Bhakti-szútrák
A Nárada-féle Bhakti-szútrák viszont önmagukban is megállják a helyüket. Egyszerű nyelvezet és nyílt kifejezésmód ennek a gyűjteménynek az érdeme. Az itt kifejtett gondolatok nem elméleti következtetés szüleményei, hanem a Nárada által átélt lelki élmények összegzése. Nárada misztikus képességekkel megáldott bölcs a védikus korban, aki a szentek társaságában és szolgálatában kapott ösztönzést a tökéletesedésre. Éppen ezért a Nárada-féle Bhakti-szútrák érdekes információforrást jelentenek a bhakti filozófia eredeti forrásai iránt érdeklődőknek, de az önmegvalósítás útját járó lelki embernek is hasznos kézikönyve.
1. Most hát beszéljünk az odaadás vallásáról!
2. Az odaadás igaz természete a legmagasztosabb istenszeretet.
3. Ez az odaadás nektárédes ambrózia.
4. Ezt elnyerve az ember tökéletességet ér el, halhatatlanná válik és teljesen elégedett lesz.
5. Ezt elnyerve az ember nem vágyakozik semmire, nem bánkódik és nem gyűlöl, nem ujjong, s a saját érdekében nem tesz semmiféle erőfeszítést.
6. Ezt megismerve az ember megmámorosodik Istentől, és semmi egyébbel nem törődve az önvalóból meríti örömét.
7. Az istenszeretet nem kéjsóvár, hanem egyfajta önfegyelem.
8. A vágyaktól való elállás nem más, mint a világi s a szent kötelességek Istennek szentelése.
9. Az önfegyelem igaz valója a Legfelsőbb iránti szüntelen odaadás s a tartózkodás mindattól, ami ezt hátráltatná.
10. Az állhatatos odaadás a teljes meghódolás s a kizárólagos oltalomkeresés Istennél.
11. Az odaadást hátráltató dolgoktól való tartózkodás olyan világi és transzcendentális cselekvést jelent, ami az Úr kedve szerint való.
12. Amíg az ember tiszta szívében nem sarjad ki a töretlen hit, a szent írások szabályai a követendők.
13. Máskülönben bukás fenyeget.
14. A társadalmi szokásokat, a világi életet is következetes összhangba kell hozni az írások tanácsaival: mert a testet épségben kell tartani, hogy alkalmas legyen az Úr szolgálatára. A létfenntartás végett a törekvő jelölt fogyasszon megszentelt ételt, viseljen egyszerű és tiszta holmit, tisztálkodjon és pihenjen kellőképp.
15. Most pedig vegyük sorra, miként csoportosítják a különböző iskolák az odaadás fajtáit!
16. Parásara fia, Vjásza szerint a bhakti nem más, mint az Úr tetteinek megismerése és magasztalása, valamint Isten odaadó imádása mindennek a legjavával.
17. Garga rsi a fő hangsúlyt az Úr kedvteléseinek megismerésére, zengésére helyezi.
18. Sándilja rsi szerint az istenszeretet valódi jellemzője az, amikor az írásokban megszabott rítusok felszítják a makulátlan lélek szerelmes vonzalmát a Legfelsőbb iránt.
19. Ám Nárada szerint az istenszeretet az, ha a hívő minden tettét Istennek szenteli, s elviselhetetlen fájdalmat érez, ha egy percre is megfeledkezne róla.
20. Bizony, ilyen a bhakti.
21. Ennek példájaként a Vradzsa-béli fejőslánykák (gópík) hozhatók fel.
22. Semmi szükség azt emlegetni, hogy a gópík nem voltak tisztában Krsna legfőbb isteni mivoltával.
23. Ha nem tudták volna teljes intuitív bizonyossággal, hogy ki az ő Legfőbb Uruk, istenszeretetük hitvány önös élvezetvágy, álszent utánzat lett volna csupán.
24. A gópík Krsna iránti szerelmében nyoma sincs az önérdeknek. Szeretetük teljes egészében és kizárólag Krsna örömét szolgálta.
25. A makulátlan odaadás sokkal több, mint a karma (cselekvő haszonvágy), a gjána (elméleti spekuláció) vagy a jóga.
26. A bhakti az eszköz s egyszersmind a cél.
27. A makulátlan odaadásban akár ellenkeznek is Krsnával, büszkén vagy lenézőleg viselkednek vele, s olykor Krsna is kifejezi alázatosságát, ezzel békítve meg kedvese haragját.
