Természetközeli élet – itthon

Nem tudom, más hogy van vele, folyamatos és állandó szorongás fog el, valahányszor arra gondolok, milyen ellenállhatatlanul szövődik körénk egy olyan világ, amelyben biológiai énünk és vele a halhatatlan lélek is visszafordíthatatlannak tűnő kelepcébe kerül, amelyből nincs menekülés. Gépek, műszerek, szintetikus élelmiszerek és műanyag élvezetek vesznek körül.

Aki ez elől szeretne ma kitérni Magyarországon, egyre kevesebbet tehet. Életünk minden vonatkozását behálózták a technikai és vele együtt a bürokratikus rendszerek. Ám talán mégis van néhány lehetőség, amely nem kizárólag az egyén szűkös választási lehetőségeire korlátozódik. Ezek egyike olyan települések létrehozása, amelyek megpróbálnak ellenállni a könnyebb útnak és felmutatni egy olyan fejlődési koncepciót, ahol nem kell természetes hajlamainkat, vágyainkat, környezetünket és élvezeteinket kényszerűen és szükségszerűen feláldozni csak azért, hogy társadalmi létünk három legalapvetőbb elemét – a lakóhelyet, a munkahelyet és ellátásunkat – megtaláljuk.

Pécstől nem is olyan messze, a Zselic déli dombjai között meghúzódó kis vízgyűjtő terület, amelynek közepén annak idején Gyűrűfű faluja állt, mintegy tíz éve egy ilyen társadalmi kísérlet színtere. A Gyűrűfű Alapítvány szervezésében a korábban teljesen elhagyatott és semmilyen infrastruktúrával nem rendelkező területen egy olyan település kezdeményei állnak, amely kezdettől fogva egy átgondolt és az ökológiai tervezési szemléletet az előtérbe helyező koncepció alapján szeretné elérni, hogy emberhez méltó életmódra nyújtson lehetőséget az ott lakóknak. Sajnos, eleddig éppen a természeti környezet nehézségei okozták a lassú beépülést, de 2002-ben lehetőség nyílt újabb 23 telek kialakítására illetve értékesítésére.

Gyűrűfű ma tehát betelepülőket vár, olyanokat, akiknek szívügye a természetközeli életmód, ennek érdekében bizonyos áldozatokat is hajlandók hozni, aminek fejében viszont egészséges és kellemes környezetben szeretnének élni, és lehetőség szerint dolgozni is. Az egyik alapvető különbség, ami a mai világban talán szokatlannak tűnik, hogy a telkek területét nem lehet megvásárolni, arra csak ráépítési illetve bérleti szerződést köt a leendő lakos az alapítvánnyal. Aki túl tudja magát tenni ezen a megkötésen, annak egy hektár terület áll rendelkezésére, hogy ott tetszése szerint, de az organikus (bio) gazdálkodás szabályait betartva termeljen, kertészkedjen, vagy csak egyszerűen élvezze a magány nyújtotta intimitást és a természet közelségét. Jelenleg mintegy tíz telek foglalt, de még nem mindegyiken áll ház. Nem is minden lakos tartózkodik ott tartósan az év egészében, bár az lenne a kívánatos, hogy az állandó lakók száma minél nagyobb legyen. De már így is három gazdálkodó és két vállalkozás működik a faluban.

Két helyi önkormányzat támogatásával és állami pályázati pénzek felhasználásával készült el az a bekötőút, amely jelenleg az egyetlen megközelítési lehetősége a falu-kezdeménynek, de ezen is csak kisebb járművek közlekedhetnek, egy busz már el sem fér. Három fahídon átkelve jut el a látogató a terület határára, amelyet tábla jelez. A falu területére gépjárművel behajtani nem szabad csak annak, aki ott lakik, vagy valami dolga van ott. A látogatókat megkérjük, járműveiket hagyják a táblánál kialakított parkolóban, és gyalogosan közelítsék meg a települést. A tábla eligazít arról is, hogy mi hol található: többek között van egy sajtüzem, amely helyben tenyészett kecskék tejének feldolgozására épült, egy lovastanya vendégházzal, ahol meg is lehet szállni, egy – sajnos befejezetlen – közösségi épület, egy permakultúrás vegyes gyümölcsöslegelő, és még sok egyéb. Közvilágítása szándékosan nem épült ki a falunak, hogy fényszennyezéssel ne zavarjuk meg a csillagos ég látványát. Ennek megfelelően talán egész Magyarországon nem lehet olyan tiszta csillagos eget látni, mint itt. Rengeteg a vad, ez a gazdálkodóknak nehézséget okoz (csak bekerített területen lehet termelni), viszont ősszel zeng az erdő a szarvasok bőgésétől és a gyerekek nagyon hamar megismerkednek a környező növény- és állatvilággal.

