A vályog ősi tudása

Az emberiség fejlődése során többször elkövette azt a hibát, hogy szembehelyezkedett a természet rendjével. Ebben a küzdelemben azonban mindig az ember maradt alul. Az építészetben sem történt ez másképp, minél inkább eltávolodtak a „divatos”, „korszerű” szakemberek a természetes anyagoktól, azok ésszerű használatától, annál egészségtelenebb otthonba költözhettek az építtetők.

– Mikor találkozott építészként a vályogépítési technikával?

– Az 1980-as évek elején a Pollack Mihály Műszak Főiskola tanáraként az Építőművészek Szövetségében találtam rá a vályog építőanyagra. Szinte egy időben kerestek meg az Építési és Városfejlesztési Minisztériumtól (ÉVM). Felkértek, dolgozzunk ki egy vályogépítési rendszert Magyarországon a tömeges lakásigény megoldására. A fejlett országokban már korábban felfigyeltek a természetes építési lehetőségekre, nagy hangsúlyt adva a főelemeknek: a Napnak, a levegőnek, a földnek, a víznek – az általuk és velük létező anyagoknak, flóráknak és regenerálódó energiáknak.

Minke professzor, a Kasseli Egyetem tanára, az ÉVM felkérésére támogatta munkánkat.
Terveink szerint öt ház épült volna fel különböző szerkezetekkel és építőanyagokkal. Be is szereztük a hőszigetelt vályogot, szalmavályogot, készítettünk vályogtéglát, mivel sokféleképpen lehet a vályoggal építészetileg fogalmazni. Két ház készült el Tatán referencia épületként, felhasználva a Nap energiáját is.

A rendszerváltás szele sajnos elsodorta terveinket, lehetőségeinket, mielőtt még sikerült volna tennünk valamit a vályoggal szembeni fenntartások eloszlatására.

– Megoldás lett volna ez az építészet a tömeges lakáshiányra?

– Igen, több okból is. Ez az építészet első lépésben javarészt a vályogkivitelen alapszik, így megvalósítható teljesen önerőből (szakmai irányítással) házilagos kivitelben. Az alapanyag helyben található, nem kell szállítani. Nincs szükség energiára, vagy nagyon kevésre, hisz a Nap sok mindent megold. Ami talán a legfontosabb: aki építeni akar, együtt, kalákában teheti, bevonva a legkisebb gyermekét is. Van egy cél, közös cél, amiben mindenki munkája benne van, s ez által értéke is magasztosabb.

– Miért alakult ki ellenérzés a vályoggal szemben?

– Úgy érzik az emberek, ez visszalépés lenne a fejlődésben. Nem sikk manapság vályogházban lakni. Az építészek nem ismerik a vályogot. Az építészi ismereteket a téglával kezdik tanítani, az egyetemen is. Magyar nyelvű szakirodalma nincs. Francia, angol és német nyelven hozzá lehet férni, hisz a franciáknak van a legtöbb vályogházuk. Ők ismerik a vályogot legjobban, és a francia egyetemeken, fakultatív szinten lehet a vályogról tanulni. Minke professzor is sokat tett a vályogépítészet népszerűsítéséért, tudtommal legutóbb Indiában dolgozott vályoggal.

Hazánkban sokat ártottak az árvíz során szárnyra kapott híresztelések az összedőlt vályogházakról. Megfelelő alapozás és szigetelés nélkül minden ház összedől.

– A felsorolt előnyökön kívül miért fontos még a vályog?

– Kézenfekvő, ha az építészet a természet adományából meríti anyagát, lényeges művi beavatkozás nélkül, akkor megteremti az ember (élőlény) és a környezet ökológiai harmóniáját, a teljes értékű otthont.