28. Némely filozófus azt vallja, hogy az elméleti tudás nélkülözhetetlen az odaadáshoz.
29. Mások szerint az elméleti tudás és a bhakti szorosan összefonódnak.30. (Brahmá négy fia), a Kumárák szerint a bhakti mindentől független, indokolatlan és önmagában a végcél.
31. A bhakti olyan, mint a királyi palotában meghitt családtagként lakozni, vagy egy lakomán részt venni.
32. Aki csak látásból ismeri a királyt, nem jut különösebb haszonhoz, s aki csak beszél a lakomáról, még nem lakik jól.
33. Ezért a makulátlan odaadás útját még a felszabadult lelkek is követik.
34. Az odaadás módozatairól beszélnek az ácsárják.
35. Az istenszeretetet a világról és a ragaszkodásról való lemondás oltalmazza.
36. Isten fenségének szüntelen hallása, magasztalása, emlékezetben tartása az odaadás.
37. Könnyen megszilárdul már ezen a világon annak az odaadása, aki mindig az Úr tulajdonságairól hall s Őt magasztalja.
38. Ám a bhakti legfőképp mégis a nagy lelkek, valamint a Legfelsőbb kegyéből nyerhető el.
39. A nagy lelkek társaságát nehéz elnyerni, s e társulás hatása finoman, kifürkészhetetlenül, de hathatós módon érvényesül.40. Az Úr kegyéből nyerhető el e szent társulás.
41. Ezért állíthatjuk, hogy az Úr és szerető híve között nincs különbség.
42. Úgy éljen az ember, hogy élvezhesse kegyüket.
43. A rossz társaságot viszont mindenképp kerülni kell.
44. A rossz társaság a kéj, düh, illúzió, emlékezetzavar, az elbutulás és a végső romlás melegágya.
45. Ezek kezdetben csak mint gyönge hullámfodrok jelentkeznek, de a rossz társaság folytán később háborgó tengerré válnak.
46. Ki győzi le a máját? Ki győzi le a máját? Az, aki a rossz társaságot feladja, a nagy lelkek mellé szegődik, s alázatosan szolgálja őket, és semmi fölött sem érez birtokjogot.
47. Az, aki egy csöndes szent helyre vonul vissza, gyökerestől irtja ki a világi ragaszkodást, a három anyagi kötelék fölé emelkedik, s föladja a gyűjtögetést.
48. Az, aki nem ragaszkodik munkája gyümölcseihez, föladja az önző cselekvést, és túljut a kettősségeken.
49. Aki fölülemelkedik a Védák rítusain, az elnyeri a örök istenszeretetet.
50. Az kel át, az kel át rajta, s magával viszi az egész világot.
51. Az istenszeretet igazi mibenléte szóval kifejezhetetlen.
52. Miként a néma sem mondhatja el, milyen finomat evett.
53. Ám az istenszeretet a méltó jelölt előtt mégis feltárulkozik.
54. Anyagi vonásoktól s az önzéstől is mentes, egységes belső tapasztalat az istenszeretet, ami a világon mindennél finomabb, akadálytalan és egyre gyarapodó.
55. Ezt elérve az ember csak Urát látja, csak Őróla hall, Őróla beszél s mindig Őrá gondol.
56. A másodrendű bhakti háromféle lehet gyakorlójának indítékai és az illúzió három kötőereje szerint.
57. A legjobb az első, a többi sorban következik.
58. Minden egyéb lelki gyakorlattal szemben a bhakti a legbiztosabb s legegyszerűbb.
59. Mert nem függ semmi külső feltételtől, és magától értetődő.
60. Mert teljes lelki békét nyújt, és a legmagasztosabb örömöt adja.
61. A bhakta nem aggódik a világi nyomorúság miatt, mert világi és lelki kötelességeivel együtt teljesen átadta magát Istennek.
62. A bhakti útját járva nem szabad feladni a világi kötelezettségeket. Az írások tanácsai szerint kell cselekedni, a munka gyümölcsét ajánlva a Legfelsőbbnek.63. Nőkről, vagyonról és ateistákról szóló történeteket hallani sem ajánlatos.
64. Meg kell válni a büszkeségtől, hiúságtól s a szív többi hibájától.
65. A bhakta minden tettét Istenének szenteli, így vágyait, indulatát, büszkeségét is Ővele, illetve az istenszeretet gyakorlásával hozza kapcsolatba.
66. A durva s finom korlátokon túllépő bhakta tiszta szívében feltámad az állandó szolgálatkészség, szerelem s egyéb viszonyok jellemezte istenszeretet. Ezt kell gyakorolni, ezt kell gyakorolni!
