Érzelmi és értelmi intelligencia

Talán az okos gondolkodás, a helyzetnek megfelelő viselkedés, és bizonyos, az önálló élethez szükséges jártasságok ötvözetét értjük alatta.
Lábadi Beatrix pszichológussal, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusával a hagyományos és az érzelmi intelligenciáról beszélgettünk.

– Hogyan lehetne meghatározni témánkat?

Az intelligencia-fogalomnak nagyon sokféle megközelítése van. Ahogy az általában a pszichológia területén lenni szokott, a meghatározás változhat annak függvényében, hogy egy-egy kutató milyen szemléletben gondolkodik. Azért létezik egy kanonikus intelligencia-definíció is, ami nagyjából megegyezik a hétköznapi elképzeléseinkkel: a környezethez való adekvát alkalmazkodást értjük alatta, vagyis a helyzetek megfelelő értelmezését, jól strukturált gondolkodást, a viselkedés megszervezését és kivitelezését, vagyis egyfajta okosságot. Hozzá kell tenni, hogy mindez különböző értelmi részképességekből tevődik öszsze: az intelligenciának van verbális és nem verbális része, beletartoznak például matematikai, téri, vizuomotoros és nyelvi képességeink, az emlékezeti funkciók, és sokan a szerzett tudásunkat is ide sorolják. Az intelligencia tehát egy egészen összetett jelenség. A szakma úgy gondolkodik róla, hogy jelentős mértékben genetikai meghatározottságú, vagyis intelligenciánk lehetséges tartománya velünk születik. A ténylegesen kialakuló intelligenciát a szociális környezet, a képességek fejlesztése vagy éppen elhanyagolása nagy mértékben javíthatja vagy ronthatja.

Mikor van arra szükség, hogy megmérjük az intelligenciát?
– Vannak olyan esetek, amikor bizonyos diagnózisok felállításához vagy kizárásához fontos és szükséges elvégezni a standard intelligenciateszteket. Ez akkor is indokolt lehet, ha csak egy részképesség zavarát akarjuk megállapítani, de akkor is hasznos, ha idősebb korban vagy alkoholizmus során bekövetkező dementálódás, elbutulás folyamatát szeretnénk nyomon követni.

– Az utóbbi időben szinte divat lett megtudni és megmutatni, hogy kinek mennyi az IQ-ja.
– Átlagos intelligenciájú egyéneknél, akiknek nincsenek értelmi problémáik, mint például emlékezetzavar vagy értelmi fogyatékosság, nem szükséges megállapítani az intelligenciaszintet. A pszichológusok néha mosolyognak azon, ha valaki feltétlenül meg szeretné tudni az IQ-ját. Kérdés, hogy milyen bizonytalanságot tükröz ez, vagy kinek, miért szeretné megmutatni egy személy, hogy mekkora az intelligenciahányadosa.

– Lehet, hogy az értelmi intelligenciához képest sokkal fontosabb az érzelmi intelligencia?
– Az érzelmi intelligencia az érem másik oldala. A hagyományos intelligenciához hasonlóan, az érzelmi intelligenciának is sokféle megközelítése létezik. Számomra a legelfogadhatóbb Mayer és Salovay elmélete, amely szerint az érzelmi intelligencia is képesség függvénye. Ezek az érzelmi képességek azt határozzák meg, hogy hogyan alkalmazkodunk a társas környezetünkhöz, mennyire tudjuk felismerni mások érzelmeit vagy éppen megérteni a társas szituációkat, hogyan tudjuk kezelni az érzelmeinket, és milyen kapcsolatokat építünk ki a többi emberrel. Képzeljük el azt a szélsőséges példát, hogy létezik néhány nagyon magas intelligenciával rendelkező ember, akik egészen autisztikus személyek, tehát gyakorlatilag nincsenek társas kapcsolataik. ők a maguk tudományos világában jól érzik magukat, fantasztikus elméleteket dolgoznak ki – eközben az érzelmi életük meglehetősen sivár. Aki magas érzelmi intelligenciával rendelkezik, az könnyebben boldogul a mindennapi életben, és ehhez nem feltétlenül szükséges magas értelmi intelligenciával rendelkeznie. Ugyanakkor megállapították, hogy a hagyományos értelemben vett és az érzelmi intelligencia között pozitív a kapcsolat, vagyis az egyik bizonyos mértékben feltételezi a másikat. A magas érzelmi intelligencia egy átlagos, vagy átlag feletti, de semmiképp nem átlag alatti értelmi intelligenciával jár együtt.

– Ugyanakkor tudjuk, hogy milyen nagy a Downkórosok szeretetképessége és -igénye. Hallottam egy olyan mondást, miszerint Isten azért teremtette meg a Down-kórosokat, hogy elhozzák a szeretetet a földre. Náluk nem függhet össze az érzelmi intelligencia a hagyományos intelligenciával.
– Valóban, a Down-kórosok akár ismeretlenül is odajönnek hozzánk, megsimogatnak, megszólítanak bennünket, sokat mosolyognak, kedvesek. Én nem foglalkoztam Down- kórosokkal, csak gyógypedagógusokkal beszélgettem, és nemrég született egy szakdolgozat is a témában. Nem volt elmondható, hogy a Downkórosoknak jó lenne az érzelmi intelligenciájuk. Ez azért van így, mert az érzelmi intelligencia alatt olyan dolgokat értünk, amihez több szükséges, mint az érzelmi gazdagság vagy a jó társaskapcsolati rendszer. Annak alapján, ahogy a downosok jól alkalmazkodnak és együttműködnek, sok mindent feltételezhetünk, de az ő érzelmi intelligenciájuk ilyen értelemben nem magas. Valószínűleg gyengébbek a magasabb szintű kognitív/ értelmi képességeik, például amelynek segítségével az egészséges ember a saját perspektíváját gátolni tudja, és gondolatban képes belehelyezkedni mások körülményeibe, értékelni tudjon helyzeteket, stb.