Nem mondhatjuk persze, hogy az élet itt problémamentes lenne. Rengeteg anyagi erőforrásra is szükség van, hiszen az erdő közepén egy települést létrehozni emberpróbáló feladat. Hiába épült meg az út, annak karbantartása is sokba kerül, és a terület művelésére sem igen akad egyelőre ember. Ugyancsak rengeteg megoldásra váró jogi és adminisztratív probléma van, hiszen az alkalmazott technológiák és tulajdoni szerkezet (az alapítványi földtulajdon) miatt nem tudnak mit kezdeni velünk a földhivatal vagy a helyi önkormányzat munkatársai. Ezeknek a kidolgozása folyik, megoldásuk nem lehetetlen, csak sok időt igényel. Aki ma kezd építkezni (2003-ban két-három új jelentkező van), annak már sokkal könnyebb dolga van, mint az úttörőknek az első néhány évben, mégis jóval nehezebb, mint egy városi építkezésen. Meg kell tanulnia a helyi anyagok, technológiák alkalmazását, sokkal nehezebb az anyagbeszerzés, munkaszervezés, viszont sok olyan helyi sajátság is van, ami megkönnyíti a helyzetet. Az építési anyagok olcsóbbak (föld, fa, nád), a munkaerő is könnyebben és olcsóbban beszerezhető a környező falvakból, és az elkészült házak üzemeltetése jóval kevesebbe kerül, mint egy konvencionális módon épült családi házé. Összességében azt mondhatjuk, aki itt akar lakni, akkor jár jól, ha tudja, érti is, amit csinál, s beletanul ebbe a sajátos, néha kemény, de mindenképpen egészséges és kiegyensúlyozott, jó közérzetet biztosító életmódba. Az itt szükséges tudást azonban még nem nagyon tanítják az egyetemeken, még kevésbé a középiskolákban: helyben, menet közben szereztük meg mi is, sokszor a magunk kárán. A már itt lakók nagy lelkesedéssel adják át tapasztalataikat az újonnan jövőknek.

Az ellátás, az iskoláztatás is megoldott, bár egyelőre nem azon a módon, ahogyan eredetileg elképzeltük. Minél nagyobb lesz azonban a falu, annál több megoldás jöhet szóba. Már tettünk arra is kísérletet, hogy helyben oktassuk a kisebb gyerekeket. Fogyasztási szokásaink átalakításával pedig elértük, hogy bevásárlási céllal is sokkal ritkábban kell kimozdulnunk – hetente, kéthetente – mint a legtöbb városinak, következésképpen kevesebb szemét is termelődik. A munka, a megélhetés nehéz dolog, de nem lehetetlen, aki nagyon akarja, azt is megoldhatja helyben: vagy gazdálkodik, termel, kézműveskedik a helyi erőforrásokra alapozva, vagy pedig megél a drótból: 1999 óta minden háznak van telefonja, amelyen keresztül távmunkát is lehet végezni. Pécsre sem lehetetlen innen bejárni.

Az alapítvány meghirdeti ezt a húszegynéhány telket. Lelkes, vállalkozó szellemű lakótársakat várunk, akik bekapcsolódhatnak a most formálódó közösség munkájába is. Az érdeklődők telefonon a 73/378-595-ös gyűrűfűi vagy a 212-8026-os budapesti telefonszámon, illetve e-mailben (dioliget@axelero.hu , tundermajor@axelero.hu) jelentkezhetnek. Itt tudják megbeszélni egy személyes látogatás részleteit.

Dr. Borsos Béla