67. Azok a legkiválóbb lelkek, akik önzetlen, folytonos és kizárólagos szeretettel viseltetnek Isten iránt.
68. Egymással Istenről társalogva e bhakták hangja elcsuklik a boldogságtól, szemükből örömkönnyek hullanak, s borzongás fut végig rajtuk. Óh, ők nem csupán családjukat, de az egész világot megtisztítják!
69. Megszentelik ők a zarándokhelyeket, viselkedésük az erényes viselkedés zsinórmértéke, s magyarázataik az írások hiteles magyarázatai.
70. Örökre Isten szolgálatának szentelik magukat.
71. Miattuk örvendeznek az ősatyák, örömtáncot lejtenek a félistenek, s személyükben a Föld üdvözítőit hordja a hátán.
72. Nem szabad kasztjuk vagy műveltségük, szépségük vagy származásuk, vagyonuk vagy hivatásuk szerint megítélni őket.
73. Mert Istenéi ők.
74. A bhakta ne bocsátkozzék meddő vitába.
75. Mert végtelen a nézetek különbsége, s az érvelésre alapozott egyetlen nézet sem perdöntő.
76. A bhakti-irodalmat ajánlatos tanulmányozni, s az odaadás elmélyítése érdekében annak tanítása szerint ajánlatos cselekedni.
77. Egy bhakta nem törődik örömmel vagy bánattal, vágyakkal vagy nyereséggel, s egy percet sem vesztegetve mindig odaadásban él, és sóvárogva várja a pillanatot, mikor Urával találkozhat.
78. Gyakorolja magát az erőszakmentességben, igazmondásban, tisztaságban, könyörületességben, hitben s a többi nemes erényben.
79. Minden aggodalomtól és félelemtől mentesen, életének minden lélegzetével mindig és minden körülmények között imádja az Urat, az összes áldott tulajdonság kútfőjét.
80. Nyomban föltárja az Úr önmagát annak, aki így magasztalja Őt, s belátással áldja meg hívét.
81. Az igazság három útja közül a makulátlan odaadás ösvénye a legdicsőbb, valóban ez a legnagyszerűbb.
82. A bhakti egy, mert mindenképp az Úr makulátlan odaadó szolgálata, mégis tizenegy fokozata ismeretes: a) az Úr fennségének állhatatos és odaadó hallgatása és dicsőítése, b) az elbűvölő szépségű transzcendentális formája iránti vonzalom, c) az Úr szeretetteljes és odaadó templomi imádása, d) állandó emlékezetben tartása, e) szeretetteljes szolgálatkészség, f) baráti szeretet, g) szülői ragaszkodás, h) szerelmes vonzalom, i) minden fenntartás nélküli teljes önátadás, j) teljes odaadás a beteljesült szerelemben és k) teljes odaadás az elválásban.
83. Az istenszeretet minden más folyamatot fölülmúló nagyszerűségét egyhangúlag, a bírálattól mit sem tartva hirdetik a bhakti alábbi apostolai: a Kumárák, Vjásza, Suka, Sándilja, Garga, Visnu, Kaundilja, Sésa, Uddhava, Aruni, Bali, Hanumán, Vibhísana és mások.
84. Aki transzcendentális hittel követi a bhakti ösvényét, s Nárada útmutatása szerint alakítja életét, nagyon kedves Isten szemében, s elnyeri az élet végső célját.
Jegyzetek
1. Az odaadás (bhakti) a hindu felfogás szerint az önmegvalósításnak a jelenkorban ajánlott módszere. Az Abszolútum megközelítésének három módja ismeretes: a) a cselekvésen keresztül (karma-jóga), ami a rituációkat, szakrális és szekuláris előírások követését jelenti,b) elméleti töprengésen, filozófiai spekuláción keresztül (gjána-jóga), ami a világról való lemondásban és a mindent egybemosó személytelen elven való elmélkedésben merül ki, c) a szeretetteljes odaadáson keresztül (bhakti-jóga), ami a meghódolással, odaadással, szolgálatkészséggel igyekszik felkelteni a személyes Isten figyelmét.
4. Ember alatt itt a lélek, az igazi önvaló értendő. Az örökkévalóság tehát nem testi, materiális kategória (ami így valószerűtlen is volna), hanem a lélek transzcendens létszférája, amely a tudat, a szellem felsőbbségére utal. E szférában az anyagival ellentétes tulajdonságok érvényesülnek: keletkezés és elmúlás helyett örökkévalóság, tudatlanság helyett tökéletes tudatállapot, és szenvedés helyett transzcendentális örömérzés. Ezt a tudatsíkot elérve az igazi én egyben az eredeti létszférát éri el.