– Mi tartozik bele pontosan az érzelmi intelligencia fogalmába?
– Beletartozik mások érzelmeinek felismerése, az érzelmek megfelelő kezelése és szabályozása, az érzelmek felhasználása a kreativitásban és a gondolkodásunkban. A magas érzelmi intelligenciájú emberek jobban strukturálják a gondolkodásukat, lényeglátók, és jobban kategorizálnak. Egyfajta meta-tudásuk van az érzelmekről, például meg tudják fogalmazni, mit jelent az öröm, milyen helyzetekben fordulhat elő, milyen okokozati elemei vannak. Mindez nemcsak mindennapos működésük során, automatikusan, tudattalanul nyilvánul meg, hanem rálátásuk is van erre a tudásukra. De persze ez a képesség segíti a hétköznapi emberi kapcsolataik alakulását is, könnyebben ismerkednek, kezelik a konfliktussal együtt járó helyzeteket.

– Számtalan könyv és magazin tesz kísérletet arra, hogy az emberekkel megismertesse az intelligenciájukat. Mennyire lehet ezeknek hinni?
– Természetes igényünk, hogy többet tudjunk meg magunkról, és ezeken a teszteken keresztül némi viszszajelzést kaphatunk. De azt tudni kell, hogy nem standardizált eszközökről van szó, vagyis ezek a tesztek nincsenek megfeleltetve életkori, nembeli és hasonló kritériumoknak, ami pedig szükséges lenne ahhoz, hogy megbízhatóan el tudjuk magunkat helyezni egy skálán. Ezért csak óvatosan lehet őket komolyan venni. A standardizált tesztek több információt adnak, és a szakemberek tudják ezeket a vizsgálati eredményeket komolyan értelmezni.

– Komolynak tűnik ellenben Daniel Goleman Érzelmi intelligencia című, több kiadást megért könyve.
– Goleman könyvét számtalan nyelvre lefordították már, közismert, és övé a legnépszerűbb modell az egész világon – meglehetősen jó a marketingje. Hozzá kell tenni, hogy Mayer és Salovay elméletére alapozott. Mindenesetre ő nem köti az értelmi intelligenciához az érzelmi intelligenciát, és ez utóbbit nagymértékben fejleszthetőnek tartja. Golemanék tréningeket szerveznek az érzelmi intelligencia fejlesztésére, ezeken az emberek megtanulhatják, hogyan fejezzék ki magukat jobban, hogyan fejlesszék társas kapcsolataikat, hogyan alakítsanak ki jobb érzelemszabályozást.

– Az érzelmi intelligenciát hogy lehet mérni?
– A világban számos érzelmi intelligencia teszt létezik, amelyet különböző területeken használnak, például pályaalkalmassági vizsgálatokban. Magyarországon több kísérlet is folyamatban van ezen teszteknek a honosítására. Már létezik olyan teszt, amely forgalomba is került, remélhetőleg a szélesebb szakmai közönség megismeri és alkalmazni fogja.

– Említette, hogy az érzelmileg intelligens személyek jobban boldogulnak az életben. De vajon boldogabbak is?
– Véleményem szerint magas érzelmi intelligenciájú személyek gyakrabban kerülnek ki egészséges, érett személyiségek közül, kevésbé sérülékenyek pszichés értelemben, ezért talán boldogabbak is, vagy mondjuk úgy elégedettebbek az életükkel. Végeztünk egy vizsgálatot a délszláv háború veteránjaival, és különbséget találtunk a poszttraumás stressz-zavarban szenvedő veteránok és a pszichológiai zavaroktól mentes veteránok érzelmi intelligenciája között. A veteránok érzelmi intelligenciája egybeesett a stresszel való megküzdési képességükkel. Tehát akiknek magas volt az érzelmi intelligenciája, megfelelőbb eszközöket használt a traumatizáló háborús események feldolgozására, és kevésbé volt hajlamos a poszttraumás stressz-zavar kialakítására. Általánosságban is elmondható, hogy akik magasabb érzelmi intelligenciával rendelkeznek, jobban kezelik a stresszt. Kisebb arányban használnak közvetlen feszültségcsökkentő eszközöket, mint például alkoholt vagy kábítószereket. Képesek arra, hogy kevésbé stresszes környezetet alakítsanak ki maguk körül. Érzik a képességeik korlátait, és ennek megfelelően határozzák meg céljaikat és motivációjukat. Voltaképpen az egész életkörnyezetükre érvényes ez, például már foglalkozásnak is olyat választanak, amelyben jobban ki tudnak teljesedni, nem tűznek ki túl magas célt maguk elé, ennek következtében nem fognak állandóan frusztrálódni, tehát jobban megtalálják a helyüket az életben, és valószínűleg boldogabbak is.

Lejegyezte: Árvay Zsófia