Visnu tíz alászállása – Balarám

Tej-szinü testeden, ég fia, fekete a vásznad,
mint Jamuná vize, hogyha megárad;
fegyverül ekevasat cipelő,
egek ura, üdv, Hari, üdv!
(Dzsajadéva: A tíz avatár éneke, Weöres Sándor fordítása)

Balarám a Jadu-nemzetségeben Krsna bátyjaként ismeretes. A néki szentelt templomokban kedvesen csak bátyus-nak (daudzsí) szólítják. Ontológiai szempontból Krsna elsődleges kiterjedése, aki a világegyetem végtelen kígyója, Anantasésa formájában milliónyi csuklyáján tartja pályájukon az univerzum bolygóit. Anyagi szinten Ananta energiáját a gravitációs erőként ismerik.

Balarám Krsnához hasonlóan a börtönben sínylődő Vaszudév és Dévakí gyermekeként fogant, ám Kamsza király gyilkos szándéka elől misztikus módon menekült meg. Foganó anyja mintha elvetélt volna, ám a magzatot Vaszudév másik felesége, Róhiní kihordta. Róhiní a vérengző királytól biztos távolban, Vrndávanban nevelhette gyermekét. Később került ide Krsna is, Balarám öccse. A nagyerejű Balarám hamarosan a pásztorfiúk vezére lett, és Krsna játékaiban segédkezett. Gyermekkoruk legjelentősebb eseményei a gonosz démonok legyőzése, valamint híveik közt az idilli szeretetviszony megélése volt.

Egy alkalommal Balarám a pásztorlánykákkal a Jamuná folyóban szeretett volna fürdőzni. Közelebb hívta a folyót, de a Jamuná ellenszegült. Balarám ekkor ekéjével fel akarta szántani a folyó partját, s új mederbe terelni a Jamunát. Az ekevágás nyomán azóta oszlik sok ágra a szent folyam.

Balarámnak két fegyvere a buzogány és az eke, ezért Haladharának is szólítják (hala – eke; dhara – tartó). Az ekében egyesek a kereszt egyetemes szimbólumának indiai megfelelőjét vélik felfedezni. A buzogányviadal oktatójaként a Pándavákat s a Kurukat egyaránt tanította.

Balarám elhagyta gyermekévei színterét, s előbb Mathurába indult, ahol Krsnával véget vetett a gonosz Kamsza uralmának. Kiterjesztették birodalmukat, majd Gudzsarátban, közösen alapították meg székvárosukat, Dvárakát. Hitvese Révati, akit atyja, Raivata Brahmá tanácsára adott Balarámhoz.

Balarám békepárti volt, s mivel egyaránt kedvelte a szembenálló feleket, nem vett részt a kuruksétrai csatában. Inkább zarándokútra indult, fölkeresve India összes szent helyét. A nevezetes Naimisa-erdőbe is eljutott, ahol a bölcsek ezeréves áldozattal adóztak a világ üdvéért. A győztes csata után évtizedekig Dvárakában uralkodtak, majd a nemzetség pusztulása után mindketten visszavonultak a földi világból.

Az öröklét – tudat – boldogság (szat-csit-ánanda) hármas minősége azonosítható az isteni személyekkel kapcsolatban is. Az öröklét nem más, mint a Legfelsőbb produktív energiája, aminek megszemélyesítője Balarám. A tudat képviselője Krsna, míg a boldogság a lelki gyönyör-extázis, ami Rádhában testesül meg, őt az Úr kreatív erejének tartják.

Balarám testszíne világos, és kék színű ruhában ábrázolják. Ezért az imádat kellékeit is kék anyaggal szokták letakarni, hiszen minden szakrális eszköz a produktív energiát képviselő Balarám kiterjedésének számít.

Balarám az eredeti lelki tanítómester, az isteni tanító és oltalmazó funkció egyetemes megtestesítője. Balarám képviselője, a guru segíti növendékét a lelki fejlődésben. Balarám neve utal mérhetetlen erejére (bala), amely a lelki élet gyakorlásához a hívő ember számára is nélkülözhetetlen, valamint a boldogságra (ramana), ami a lelki gyakorlatok természetes velejárója.

Balarámot nem csupán az isteni erők megtestesüléseként ismerik, hanem a vallásosság és a bráhmanák kultúrájának védelmezőjét is látják benne.

Préma-latá

2003/36.