Ki fedezte fel Kolombuszt?

Az egész világon megemlékeznek ebben az évben Amerika felfedezésének 500. évfordulójáról. Ünnepel a civilizált Európa, az Ó- és Újvilág egyaránt emlékezik. Érdemes hát e nagy felfedezést megemlítenünk, főleg avégett,, mert sokan gyanítják, e nagy ragyogásban több az árnyék, mint a fény.

Ma már bizonyítható tény, hogy a vikingek jóval Kolombusz előtt jártak Amerikában, gyors hajóik már korábban elérték a szigetország partjait, sőt egyes kutatók szerint már az egyiptomiak és a föníciai hajósok is megtették ezt. Az, hogy a „művelt” Európa nem tudott erről a földrészről, csak tudatlanságát bizonyítja. így hát a „nagy felfedezés” (eljutni valahová, ahol már mások jártak, ahol sajátos kultúrák fejlődtek) ugyancsak sokat veszít értékéből, ha nemcsak hangzatos szavakra hagyatkozunk, hanem megnézzük mi is történt a háttérben, mi volt a mozgatórugója e hosszú útnak, s mik lettek a következményei.

Fiatal korában Kolombusz talán kalóz volt – állítják róla egyes kutatók -, s így a gyakorlatban szerezte meg széleskörű tengerészeti ismereteit. A kor éppen kedvezett minden gigantomániás törekvésnek. Katolikus Ferdinánd (akihez segítségért, támogatásért fordult) erős, egységes birodalmat egyesített házassága révén, amikor feleségül vette Castilia királynőjét, Izabellát. Eszméje egy olyan hatalmas királyi program volt, amelyhez országok és népek elbűvölten csatlakoznak, látván a hatalmat, fényt és ragyogást.

Korabeli feljegyzések segítenek megismerni a történteket, de a leghitelesebb forrás maga Kolombusz naplója s levelei, melyeket sűrűn küldözget a spanyol udvarba. A fő téma természetesen a pénz – az aranybányák utáni áhítozás volt a legerősebb szél, amely a Santa Maria vitorláit fújta. A tengernagy egyetlen levelében kettőszázszor írja le az arany nevét, míg Istenét csak tizennégyszer -olvashatjuk Alejo Carpantier írónál.

A fehér ember kapzsisága, vágya más népek leigázására különben mindig hasonló következményeket vont maga után: betegségek elterjesztését, a helybeli kultúrák elpusztítását, rossz szokások, káros szenvedélyek, mint pl. az alkoholizmus meghonosítását. Ez alól Kolombusz sem kivétel. Vele kezdődik meg a spanyol történelem egyik leggyalázatosabb fejezete, a conquistadorok kora; elég, ha csak későbbi követőire, Cortez mexikói, és Pizaró perui tevékenységére gondolunk.
„Negyven esztendő alatt uralmuk és ördögi tetteik következtében 12 millió férfi, nő és gyermek halt meg igazságtalan halállal”- jegyzi fel Las Casas püspök, papkrónikás, amerika első történetírója. Nem véletlen, hogy még a kortársakban is felmerül a kérdés: Vajon nem a „barbár” őslakosok voltak-e az igazi civilizáltak, akik a partjuk közelébe vetődött idegenekkel a vendégjog szerint bántak, szeretettel fogadták a távoli hajósokat. Maga Kolombusz így jellemzi őket:

„Felebarátaikat úgy szeretik, mint önmagukat, s hozzá mindig szelíden és vidáman viselkednek. Udvarias szavukat mindig mosollyal kísérik.”

„Ez a sziget, valamint a többi is immáron Felségtek birodalma, nem másképpen, mint Castilia, hogy uralkodhassanak fölötte, csak le kell itt telepedni, és a bennszülötteknek megparancsolni, hogy minden utasításnak engedelmeskedjenek.”
Kolombusz utazásai során százszámra fogdosta össze, s a hajófenékbe összezsúfolva Európába szállította a bennszülötteket, a túlélőket pedig rabszolgáknak adta el. így akarta behozni a felfedezőutak költségét, minthogy a sokat keresett aranybányákat nem találta meg.

Indián törzsek, népek haltak ki, magas fejlettségű civilizációk pusztultak el. Manapság, amikor oly sok szó esik térségünkben a kisebbségek jogairól, nem szabad elfelejtenünk, hogy az „Újvilágban” az egykori többséget, vagyis az igazi amerikaiakat már csak kevés túlélő képviseli, jogaik is alig vannak. Amikor ünnepelünk, gondoljunk erre is. így talán megértjük, hogy mégsem jártak olyan jól az őslakosok, amikor felfedezték Kolombuszt.
Kellár Márta

1992/10.