Tudatos fogamzás

Püthagorasz követői rituációkkal készültek fel a testet öltő lélek érkezésére, akárcsak az esszénusok. A Manu-szanhita, ez az ősi hindu törvénykönyv a „magot adó ceremónia” (garbhódána szanszkára) fogamzási rítus pontos és részletes előírásait is tartalmazza. Sondra Ray: Eszményi születés, illetve Omraam Mikhael Aivanhov: Az oktatás a születés előtt kezdődik című könyve s más kiadványok is élénk érdeklődést váltottak ki elsősorban azok között, akiket amúgy is érdekelt a fogamzás ezoterikus oldala.

A tudatállapot

A tudatos fogamzás nem más, minthogy a fogamzás pillanatában is megőrizzük teljes tudatosságunkat s gondolatainkat Istenre koncentráljuk. Ez komoly hatással van a születendő gyermekre, de miránk, szülőkre is. Magasabb fokú szolgálatkészséget követel az embertől, ahogy a szülő-gyermek viszony szent kötelékébe kerülünk egymással.

A mai nők közül sokan karrierjüket tartották fontosabbnak és 15-20 évig nemet mondtak az életerőnek. Most már szeretnének gyermeket s azt hiszik, a fogamzás is gombnyomásra történik. Nem szednek pirulát, elhajítják pajzsukat, levetkőzik ellenállásukat s azt hiszik, minden kívánságuk azonnal teljesül. Csakhogy ez általában nem így történik. A termékenység nagy titok, s nem az egyén kontrollja alatt áll. A fogamzásgátlás véleményem szerint az egoista uralom illúzióját táplálja.

A szülést legjobb talán áldozatnak tekinteni, amit nagy alázattal hozhatunk meg. Nem szabad arra gondolni, hogy majd én egy zsenit, vagy akár egy szentet szülök a világra, merthogy olyan emelkedett a tudatom. A közelgő gyermekben lássuk lelki életünk szövetségesét. Az pedig természetes, hogy saját könnyebbségünk s az egész bolygó üdve érdekében a lehető legfelvilágosultabb jövevényt szeretnénk köszönteni.

A szülés bepillantást enged a nő számára a jövendőbe, ez a mi lelki utunk.

A várandósság

A terhes anyának gondozásra van szüksége. Keressük meg anyánkat és nővéreinket. Meditációval is sokat megtudhatunk a szülés titkairól, hiszen belső lényünk mindezen ismeretek birtokában van. A terhes jóga nagyszerű szülés előtti fizikális gyakorlat, de éppoly fontos gondolatban is lelki dolgokkal foglalkozni, például a szentek életéről olvasni. A legjobb módszer mégis a szolgálatkészség, a föld már ittlévő gyermekeinek szolgálata. Ha ez az első terhességünk, keressünk meg más bébiket, segítsünk anyukáiknak. Közreműködésünket mindig nagy szeretettel fogják meghálálni s ugyanakkor értékes tapasztalatokra tehetünk szert.

Sok mindent elárul az, ahogyan a szülést megfogalmazzuk: életet adni. Ahogyan mi készülünk a szülésre – mivel a szülés nem különbözik az élet bármely más pillanatától – az a folytonos adakozás. Folyton adni valamit. Szolgálatot nyújtani, áldozatot hozni. Az amerikai indiánok körében őshonos látomás-várás utolsó eleme is a vízió továbbadása. Gyógyító szavakat mondunk, így vagy úgy, de megosztjuk tapasztalatainkat másokkal, egyre több világosságot gyújtva ebben a világban. A legjobb terhesgondozásban tehát akkor lehet részünk, ha alázatosan, a tanítás befogadására készen Isten lábainál keresünk oltalmat s azt tudakoljuk, miként nyújthatnánk a legtökéletesebb szolgálatot. Megkapjuk a választ s aztán tehetjük, tennünk kell a dolgunkat.

Az orvos szerepe

Az orvosi – szerintem meglehetősen szadista – terhesgondozás nem valami hatásos. A testsúly, vagy a vérnyomás méricskélése igencsak idegen a szülő nő élményeitől. A terhesgondozáson inkább jó pácienst akarnak faragni a nőből, nehogy önmagunkra hallgassunk, hanem inkább a külső forrásokban bízzunk. Ez azonban nem segít a szülésben. Hiszen a gyermek is belülről jön kifelé, nem? Biztosak lehetünk abban, hogy a gyermek meg akar születni, és szépen vezetni fog minket, végig az egész terhesség és szülés alatt, ha elég érzékenyek vagyunk útmutatásának meghallására.

Az orvosközpontú terhesgondozás eltávolítja az embert a szülés természetes tudásától, mert a felelősséget „megmentőinkre”, a nőgyógyászokra ruházza, pedig az nem őket illeti. Veszélyeztetett terhességeknél is közreműködtem, voltak hajmeresztő esetek is. Csakhogy én nem gyógyászati szempontból ítélem meg az embereket, mert az nem a végső valóság. Inkább elbeszélgetek a szülőkkel s a bébivel, megvizsgálom szent háromságukat, ami sokkal többet elárul arról, milyen könnyen megy majd a házaspárnak a tiszta szülés.