5. A jóga egyensúlya, a hányattatásokkal szembeni közömbössége nem közönyösséget jelent, mint azt a későbbi szútrákban említett erényes tulajdonságok is jelzik.
7. A hindu filozófia szerint kétféle szeretetteljes érzelmi viszony létezik. A szeretet transzcendentális, harmonikus és hibátlan formája az istenszeretet (préma), ami mindenféle anyagi vonástól mentes, teljes mértékben lelki. Ennek eltorzult, evilági vetülete a kéjsóvár érzékiség (káma), amely az anyagvilág fő mozgató rugója. Az utóbbi önös élvezeten s így a másik fél, tágabb értelemben a világ kihasználásán alapszik, míg az előbbi mindenféle önös indítéktól mentes, odaadó, feltétlen meghódolást mutató Isten iránti szolgálatkészség. Ezért tekinthető egyfajta lemondásnak, önfegyelemnek, amit az odaadás, a feltétel nélküli szeretet táplál.
8. Ebben a cselekvő nemcselekvés és a tétlen aktivitás mikéntje fogalmazódik meg. A hinduizmus ugyanis nem meddő tétlenséget hirdet, hanem tudati változást. Nem a cselekvés feladása a fontos, hanem a vágyak(értsd: élvezetvágy, kihasználás vágya) transzformálása, a testi igények szublimálása Isten iránti igényekké.
10-11. E két szútra az előző szútrában megfogalmazott tételt magyarázza. Pozitív definíciót nyújt az odaadás mibenlétéről, s még az egyébként tagadást feltételező tartózkodást, önfegyelmet is pozitív módon határozza meg, az isteni törvények szerint alakított hétköznapi és transzcendens életvitel ajánlásában.
12-13. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az erős hitű ember nem követi az előírt életszabályokat. Nagy különbség van a szabályok, törvények megszegése és túlhaladása között. A lelki tökéletességre vágyók számára igen konkrét és részletes életszabályokat fogalmaznak meg, a vegetárius táplálkozástól a hétköznapi és rituális tisztasági előírásokon át a jellembéli nemesedésig, az anyagilag eltorzult tudat korrekciójáig. A szabályok a bhakti filozófia szerint is fontosak és követendők, de ez nem cél, hanem eszköz. A szabályozott odaadó szolgálat (szádhana-bhakti) vezet el a tisztulás folyamatán keresztül a szívből fakadó, spontán istenszerető érzelmekig, ahol a szabályok szerepe értelemszerűen csökken.
16. Vjásza, az úgynevezett irodalmi inkarnáció, isteni energiával felruházott személy, a Védák szerkesztője (neve szerkesztőt, rendezőt jelent). A Puránák, a Mahábhárata eposz és a védikus filozófiát összefoglaló Védánta-szútra szerzője.
17. Garga rsi az egyik ősbölcs, Brahmá fia.
18. Sándilja rsi ősbölcs, egy jeles törvénykönyv szerzője.
21. Vradzsa (Vrndávan) az a vidék India Uttar Pradesh államában, ahol ötezer esztendővel ezelőtt Krsna és híveinek kedvtelései zajlottak. Az itteni pásztorok között élte fiatal korát Krsna, akivel hívei különféle viszonyokban (semleges kapcsolat, szolgai, baráti, szülői, szeretői érzelmek) élvezték a lelki élet örömét.
26. A bhakti mint folyamat nem más, mint Isten odaadó szolgálata. Ennek célja a tisztán, minden önös érdektől mentesen gyakorolt cselekvő istentudat, vagyis ugyanúgy az odaadó szolgálat. Így tehát a bhakti a folyamat (pramána) és a cél (praméja) egyszerre.
27. Isten fenségének tudata (aisvarja-gjáta) legföljebb félelemmel vegyes tiszteletérzést kelt a hívekben. A bhakti ennél tovább megy, intimebb kapcsolat az eszménye, amikor a hívő már nemcsak alárendeltnek érzi magát, de egyenrangúnak (például barátjának) vagy akár ráutaltjának (gyermekének, stb) tekinti Istent. Ennek a roppant intim személyes kapcsolatnak speciális elemeiről szól ez a szútra.
30. A Kumárák (Szanátan, Szanandan, Szanat és Szanaka) Brahmának, az univerzum mérnökének fiai, a vallás elveinek letéteményesei.