Az összes építési mód közül a vályog az, amelyik legjobban kapcsolódik az emberi test bioritmusához. Nem vesz el, hanem ad, regenerálja a szervezetet. Ha csak a különböző technológiával készült épületek hőátvevő képességét vizsgáljuk, akkor magyarázatot kapunk erre. A könnyűszerkezetű épületek két óra, a panel négy óra, a vályog nyolc óra alatt veszi át a környezet hőmérsékletét.

A vályogház bioritmusa egyenlő a test bioritmusával. Ezt vályogházban élve gyerekkoromban is tapasztaltam. Amikor este lefeküdtünk, hűvös volt, fázott az ember. Reggel, amikor felkeltünk az ágyból, meleg volt a ház. Ha csak abba gondolunk bele, hogy ez energiában mit jelent!

Eszembe jutott a szülői ház, amikor építettük a könnyűszerkezetes óvodákat. Ha tűzött a Nap, egy óra múlva elviselhetetlen hőséget árasztottak.

Amikor Pécs-Kertváros paneljai készültek, megbíztak két embert, hogy mérjék fel, milyen egészségügyi problémákkal jár a panel. Miután átadták a jelentést, távozniuk kellett az országból.

A vályog viszont egészséges közeget teremt az ember körül, ami nem szívja el az energiát, hanem inkább adja. A vályog sima, simogat. Ezért lehet gyereket a vályogtéglához engedni. Az orvosok a mai napig is vályogpakolást készítenek. Aki vályoggal foglalkozik, annak a keze megszépül. Nem úgy, mint aki téglával, mésszel, ahol már harmadnapra ki van marva a kéz. Nagyon sokat tehetnénk egészségünk érdekében.

– Miért egészségkárosítóbbak a jelenleg alkalmazott építési módok?

– A már említett energiaáramlás miatt. A világból érkező energiákat a többi építőanyag (főleg a vasbeton) leszigeteli. Nem engedi tovább. Amire szükségünk van, lételemünk, ami az élettérhez szükséges, azt nem kapjuk meg a panelban és más helyen sem. A vályogban igen, főként, ha a födémet is abból készítik.

Mi lehet az oka a vályog különleges értékének?

– Pontosan az, hogy mindannyian a természet részei vagyunk. Elsődleges forrásból találkozik vele az ember. Olyan lelki közeget teremt körülöttünk, mint mikor a halat visszateszik a vízbe…

A lelki dolgok nem bizonyíthatók, mégis, ha bemegyek egy templomba, érzem, hogy itt sokan imádkoztak. A hitnek és az imának megmaradnak a nyomai, amik egy ősi templomot patinaként, lepelként borítanak be. Ez lebeg a térben, a levegőben, és segíti az embert, a másikat is, hogy ő is imádkozzon. Főként, ha erre érzékeny valaki, még azt is meg tudja érezni, melyik hideg, és melyikben imádkoztak igazán mélyen. Ezt sugározzák a falak, a padok. Ez olyan, mint amikor bemegyek egy házba, egy lakásba, és el tudom dönteni, hogy jól éreztem-e magam, vagy sem.

Tulajdonképpen ebben más a vályogház. A vályog ezt önmagából sugározza, függetlenül az emberektől. Szép és jó érzés tölti el az embert. Az sem véletlen, hogy miért oda épül egy templom, egy város, egy falu, ahova. Érezték, hogy a földnek ott sugárzása van. Nem véletlen az sem, hogy Pécs itt van, érzékelhető a sugárzás. Ez azt jelenti, hogy ez szép, és az ember jól érzi magát. A szépség lelki dimenzió, nagyon fontos fogalom, funkciója van. Azt diktálja, hogy szeressek itt lenni. A másik funkciója az az érzés, hogy ami szép, ott valami nem evilági dolog is van. Rejt magában olyasvalamit, amit nem lehet megnevezni.

Minden, amiről beszéltem, valahol benne van a vályogban. A panel nem tudja ezt közvetíteni, képtelen erre. A kisméretű tégla még valamennyire, de ez igazán a vályog természete.

Lejegyezte:
Péceliné Hoffmann Erzsébet