A születés

A születés az élet legősibb rítusa. Először is rá kell hangolódnunk erre az ősi energiára, mert csak így lehet spontán szülni. Rituális életmódváltásra van szükség ilyenkor, ezért is fordul a kismama nőgyógyászhoz, ezért jár el terhesgondozásra. Egy jó bába ezt intuitív módon érzi, tudja, ezért kölünféle rítusokba vezeti be a kismamát. De fölteszem a kérdést: vajon ezek a rítusok erősebbé teszik-e a szülőket, vagy pedig ismét azt az illúziót táplálják, hogy a bába többet tud, mint a szülők maguk? Mi álomfejtést, irányított fantáziálást és meditációt alkalmazunk, ami segít érzelmeink áthangolásában és így könnyebb egy szélesebb összefüggésben szemlélni a dolgokat. Ez mind nagyon hatásos pszichológiai eszköz lehet egy bába kezében, de újra hangsúlyozom, nem kell személyesen is jelen lenni a szüléskor. Enélkül is fel lehet készíteni a házaspárt a tiszta szülésre.

A férfi és nő szerepe eltérő. A férjem például nem tudja megszoptatni a gyerekeket. Sokat töprengtem mostanság ezen a kérdésen. Érzem, mennyire befolyásol engem s a gyermeket is az, ami férjem testével történik, bár ez a hatás nem olyan erős, mint anya és magzata esetében. Nagy áldozatot követel tőlem, hogy először mindig magzatomra gondoljak. Vagyis újra itt vagyunk a lelki folyamatnál, az egyéni óhajok feladásánál! Ez az én feladatom: egyéni elképzeléseimet alárendelni a jövevénynek, a magzatnak. Igenis különböző a szerepünk.

Mindemellett úgy érzem, lehetőségünk van annak felismerésére, hogy ezek csupán szerepek, nem a teljes valóság. Ahogy mint családfenntartót figyelem őt, ez a szolgálatkészség egy magasabb szintjére ösztönöz engem, mint aki az anyatejről gondoskodik. Ez fordítva is így van, ő eltanulja tőlem a gondoskodást, és én egy másfajta gondoskodást tanulok tőle. Szilárd meggyőződésünk, hogy Földünk sebeit mi azzal gyógyíthatjuk, ha orvosoljuk a szülés problémáit. A szülés a perdöntő pillanat, az a kapu, amelyen belépve átalakíthatjuk a kultúránk által ránk szabott negatív szerepeket és egyensúlyba kerülhetünk önmagunkkal.

Ha egy nő teherbe esik, ezzel saját hajdani születéséhez hasonlatos helyzetbe kerül, ami jó lehetőséget nyújt világra jötte körülményeinek tudatosítására. Manapság sokan járnak lelki úton egyénileg, de a lelkileg együtt haladó család ritkaságszámba megy.

Ezért gondoltunk arra, jó lenne egy olyan látomásvárást rendezni, ahol az egész család összegyűlhet, és közös, mondhatnám törzsi tudatot fejleszthet ki az olyannyira általános elkülönült, individuális tudattal szemben. Az ilyen családi látomásvárások nyújtanak alkalmat a gyógyító születés-rituációra is. Legjobb még a fogamzás előtt mindent tisztázni, de ha a kismama már áldott állapotban van, akkor is nagyon hasznos ennek a gyógyterápiának egy könnyített válfaja. A császármetszés, meddőség vagy méhnyak problémák stb. esetében is nagy megkönnyebbülést jelent a nőtársakkal való találkozás. Férfiak és nők részére külön-külön szervezünk születési gyógyítórítusokat, majd közös termékenységi ceremóniát tartunk. Következő családi látomásvárásunk a nyári napforduló idején lesz, következő júniusban. Egy jelentős gyógyhatású szent helyen tartjuk majd, amit a freemont indiánok a női bajok orvoslása és a Kukorica Anya imádata végett szoktak felkeresni.

A fájdalom

Sokan félnek a szüléstől, az azzal járó fájdalomtól. Itt olyasmiről beszélünk, amit nem lehet kikerülni. Nem túlhaladni kell ezen a félelmen, hanem transzformálni kell azt. Ehhez először is fel kell ismerni, hogy ahol félelem van, ott erő is van. Szüléskor pedig erősnek kell lenni. A szülés félelme valójában a halál félelme. S ha a szülést mint látomásvárást éljük át, abba kétségkívül belepusztul a hamis énképünk. A félelem tehát jogos. A születés – megfelelő szemszögből nézve – a félelem elfogadására és átalakítására ösztönöz, felismerjük, hogy a félelem velünk lesz és ez nagy erőt, energiát nyújt az előttünk álló feladathoz, a gyermek világra hozásához.