34. Az ácsárják olyan tanítómesterek, akik nemcsak szavaikkal (pracsár) de tetteikkel is (ácsár) tanítanak, példamutató életet folytatnak. Utal ez a mesterek egyik kritériumára, miszerint nemcsak elméleti tudásra, de megvalósított tapasztalatra is szükségük van.
38. A bhakti folyamata személyességet feltételez minden fázisában. Egyrészt a személyes Isten megismerésére törekszik, egy istentudatú személyen, a gurun keresztül. A tanítás így száll a tanítványra, aki maga is személy. A személyes befolyás (kegy) olyan nagyhatású, hogy a legelesettebb helyzetből is képes kiemelni az embert.
39. A bhakti filozófiája szerint a lelki folyamatban a legfontosabb elem a társulás. Nem az a fontos, mit tudunk, hanem az, hogy kit ismerünk. A szentek társaságában minden tökéletesség elérhető.
40. A belső guru vezeti el a komoly kutatót a külső guruhoz. Mindkettőben az alászálló útmutatás, az isteni kegy nyilvánul meg.
54. A bhakti rejtett tudomány, csak a megfelelő szemmel látható. Mivel a folyamat teljesen transzcendentális, nincs anyagi előfeltétele, s anyagi akadályai sem lehetnek. Az anyagi jelenségekre a romlás és hanyatlás jellemző, ezzel szemben a lelki természetű bhakti mindig fölfelé ível, egyre gyarapszik.
56. A még nem teljesen tiszta síkon a bhakti három fajtája a jóság-jellegű (szattvikus), a szenvedélyes (radzsasz-jellegű) és a tudatlan vagy tompa (tamasz-jellegű), aszerint, hogy a hívőt a kötőerők melyik eleme befolyásolja leginkább. A szattvikus jellegű bhakti önzetlen istenszeretet, a cél s az eszköz is tisztán áll a bhakta előtt, aki buzgón törekszik célja felé. A szenvedélyes bhakta a saját igényei kielégítését várja Istentől. Világi ambíciók, hírnév és hatalom az indíték. Intézményesített keretek között Isten felismerése helyett gyakran a presztízs, a hatalom vagy a szervezet formaságainak megőrzése kerül előtérbe. A tompaság jellemezte tudatállapotban a bhakta nem mindig látja tisztán a célt, s az eszközök sem egyértelműek; lusta, inkább a formaságok, a szokások külső segítségére támaszkodik. Fanatizmus, elvakultság, a gonosztól való rettegés is jellemezheti az ilyen hívőt.
Egy másik csoportosítás szerint háromféle lehet az indíték, ami miatt valaki Istenhez fordul: a szenvedésektől való mentesülés (ártah), a kíváncsiság (dzsigjászuh) és az anyagi javak iránti vágy (arthárthi). Ez természetesen csak a nem tiszta istenkeresés síkjára vonatkozik (gauna-bhakti).
61. Az ember családi, társadalmi kötelezettségei alkotják a lét relatív szféráját. Ezzel szemben az abszolút kötelesség az önmegvalósítás, az istentudat kibontakoztatása.
80. Tompa anyagi érzékekkel lehetetlen felfogni Istent. Ő viszont a világtalant is képes látóvá tenni. A magasabb sík képes az alacsonyabb szinten is megmutatkozni.
81. Lásd: karma, gjána, bhakti, 1. jegyzet.
83. A Kumárák Brahmá filozófus gyermekei; Vjásza a Védák szerkesztője; Suka Vjásza fia, korának kiváló szentje; Sándilja Brahmá fia, a Védák ismert kommentálója és egy bhakti-szútra szerzője; Garga Brahmá fia, Krsna névadó ceremóniájának papja; Visnu egy korai szmrti-magyarázó bölcs; Kaundilja ősbölcs, feltehetően Sándilja fia; Sésa az elsődleges isteni kiterjedés, a végtelenség kígyója, aki ezernyi fején tartja az univerzumokat, és folyton Krsna dicsőségét zengi; Uddhava Krsna unokatestvére és legjobb barátja; Aruni a Cshándógja- és a Brhad-áranjaka-upanisad egyik szereplője; Bali a tizenkét vallási szaktekintély (mahádzsana) egyike, Visnu előtt meghódolt király; Hanumán Rámacsandra híve és fegyvertársa; Vibhísana Rávana démoni király bhakta érzelmű öccse, Ráma helytartója.
39/2005.
Fordítás és jegyzetek: Bhakti Kamala Tírtha
