre erdei száműzetésbe vonult feleségével, Szítával és öccsével, Laksmannal. A Srí Lanká szigetén uralkodó démonkirály, a bráhmanák nagy ellensége, Rávana elrabolta Szítát. Hitvesét keresve Ráma fegyvertársakat szerzett, például Hanumánt, a majomharcost, aki feltétlen híve lett. Egyszer megkérdezték, ki lakik Hanumán szívében, aki feltépte mellkasát, s szívében ott tündöklött Szítá és Ráma képe. Ráma harcostársaival páratlan technikai vívmányként hidat vert az óceánra egészen Lanká szigetéig. A majmok segítségével szabadították ki Rávana fogságából Szítát, aki hűséggel őrizte ártatlanságát, hiszen Rávanát a félistenek feleségei azzal az átokkal sújtották, miszerint azonnal el kell pusztulnia, ha olyan nőt akar magáévá tenni, aki nem kívánja azt.

Hamarosan a száműzetés ideje is lejárt, s Ráma visszatérhetett fővárosába, Ajódhjába, ahol boldog uralkodóként kormányozta alattvalóit. Az emberek azonban kételkedtek Szítá tisztaságában, mivel évekig egy idegen férfi házában élt. Így Ráma – bár bizonyos volt hitvese ártatlanságában – kénytelen volt elűzni a városból, annak ellenére, hogy hitvese előrehaladott áldott állapotban volt. Szítá a bölcs Válmiki erdei remetelakában kapott oltalmat, s hamarosan ikerfiaknak adott életet, megszületett Lava és Kusa. Válmiki az első költőfejedelem Indiában, a Szítá és Ráma történetét elbeszélő Rámájana eposz szerzője, amit az ifjak betéve tudtak. Tizenkét év telt el, ám a hős ifjak mit sem sejtettek származásukról. Egyszer legyőzték apjuk seregét, majd Ráma anyjukkal együtt visszafogadta őket. Ekkor került sor arra az áldozatra, ahol Szítának ismételten bizonyítania kellett volna tisztaságát, ez azonban annyira elszomorította, hogy nyomban beléhalt a fájdalomba, s az anyaföld magába fogadta testét. Szítá neve a tisztaság és a hűség szimbólumává vált. Az ifjak ezen az áldozaton zengték el először nyilvánosan a szüleikről szóló eposzt.

Ráma az eszményi király, és az eszményi egynejű férj megtestesítője, az emberi erkölcs példás védelmezője. Legendás uralkodása – vagy az általa megfogalmazott emberbarát alkotmány – tizenegyezer esztendeig tartott, de királyságát máig sokan várják vissza Indiában.

Kungl Janka Visákhá

2003/35.