A halál és a halálfélelem kérdését mellőző terhesgondozás nem ér semmit. A szülésben nincsenek garanciák, még a kórházak életmentő műszerei között sem. Semmiféle biztosíték nincs, persze az otthoni szülésben sem. Ezért ad olyan sok erőt a továbblépés és az áldozat. Mikor áldozatot hozunk és egónk egy pillanatra elhallgat, akkor lehetnek látomásaink, amik egész életünkben táplálnak és megőriznek minket. Az orvosi prakszisukat védő maszkos nőgyógyászok és bábaasszonyok feltétlenül igazolni igyekszenek saját fontosságukat egy olyan szituációban, amikor jelenlétük teljességgel fölösleges. Közöttük aligha tapasztalhatjuk meg a szülés igazát, végső szépségét.

Hogy a budapesti Z-t, a nők lelkiségének jeles képviselőjét idézzem: „Ennek az országnak nem új kormányra, hanem új anyára van szüksége!” A tragédia folytatódik, amiben az egyik nem számára nincs megfelelő lehetőség bölcsessége kibontakoztatására. Az ebből fakadó egyensúlytalanságtól pedig mindannyian szenvedni fogunk. Az anyaság, a termékenység elválaszthatatlan a nőtől. A nők önkifejezésének előtérbe állítása az anyaság rovására kész öngyilkosság. Ezt az irányt követve nem felszabadítjuk a nőket, hanem teljesen új fajt teremtünk, az igazi anyaságot, a lelki nőiséget pedig száműzzük társadalmunkból. Az anyaság a nő lelkiségének metaforája, akár szó szerinti, akár átvitt értelemben, például az önmegtartóztatásban élő nők esetében. A világ harmóniájához pedig igen nagy szükség van a nők lelkiségére. A gyermek a legnagyobb kincs a földön. Ezért az anyának készen kell lennie arra, hogy a családnak szenteli az idejét.

Kapila tanítása a méhen belüli életről

Részlet a Bhágavata-purána 3. ének 30. fejezetéből

Az élőlény, vagyis a lélek saját tetteinek eredményeképpen, de a Legfelsőbb felügyelete alatt a hímivarsejten keresztül kerül az anyaméhbe, hogy egy bizonyos fajta testet öltsön. Az ondó és a pete az első éjjel egyesül, az ötödik éjjelen pedig a keverék buborékká erjed. A tizedik éjjelen alakja már olyan, mint egy szilváé, majd ezt követően fokozatosan hústömeggé vagy tojássá formálódik, az adott helyzettől függően. Egy hónap alatt kiformálódik a fej, a második hónap végén pedig a kezek, a lábak és egyéb szervek is kifejlődnak. A harmadik hónap végén megjelennek a körmök, a kéz és a láb ujjai, a szőrzet, a csontozat és a bőr, valamint a nemiszervek és a többi testnyílás, nevezetesen a szemek, az orrlikak, a fülnyílások, a száj és a végbél.

A fogamzástól számított negyedik hónapon belül kialakul a test hét nélkülözhetetlen összetevője, a nyirok, vér, hús, zírszövet, csont, velő és ivarsejtek. Az ötödik hónap végén érezteti hatását az éhség és szomjúság, a hatodik hónap végén pedig a magzatburokba zárt embrió elmozdul a hasüreg jobb oldala felé. A magzat az anya ételével és italával táplálkozik s a széklet és vizelet e förtelmes hajlékán, a hasüregben növekszik, ami egyben sokféle féregnek is otthona lehet. Ha anyja keserű, csípős, túl sós vagy savanyú ételt fogyaszt, az embrió testét mérhetetlen kínok gyötrik. A magzatburokba zárt s anyja belső szervei által körülvett magzat a hasüreg egyik oldalán fekszik, feje a hasára görnyed, háta és nyaka pedig úgy görbül, akár az íj. Olyan így a magzat, mint a kalitkába zárt madár, nem mozoghat szabadon. Ha szerencséje van, ilyenkor visszaemlékezhet korábbi száz születése minden gyötrelmére, ami mélységes fájdalommal tölti el. Lehet-e lelki békéről beszélni ilyen körülmények között?

A fogantatása utáni hetedik hónappal kezd kibontakozni a magzat értelme. A szülést megelőző hetekben az embriót lefelé préselik a testlevegők s mint a has szennyes üregének férgei, ő sem maradhat nyugton egy helyben.

Ezen iszonyatos létfeltételek között, az anyagi elemek hét rétegétől gúzsba kötve az élőlény összekulcsolt kézzel fohászkodik Istenhez, aki ilyen körülmények közé hozta őt: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének lótuszvirág lábainál keresek oltalmat, aki sokféle, örökkévaló formákban száll alá s a földön jár. Egyedül Ő az én menedékem, mert Ő képes eloszlatni félelmeim. Ő hozott ilyen helyzetbe engem, amit nagyon is kiérdemeltem istentelen tetteimmel. Én, az eredetileg tiszta lélek, tetteimtől látszólag gúzsba kötve a májá (illúzió) elrendezése folytán fekszem most anyám méhében. Hódolatom Őnéki, aki mindig melettem van, de (ennek ellenére az anyagi energiától) örökre befolyásolhatatlan és változatlan. Mérhetetlen Ő, ám a bűnbánó szívben mégis érezhető jelenléte. Néki ajánlom hódolatomat én!

Mónika